Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
hamar ezek lettek a legkeresettebb olvasmányok. Ezek az írások a felszabadulást követően a háborús romok eltakarításához, a gazdasági élet beindításához is akaraterőt, bátorítást, valóságismeretet, reális életszemléletet adtak. A felszabadított országrészen Erdei Ferenc, a Délmagyarország főszerkesztőjeként az elsők között vett részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front előkészítésében, és látott hozzá a Nemzeti Paraszt Párt helyi szervezeteinek megalakításához. Az Alsó-Tiszavidéken, ahogy ő látta és érezte, nagyon bizakodó volt az újat régóta váró, ezért áldozatokat hozó tömegek hangulata. Ezekben a hónapokban olyan volt ez a hangulat .amilyet a történelem csak ritkán szokott produkálni . . .” Ennek tetőfoka volt az az idő, amikor innét útnak indultak Debrecenbe, hogy ott az Ideiglenes Nemzetgyűlést megszervezzék, és az Ideiglenes Nemzeti Kormányt megalakítsák. A változatos és küzdelmekkel, munkával telített életpálya ezután már a legújabb kori történetünkről írott könyvekből is ismeretes. Erdei Ferenc 1944 decemberétől az Ideiglenes, később a Koalíciós, majd a Népi Demokratikus Kormány belügyminisztere, azután földművelésügyi, később igazságügyi minisztere, majd a Minisztertanács elnökhelyetteseként fáradozott azon, hogy saját szavai szerint „a szép, tiszta, új rend" minél előbb felépüljön. Ugyanezért dolgozott 1956-tól életútja végéig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatójaként, országgyűlési képviselőként és az újabb kori Magyarország „felfedezésére” alakított’ szerkesztő bizottság tagjaként és munkatá rsaként. Az ő megfogalmazásával élve, „bármilyen poszton teljesített szolgálatot", mert minden megbízatás teljesítését kizárólag a nép szolgálatának tekintette, elméleti és gyakorlati ismereteit szüntelenül gyarapította. Akik életét, munkastílusát közelebbről is ismertük, csodálattal állapíthattuk meg tudományban, irodalomban, művészetben és a kulturális élet minden területén szerzett ismereteit. Dr. László Ferenctől, az OVH főtanácsosától tudjuk, hogy 1962-ben, amikor a vízhasznosítási és vízgazdálkodási távlati tervek kidolgozása napirendre került, Erdei Ferenc az évi szabadságidejét is a Tisza magyarországi szakaszának beutazására fordította. A folyóparti városokban és a nagyobb településeken, ahol kikötöttek, mindenütt a területileg illetékes párt-, tanácsi, vízgazdálkodási, ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőivel, gátőrökkel, kubikosokkal, gépkezelőkkel együtt hánytákvetettéq meg az öntözés-fejlesztés, az ivóvízellátás, a környékbeli üzemek, kulturális, szociális és sportlétesítmények „vízi gondjait, bajait" s a közvetlen és távlati fejlesztési lehetőségeket. A vízgazdálkodási szolgálat hadrendjében érintett igazgatóságok, vízügyi építővállalatok, regionális vízművek, vízgazdálkodási társulatok s a környező ipari, mezőgazdasági üzemek, intézmények közvetlen és további teendőit is az érintett vállalatok és szervezetek képviselőivel folytatott tanácskozásokon vitatták meg és alakították ki. Amikor Erdei Ferenc már nem állt hivatali kapcsolatban az Országos Vízügyi Hivatallal, akkor is rendszeresen figyelemmel kísérte a vízügyi ágazat tevékenységét. Különös figyelmet szentelt az árvíz elleni védekezésnek. Ezt bizonyítja a „Nagy Tiszai Árvíz 1970-ben" című írása, amely az OVH antológiájában jelent meg. Itt írja: „Lezajlott az ár, mérlegelhetjük a tanulságokat, s következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve. Közelebbről, nagy próba tanulságait és következményeit értékelhetjük. A legelső ezek között az, hogy intézmények és emberek 'kipróbáItattak, s a próba jól ütött ki. Az intézmények és az emberek zöme is jól vizsgázott. De van negatív tanulság is. Vannak intézményeink és intézményi kapcsolataink, amelyeken javítani keli, s az emberek között is kerültek, akik az íróasztalnál nagyon jó formát mutattak, de a gáton »megmérettek és könnyűnek találtattak«. És fordított eset is volt. . . Most folyik az újjáépítés és a károk helyreállítása. Már nem olyan lázas ütemű ez, mint az árvíz elleni védekezés volt, de ez is kielégítően halad. Sikerül mindent helyrehozni? Igen, ez csak idő kérdése. Itt-ott elégedetlenkedhetünk is a helyreállítás üteme miatt, de a végső kimenetel nem lehetséges. Hosszas betegség után 80 éves korában elhunyt Bélteky Lajos aranyokleveles gépészmérnök, aki több évtizedes munkájával nagy megbecsülést szerzett a hazai vízkutatás területén. Az Iparügyi Minisztérium főmérnökeként 1936- tól kútfúrásokkal foglalkozott és hatáskörébe tartozott a községek ivóvízellátása. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett „törpe vízmű”, amikor a falusi ivóvízellátás átfogó, korszerű és fejlődőképes megoldásának szükségét hangoztatva 1953-ban először hívta fel a Magyar Hidrológiai Társaságban a kormány figyelmét a falusi vízművek létrehozására. 1953-tól 1964-ig az Országos Földtani Főigazgatóság hidrológiai csoportját vezette. Ezt követően 1975-ig a VITUKI-ban a mélységi vizek osztályának vezetője volt, majd nyugdíjazása utun a Vízkutató és Fúró Vállalat műszaki tanácsadójaként működött. Mint az államosított kútfúró ipar egyik megteremtőjének és irányítójának a hazai geotermikus kutatásban is fontos szerepe volt. Munkásságának eredményeit, gyakorlati tapasztalatait csaknem száz publikációban tette közzé. A törpe vízmű fogalmát Bélteky Lajos így határozta meg: „A törpe vízmű főleg a falusi településeken létesített olyan közcélú vízszolgáltató mű, amely túlnyomóan közterületen levő, közkifolyókon keresztül, gépi úton előállított nyomásával biztosítja a vizet. A törpe vízmű nagy előnye, hogy fejleszthető, a Vannak azonban messzebbmenő, nagyobb távlatra szóló történeti tanulságok is. Közvetlenül ilyen mindaz, ami az árvízvédelmi berendezéseink fejlesztésére, a településhálózatra, utakra és közművekre vonatkozik. E tekintetben az árvíz olyan volt, mint egy kísérlet: megmutatta, hogy mi van a helyén, mi nincs, hogy kell pótolni valami hiányt, s hol vannak tarthatatlan pozíciók. Mindez lelkiismeretes mérlegelés kérdése, s ezt végzik az illetékes szervek illetékes szakemberei." Az agrárgazdasági, szövetkezeti és társadalomtudományi művek szerzőjének és közvetlen munkatársának alkotásaiból, születésének 70. évfordulójára készülődvén, az Akadémiai Könyvkiadó 12 kötetet jelentetett meg. Ezek közül a szerkesztők a „Szövetkezeti írások" II. kötetében Erdei Ferencnek a mezőgazdasági szövetkezetek 1971—1975-ig tartó tudományos vizsgálatára kidolgozott tervezetét is közzétették. Ennek befejező soraiban a következőket olvashatjuk: „A megírás stílusa: komplex tudományos értekezés, maximálisan köznyelvi érthetőséggel, terjedelmi korlátozás nélkül (1—2—3 kötet). A feldolgozás tervezett időtartama öt év: 1971—1975." Ennek a tervnek megvalósítására azonban már nem jutott az erejéből és az idejéből. A tömény tűz őt is elégette. Borbás Lajos hálózati nyomást már a tervezésnél úgy lehet megállapítani, hogy a törpe vízmű hálózata bármikor bővíthető legyen. A törpe vízmű a körzeti és a városi vízmű között foglal helyet. Létesítésekor elsősorban a 30—300 köbméter napi vízfogyasztású községek jöhetnek számba. Ezeknek az ötezerig terjedő lakosszámú községeknek jó ivóvízzel való ellátása igen nagy jelentőségű, mivel a 'községek 91.6 százaléka ebbe a csoportba tartozik és lakosaik együttes száma az ország népességének 42.9 százalékát teszi ki. Ott, ahol a közkutas vízellátás kielégíti a lakosság igényét, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból továbbra is a közkúthálózat fejlesztésére, a kutak karbantartására kell az ivóvíz előállítására előirányzott anyagi erőt összpontosítani. A vízműlétesítéstől mint távolabbi célkitűzéstől ilyen helyen sem lehet elzárkózni, mivel az életszínvonal emelkedése és ezzel együtt a kulturális igények növekedése ennek létrehozását, mint magától értetődőt úgyis előtérbe fogja hozni és ki fogja kényszeríteni” — hagyta örökségül tanácsát a magyar falu korszerű vízellátásának kérdéseivel egész életében oly sokat foglalkozó és a fejlesztés megoldásáért országos viszonylatban is annyit tett kiváló szakember, aki tapasztalatait, tudományos eredményeit mégsem vitte a sírba, mert munkásságát átadta népének, amelyet haláláig hűséggel szólsz'1' Környei Elek IVÓVIZET ADOTT A FALUNAK Bélteky Lajos halálára 12
