Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

azt is meg nem látom, hagy bármilyen szép intézmények is a svájci fogyasztási szövetkezetek, mégis csak hézagbetöltő pótszervezetei egy egészében nem szövetkezeti elvű, hanem kapitalista gazdasági rendnek... Állandó vágy sarkallt tehát, hogy lássak, vagy halljak valamit olyan gazdasági rendről, amely egészében szövetkezeti... és ha van ilyen és lehetséges, tudja-e az általánossá tenni a szövetkezet adta előnyöket. . . Svájc szabadsággal és bőkezűséggel ápolt könyvtárai és a szocialista munkások szövetkezeti vezetői révén megismerkedhettem a szovjet szövetkezetekkel ..."

A lenini szövetkezeti elvek és tervek ismeretében Erdei Ferencnek végül is a következő véleménye és álláspontja alakult ki és erősödött meg:

„ ... Ha valaki egyszer igazi szövetkezetnek a levegőjét érzi, nehezen tud az már ott megállni, hogy a szövetkezet csak egy-egy sziget maradjon a versenyző vállalatok tengerében. A szovjet példa az általános szövetkezet eszméjét olyan erővel képviseli, hogy ha egyszer szövetkezetei akar az ember, úgy a teljes szövetkezeti rendszer perspektíváját már nem tudja eltorlaszolni szemei elől ...”

Ezután hitvallásszerűen írta Naplójába :

„ ... Bennem is tanyát ütött az általános szövetkezeti rend eszméje, s akármilyen messze is estem ezzel a makói hagymásoktól, foglalkoztatott és lelkesített."

Erdei Ferencnek szövetkezet-történeti, elméleti és gyakorlati fejtegetései és megállapításai is tanulságosak.

Erdei Ferenc Naplójából, feljegyzéseiből és még inkább előadásaiból tudjuk, hogy a hagymások szövetkezetének igazgatósága minden erejét, tudását latba vetve igyekezett meghiúsítani a kereskedőknek és a kormány által támogatott „Mezőgazdasági Termelők Egyesült Budapesti Szövetkezetének" azon törekvéseit, hogy a hagymán minél többet keressenek, és a termelőknek minél alacsonyabb árat fizessenek.

A távlati jövő érdekében a makói hagyma és a termesztők létkérdéseinek

azt tekintették, hogy a rendkívül magas termelési költségeket minél nagyobb mértékben leszorítsák. Ugyanakkor a hagyma minőségét, termesztési módszerét úgy javítsák, fejlesszék, hogy a mindinkább nehezülő helyzetben és a fokozódó konkurrenciaharcban is versenyképesek maradjanak.

A termesztési technika tökéletesítése és a hagymanemesítés érdekében a szövetkezet vezetősége elhatározta egy kísérleti intézet létesítését. A céltudatos nemesítés — a termelők bevonásával — 1937-ben vette kezdetét a szövetkezetben.

Ugyancsak ez év tavaszán a „Magyarország felfedezése" sorozat második köteteként jelent meg Erdei Ferenc első nagyobb lélegzetű tanulmánya: a „Futóhomok”.

A magas fokú tudományossággal és a nép sorsa, élete iránti elkötelezettséggel írott művet „Az Est" 1937 május 11-i számában Móricz Zsigmond többek között a következő szavakkal méltatta és köszöntötte:

»Bekövekezett a kor szellemének beteljesedése. Azt mondja a régi mondás: „Szent Andráskor, ha harapófogóval húzod is ki nem jön a rügy — Szent György nap után, ha kalapáccsal vered is, akkor sem tudod visszaszorítani". Most igazán minden rög szétporlik és a fiúk új igéket csáváznak. A mai ifjúságunk megszűnt a hat évvel ezelőtti rémült uszályhordozó lenni; Akiknek adatott valamennyire, hogy lássanak, rémülettel s jajgatással emelik a zászlót, s kiáltják el hol tart most a magyarság? S hogy mit kell kezdeni ezzel a magyarsággal, hogy tovább helyt tudjon állani a fajták versenyében ebben az Európában.«

Erdei Ferenc ennek a fiatal harcos generációnak nagyon komoly, nagyon megbízható és meggyőződéses vezető egyénisége . . . oly higgadt és oly nyugodt, mint egy laboratóriumi kutató tudós, akinek legfőbb célja, hogy a tiszta igazságot megállapítsa.

