Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

A vízrendezést a mezőgazdasági üzemek meliorációs igé­nyei szerint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­mal és a megyei tanácsok szakigazgatási szerveivel együt­tesen kijelölt belvízöblözetekben, elsősorban Békés, Csong­­rád, Szolnok, Borsod és Szabolcs megyék területén, az üzemi, üzemközi és az állami főművek arányos fejlesztésével valósít­juk meg. Fontos feladat, hogy ennek során a melioráció el­sődleges célkitűzése mellett —, hogy tudniillik ott valósuljon meg, ahol a befektetésből a legnagyobb eredmény várható —, ne szoruljon háttérbe a belvizeik által károsított mély fek­vésű alföldi területek javítása sem. Kiemelt feladat a Kisköre térség vízrendezésének gyorsítása, továbbá a Balaton víz­minőségének javítása érdekében a Kis-Balaton helyreállításá­val kapcsolatos I. ütem megvalósítása. A tervidőszakban jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a belterületi vízrendezésre. Ezt a területfejlesztés és a települé­sek épületállományának védelme egyaránt sürgetőleg indo­kolja. Ebben a munkában célszerű a társulatok széles körű bevonásával és nagyobb arányú társadalmi munkával szá­molni. A mezőgazdasági termelés biztonságát és eredményeit nö­velő öntöző főművek fejlesztése viszonylag szerényebb mér­tékű, a fő feladat a meglevő kapacitások hatékony és rend­szeres kihasználása. Megkezdődik viszont a főművek re­konstrukciója és a (kettős működésű csatornák fokozatos ki­kapcsolása az üzemelésből. A beruházási színvonal alakulása szükségessé teszi, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket hatékonyan használ­juk fel. Különösen fontos, hogy az előkészítés során több változat készüljön a kiemelt feladatok sorolásával és az ará­nyos fejlődés elveinek biztosításával. A fejlesztési döntések meghozatala előtt részletesen meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a meglevő állóeszközök hatékonyságának növelésére, a ka­pacitások intenzifrkáIásóra. (Kezdeti lépéseket tettünk még csak az egységesítésben és tipizálásban a tervidőszak folya­mán ettől jóval nagyobb eredményeket várunk. A Miniszter­tanács határozata alapján kidolgozzuk a vízi közmű beruhá­zások költségnormáit, ami szintén hozzájárul majd a gazda­ságosság érvényesüléséhez. A nagyobb beruházásokat — az eddigi gyakorlatnak meg­felelően — úgy kell ütemekre bontani, hogy az egyes ütemek üzembe helyezésével csökkenjen a befejezetlen beruházások állománya. A Minisztertanács a terv jóváhagyása során fontos hatá­rozatot hozott, amely szerint minden 100 millió forint feletti beruházást az ágazati miniszter szakmailag véleményezi és a megvalósítást figyelemmel kíséri. Ez igen nagy feladatot, fele­lősséget jelent az ágazatnak, amely a tanácsi szakigazgatási szervek területileg illetékes vízügyi igazgatóságok és a válla­latok szoros együttműködését igényli. Az ágazati fejlesztési célkitűzések és a területi elgondolá­sok összehangolása érdekében folytatjuk azt a jól bevált gyakorlatot, hogy az OVH vezetői közvetlenül tárgyalják meg az ágazati feladatokat a fővárosi, megyei párt- és tanácsi vezetőkkel. Ez a tárgyalássorozat a jövő hónapban megkez­dődik és úgy tervezzük, hogy az mindenütt még a tanácsi tervek jóváhagyása előtt lebonyolódjék. ELŐTÉRBEN A SZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGE A VI. ötéves tervidőszakban az elvégzendő termelési fel­adat megközelítően azonos nagyságrendű, mint az V. ötéves tervben volt, tartalmában és minőségében azonban jelentő­sen változik. Szolgáltató vállalatainknál az elmúlt években a fejlesztés alapvető célkitűzése a rohamosan növekvő vízigények meny­­nyiségi biztosítása volt. Szervezetünk döntő mértékben erre koncentrált. Most előtérbe kerül a szolgáltatás minőségi, köz­egészségügyi oldala, amit külön meg kell tanulni. A meny­­nyiségi gondoktól részben megszabadulva erre több idő és figyelem juthat. A nagykanizsai vizsgálat eredményei arra intenek, hogy a vízminőség veszélyeztetettségének jelenségeit nem lehet kívülállóként szemlélni. Vállalatainknak fel kell készülni a vízminőségi, elsősorban a bakteriológiai belső el­lenőrzés továbbfejlesztésére. Az eddigi viszonylag extenzív fejlesztések szükségszerű kor­látái következtében jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi lehetőségek és a meglevő létesítmények jobb kihasz­nálására, általában az üzemeltetési színvonal minőségi emelésére. Nem kevésbé fontos feladat ezzel egyidejűleg a gazdaságosság