Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
BEMUTATÓ tan és világosan megfogalmazta a célokat, a feladatokat és azok végrehajtásának eszközeit. A feladatok végrehajtásához kapcsolódó szabályozási, szervezési, koordinálási tevékenység azóta is az OVH állami munkájának szerves és jelentős része. Az ipari üzemek vízgazdálkodásának jogi szabályozására az OVH elnöke 1979 májusában kiadta — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű vezetőkkel egyetértésben — a 2/1979. OVH sz. rendelkezést. Ezzel a végrehajtás feltételrendszerének egy eddig hiányzó, igen fontos eleme valósult meg. Az elmúlt két évben a vízügyi ágazatban megteremtettük azokat a szervezeti feltételeket, amelyékkel biztosítható a hosszú távú munka koordinációs, ellenőrzési és képzési feladatainak végrehajtása. Az újszerű feladatok elvégzésének kötelezettsége szervezeteinknél tevékenységű struktúraváltozást jelent, rugalmasan követi az ipar termelési szerkezetének változásait. A minisztertanácsi határozat elveiből kiindulva, az ipari ágazatok saját közép és hosszú távú terveire alapozva az ipari tárcák elkészítették ipari vízgazdálkodási kon ce pci ó j uka t. A központi szabályozási és irányítási munka eredménye a területi munkától függ. Ki kell alakítani és érvényesítem keli a korszerű területi és üzemi vízgazdálkodási elveket. Az ipari fejilesztésék és a területi érdekek széles körű érvényesítésére kell törékedni. A munka megindult, igen jelentős eredményekkel. Kitűnő példa erre a Zagyva-völgyi térség területfejlesztési politikája, a komplex vízgazdálkodási szemlélet érvényesülése. E vízben szegény, ugyanakkor iparilag fejlett térség harmonikus fejlődése az ipar és a vízgazdálkodás együttes munkájának eredménye. Dr. Károlyi Csaba, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese „a Zagyva-völgyi ipari üzemek vízgazdálkodása, ipari vízgazdálkodási elv a vízminőség-védelmi területen” című előadásában kiemelte a Zagyvavölgy ipari vízgazdálkodásának fontosságát. Rámutatott, hogy az ipar tervszerű területi elhelyezése és fejlesztése csak a térség vízgazdálkodásával összhangban lehetséges. Utalt arra, hogy a Zagyva jelentőségét az is fokozza, hogy szinte az egyetlen vízfolyás, amely teljes egészében magyar területen van, és ez lehetőséget ad önálló koncepció kidolgozására. A Zagyva teljes vízrendszere természetes vízkészletekben igen szegény. A jelentkező vízigények folyamatos kielégítését nehezíti, hogy a Zagyva vízhozamingadozásának mértéke igen nagy fokú. A fehasználható felszíni vízkészlet növelése már csak tározók építésével oldható meg. Ezért az elmúlt időszakban a Zagyva-völgyben 12 tározó épült, mintegy 11,2 millió m3 térfogalttal. A tározók egy része — a vízügyi beruházásban épült maconkai, kisterenyei és mátraverebélyi —- árvízvédelmi, jefolyásszabályozás'i célokat is szolgál. A területen jelentkező ivóvíz-, iparivíz-, és öntözővíz-igények a hasznosítható felszíni vízkészletet már régen lekötik. Szabad vízkészlet Mizserfai és a Maconkai tározó között mindössze 2Ó00 m3/hó. A Maconkai tározó feltöltése esetén a szabad vízkészlet mintegy havi 300 000 m3-rel nő, de e készlet már koncepcionálisan lekötött. A tározósi lehetőségek zöme ivóvíz előállítására kijelölt: a Csengő-kúti, AI- sólengyendii, Sámsonházi, Szüha II. (ecsegi) tározók. A többi tározó vizének tervezett felhasználása elsősorban öntözési célú. A ma rendelkezésre álló, de a megvalósítandó tározók által növelt felszíni vízkészleteket is számba véve megállapíthatjuk, hogy vízigényes ipari üzem a térségben nem telpíthető. Új, minimális vízigényű ipar telepítése esetén is részletes vizsgálatot kell végezni, hogy belső vízgazdálkodással — vízvisszaforgatással — miként csökkenthető a vízigény a lehetséges minimumra. A térségben üzemelő ivóvízellátó, ipari és mezőgazdasági vízművek víztermelési adatait összevetve a ténylegesen jelentkező vízigényekkel, megállapítható, hogy a vízművek nem tudják az igényeket kielégíteni. Különösen vonatkozik ez a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatra. A kommunális vízművek (33 község és 2 város) átlagos kihasználtsága 80— 90%. ezért csúcsigények jelentkezése esetén mindenütt vízhiánnyal lehet számolni. A területen jelentkező fejlesztési igények kielégítése felszín alatti vízkészletből is komoly problémát okoz. A működő kommunális vízművek kapacitása 32 000 m3/nap, a 2000-ben várható vízigény 85 000 m3/nap. A térségben megkutatott és remélt felszín alatti vízkészlet 48 000 m3/nap, amely nem elégíti ki az igényeket. Ezért szükség lesz a felszíni ivóvíztározók kiépítésére. A működő saját ipari vízművek kapacitása 30 600 m3/nap. A 2000-ben várható többlet ipari vízigény csak felszíni tározókból biztosítható, mert a felszín alatti készletet a kommunális fejlesztések teljesen lekötik. A Zagyva-völgy ipari üzemeinek vízfogyasztása a közműről, jelenleg a víztermelés 24,5%-a. A közműtől vásárolt víz felhasználása zömmel szociális jellegű. Az ipari üzemek szociális vízigényének növekedésekor a közműről vételezett vízmennyiség arányát továbbra is 25%-kal vesszük figyelembe. Ez az igény 2000-ben is a tervezett kommunális vízműkapacitásokkal biztosítható a lakosság zavartalan vízellátása mellett. Az ipari üzemek vízigényének kielégítésénél, vízgazdálkodásunk tervezésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni: — Új vízigényes ipar felhasználható készlet hiányában nem telepíthető; — Közepes (50 m3/nap) és kis vízfogyasztású (100 m3/nap frissvíz-igény) üzemek telepítése lehetséges úgy, hogy az ipari vízigényt tározott felszíni készletből, a szociális vízigényt a közműre való csatlakozással lehet megoldani. — A meglevő üzemek belső vízgazdálkodásának korszerűsítése, a vízvisszaforgatás! lehetőségek teljes kihasználása, víztakarékos technológiák alkalmazása, a fajlagos frissvízfogyasztás csökkentése szükséges: — Előtérbe kerül a tisztított kommunális szennyvizek újrafelhasználásának kérdése, a frissvízigény csökkentése érdekében. A vízügyi szervek előtt a következő feladatok állnak: — Tovább pontosítani a vízkészletgazdálkodási adatokat; — Fokozni a vízkészlet-gazdálkodás koordinációját, figyelemmel a különbö-3