Könyvének címe futóhomok, de ez a cím aligha származik tőle. A könyv Pest vármegye (vagyis az akkori Pest- Pilis-Solt-Kiskun megye) népi életének

és tartalmának monográfiája . .. Homok is van itt, de van még sok egyéb is... Mintha az író személyesen beutazta volna az egész területet s mindenkivel beszélt volna, aki mondhat valamit róla. Az értesültsége és kritikája egyformán meglepő, s még meglepőbb politikai érettsége. Soha nem siklik a szélsőségekbe, kifejezések tüskéivel soha nem sért. Határozott célt tűzött ki maga elé: fölismerni és előadni a világos állapotokat, s ezért éppen úgy nem tér ki a „Három város" nagyszerű eredményeinek konstatálása elől, mint a Duna mellék népi sorvadásának tárgyalása elől. Az általa leírt nép gyermeke s annak filozófiájában él . .. Ezen a népen nem egy ember, ezen már csak egy ország segíthet — mondja s folytatja hű nyugalommal az analizálást. Aztán ismét kijelenti: „Ezután már nem képzelhető el komoly kifejlődésük, különleges országos beavatkozás nélkül" . . . teljesen tárgyilagos a más fajúakkal szemben is. A rokonszenv és ellenszenv is értékelésben nyilvánul meg. A hartai németekről mondja: „Méltóbb országot szeretnének maguknak, annak nyilván különb községházát is építenének." ... Az ember valósággal kétségbeesik hazája és az emberiség jövője felett, ha „egykés" tájakon körültekint. Ez az író nyugodtan közli az erre vonatkozó adatokat s a kalocsai táj lakosainak véleményét, akik „irtózottal beszélnek az egykés dologtalan vízmentiekről... és paraszt természetű világszemlélettel hiszik, hogy ők a jók és a többiek romlottak." Ez a Fájánál tíz évvel fiatalabb ember zárkózott, mint a természet s ugyanolyan őserőket is sejtet. Nagy öröm együtt lenni ezzel a fiatal generációval, amely annyira kikapcsolta magából az irodalmi célkitűzéseket, hogy a szépirodalomból semmi mást nem akar tanulni, csak stílust... Féja Géza, Veres Péter, Erdei Ferenc egy remek generáció képviselői... ez a fiatal, nagy lendületű és szilárd meggyőződésű generáció, az összes főiskola java ifjúsága, végül is fel fogják ébreszteni a szunynyadó népi erőket."

A Magyarország felfedezése sorozatban Erdei Ferenc „Futóhomok"-ját sorra rendre a „Parasztok", a „Magyar Falu”, a „Magyar város” és a „Magyar tanyák" c. tanulmányai követték.

Szerzőjük a mércét újból és újból magasabbra állította.

Erdei Ferenc a legteljesebb hitelességre, tárgyilagosságra törekedve, minden forrásmunka anyagát a magyar tanyás vidékeken szembesítette az élő, eleven valósággal. Közvetlenül a helyszínen felkutatott bizonyítékok, ismeretek birtokában, a szociológia tudományának módszerességével pontosította a régebbi és az újabb tanyarendszereket érintő történelmi, gazdasági és társadalmi kérdéseket.

Erdei Ferenc, Darvas József, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter és mások sorskérdésekről írott művei méltán keltettek mind nagyobb érdeklődést.

Az alapvető társadalmi rétegekhez sorolható népcsoportokban a Magyarország felfedezése sorozatban megjelenő könyvek a szó igazi értelmében „kézről-kézre" jártak. Akkoriban csak-11