biztosítása, ahol a minőség indokolta költ­ségnövekedést többek között a jobb kihasználással, a háló­zati veszteség csökkentésével, a fokozott karbantartással, szervezettebb munkával ellensúlyozhatják vállalataink. A nö­vekvő lakóépület-korszerűsítési feladatokkal összhangban je­lentkező igény a lakáson belüli vízellátás feltételeinek bőví­tése. Ezek kielégítésére fokozatosan kerülhet sor. Az ipari fogyasztók körében arra kell törekedni, hogy az ivóvízminő­­ségű felhasználás csökkenjen és azt — ahol az lehetséges — alacsonyabb minőségű víz helyettesítse. A vállalatok épí­tési melléktevékenységük gazdaságos végrehajtásával is ja­vítsák gazdálkodásuk eredményességét és pótolják a fürdő­szolgáltatás esetleges veszteségét. A vízügyi igazgatóságok termelőkapacitása adott és olyan nagyságú, amely egy közepes ár- és belvízvédekezéshez szük­séges. Ennek a kapacitásnak sem növelése sem csökkentése nem indokolt. Gondoskodni kell azonban annak korszerű fenntartásáról és hatékony kihasználásáról. A vízi közmű épí­tések és a vízügyi nagy létesítmények megvalósítása erre le­hetőséget nyújt ott, hol 1981—82-ben esetleg még szabad kapacitások adódnak. Az eddigiekhez hasonlóan kell gon­doskodni az igazgatósági műhelyek gazdaságos kihasználá­sáról és a készenléti javítás mellett a folyamatos (gyártási te­vékenység szervezéséről. Számítunk vállalataink és igazgatóságaink nagyobb ará­nyú részvételére a külföldi export-fővállalkozásban is. Építőipari vállalataink, a VÍZGÉP, a FOKA és a VIKUV ka­pacitásának kitöltése jó szervezéssel nem jelenthet problé­mát. A korábban megszokott dinamikus fejlődés gondjai he­lyett most jóval több idő jut majd a munkaszervezésre, a ter­melékenység emelésére, a hatékonyság javítására. Nagyon röviden kell foglalkoznom a gazdasági szabályo­zás kérdésével. A VI. ötéves terv szabályozó rendszere gya­korlatilag 1980-ban kialakult, minimális finomítása 1981-re megtörtént. Az adott szabályozás részünkre kielégítő, vállala­tainknak megfelelő keretet teremt a gazdálkodás vitelére és tevékenységük fejlesztésére. A társadalmi közkiadások tekintetében a VI. ötéves terv a korábbi ötéves tervekkel szemben alacsonyabb fejlesztési ütemmel számol. A vízgazdálkodási költségvetési szerveknél is mérséklődik a fejlődési ütem, ezen belül elsősorban a víz­ügyi létesítmények fenntartásához szükséges anyagi fedezet biztosítását tartjuk kiemelt feladatnak. Terveink szerint a VI. ötéves terv időszakára, mintegy 10 milliárd forint állami támogatással számolunk, ami lehetővé teszi a feladatok ma­gas szintű ellátását. A következő tervidőszakban egész tevékenységünket az ésszerű takarékosságnak kell jellemeznie. Ez vonatkozik a költségekkel való takarékosságtól az anyag- és energiataka­rékosságon keresztül az idővel és (munkaerővel való takaré­kosságig a gazdálkodás minden területére. Szerveink erre már korábban is gondot fordítottak, az eddigi gyakorlatot kell kö­vetkezetes irányító és ellenőrző munkával erősíteni. KUTATÁSRA EGYMILLIÁRD FORINT Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre igen jelentős összeget, öt év alatt egymilliórd forintot irányoztunk elő. Ennek hatékony felhasználása kiemelkedően fontos ágazati feladat. Minden eddiginél jobban előtérbe kell állítanunk ágazatunkban az alkotást és annak elsődleges forrását a rá­termett alkotó embert. Erkölcsi és anyagi elismeréssel kell támogatnunk ebben a munkában a kezdeményező felelős­séget vállaló szakembereinket, a jól képzett mérnököket és kiváló szakmunkásakat egyaránt. A VI. ötéves tervi kutatási és fejlesztési munkánkat elsősorban az üzemelési és fenntar­tási feladatok korszerűsítésére, új hatékony tisztítási eljárá­sok bevezetésére, a tipizálási és technológiai egységesítésre koncentráljuk. Fontos terület a vízkárelhárítás és a vízminő­ségvédelem berendezéseinek, műszereinek, eljárásainak kor­szerűsítése, fejlesztése. Napi feladataink mellett sem szabad megfeledkezni távlati célkitűzéseink megvalósítását elősegítő munkáinkról. Tervszerűen készül az új Vízgazdálkodási Keret­terv, széles körű kutatómunka folyik a felszín alatti vízkincs feltárására, a tározási lehetőségek számbavételére, a szá­mítástechnika fejlesztésére és gyakorlati alkalmazására, a hidrológiai tevékenység korszerűsítésére. A VI. ötéves terv időszakára célul tűztük ki, hogy a nép­­gazdasági ágak bérstruktúrájában elfoglalt helyünket meg­tartsuk és a vállalataink között meglevő különbségeket to­vább csökkentsük. 4

Next

/
Thumbnails
Contents