Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 11-12. szám
Vízkészlet-gazdálkodó A VI. ötéves tervben a vízkészletekkel való hatékony gazdálkodás tervezését a vízkészletgazdálkodás V. ötéves tervének értékelése során szerzett tapasztalatok alapozták meg. Vízkészletgazdálkodásunk helyzete az V. ötéves terv időszakában a tervezettnél kedvezőbben alakult. A vízkészletekkel — főként a felszíniekkel — szemben támasztott igények messze nem érték el a tervezettet. Az ország vízigényének 53°/o-os várt emelkedésével szemben 4% realizálódott a tervidőszakban, aminek fő oka volt a felszíni vízkészleteket terhelő vízigények elmaradása. Különösen éreztette hatását a Tisza vízgyűjtő területi vízkészletére alapozott mezőgazdasági vízigények stagnálása 1979-ig, majd visszaesése 1980-ban az 1975. évi szint alá. Szembetűnő a Duna és a Tisza közvetlen vízkészletére tervezett ipari vízkivételeknek az előirányzott 180%kal szemben csupán 60%-os emelkedése. A lakosság vízigénye, melynek kielégítése zömmel a felszín alatti vízkészletekre alapozott, a tervezettnek megfelelően alakult. A vízigények megoszlása a Duna völgy és Tisza völgy között megváltozott. 1975- ben az ország összes vízigényének 33%-a a Duna vízgyűjtőn, 61%-a a a Tisza vízgyűjtőn jelentkezett, 1980-ra ez az arány 48—52%-ra módosult. Magyarország hasznosítható vízkészlete az elmúlt tervidőszakban kissé a tervezett érték fölé emelkedett. A felszíni hasznosítható vízkészletben lényeges változást a Kiskörei tározó II. ütemének üzembelépése jelentette. Megnövekedett a Tisza tározott többlete és ezen keresztül a hasznosítható vízkészlete, mely a Nagykunsági és Jászsági főcsatornákon átvezetve a helyi vízkészleteket növelte. Hatására a tervidőszakban a felszíni készletek bázisévi megoszlása a Duna és a Tisza vízgyűjtő közötti 84—16%-ról, 1980-ra 81—19%-ra tolódott el. A területegységek helyi vízkészletének alakulása szempontjából alapvető fontosságú kis- és közepes tározók fejlesztése elmaradt a tervezettől. A mérsékeltebb tározó fejlesztést a vízigények az előirányzottnál lassúbb fejlődési üteme indokolja. A felszín alatti hasznosítható vízkészletek a tervidőszakban kismértékű növekedést mutatnak a közvetlenül hasznosított bányavíz és a szikkasztott szennyvizek hatására. A vízkészlet-gazdálkodás legfontosabb feladatát; a vízkészleteknek az igényeknek megfelelő helyen történő növelését ill. a rendelkezésre álló készletek igényeknek megfelelő átcsoportosítását — ami a területi vízhiányokat csökkenti — az elmúlt öt évben úgy teljesítette, hogy a következő időszak fejlesztéséhez, (főként a Tisza völgy vízgazdálkodási rendszerek hatásterületén), tartalékok is rendelkezésre állnak. A felszíni vízkészletből kellő biztonsággal ki nem elégíthető vízigény országosan 20 m3/s-ról 7,5 m3/s-ra csökkent 1975—80. között, szemben az 1980- ra vetített 28,7 m3/s növekvő értékkel. A vízügyi igazgatóságok működési területét vagy a megyéket tekintve a vízhiány sehol sem növekedett, azonban a helyzet javulása ellenére jelentősebb 1—2 m3/s területi vízhiánnyal kellett számolni 1980-ban a Középdunántúli, Déldunántúli és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóságok egyes részein. A felszín alatti vízkészletekre alapozott vízigények a tervidőszakban a dinamikus vízkészletből általában kielégíthetők voltak, kivéve a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Pest megyei területét, ahol a vízigények növekedése a dinamikus vízkészlet kimerülésével járt, sőt kissé a statikus készletet is érintette. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Szolnok megyei területén a dinamikus készlet 100%-os kihasználtsága jellemző. A kitermelt bányavíz közvetlen felhasználása egyenletes fejlődést mutat, az előirányzottnál kissé magasabb értéket ért el a tervidőszak végére. A vízkészlet-gazdálkodás elmúlt öt évét tekintve megállapítható, hogy a Duna völgyben lényegi elmozdulás nem tapasztalható, a Tisza völgyben viszont a Kiskörei vízpótlás 1979. évi belépésével és a vízigények 1980. évi csökkenésével, új vízkészletgazdálkodási helyzet állt elő. Ez felvetette a vízgyűjtő vízkészletének területi újraosztását, mely kellő tartalékot figyelembe véve biztosítja a VI. ötéves tervidőszakra előirányzott fejlesztést. E tapasztalatok birtokában és a következő öt évben várható készlet- és igényváltozások ismeretében — melyek a vízügyi igazgatóságokon folyó tervezési munka eredményeként alakultak ki — készült a vízkészlet-gazdálkodás VI. ötéves területi tervének központi felülvizsgálata. A tervidőszak bázisévi és záróévi adatai alapján került elemzésre — a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízigényének, —• a hasznosítható vízkészleteknek, — és a készlet-igény egyensúlynak tervidőszaki alakulása a felszíni vizek és a felszín alatti vizek vonatkozásában. Az ország összes frissvízigényének várható növekedése 1980—85. között közel 100 m3/s. A vízhasználók részére 1980-ban lekötött 398 m3/s vízkivétel a tervidőszak végére 494 m3/s-ra emelkedik. A Duna vízgyűjtőn a fejlődés az országos átlagnál 36%-kal nagyobb (190—258 m3/s), a Tisza vízgyűjtőn 13%-kal az országos átlag alatt marad (208 m3/s—236 m3/s). Az előirányzott növekedés 89%-a felszíni, 11%-a a felszín alatti vízkészletekre alapozott. A felszíni vízkészletre települt vízhasználatok frissvízigénye 1980-ban 315 m3/s, 1985-re 27% előirányzott növeléssel közel 400 m3/s-ot ér el. A lakossági vízigények kielégítésénél a felszíni vízkészletek igénybevételének aránya növekszik a tervidőszak alatt. Míg 1980-ban a lakosság vízkivételének 9%-a, addig 1985-ben a 12%-a származik felszíni vizekből. Az arányeltolódás a Tisza völgyben jelentősebb, itt a lakosság vízhasználata felszíni vízből, a tervidőszak végére, az összes lakossági vízigény 20%-át teszi ki. Az ipar az 1980-as 143 m3/s vízhozaimmal szemben 1985-ben 198 m3/s felszíni vízre alapozott friss vizet igényel, melynek nagy része a Duna közvetlen vízkészletét terheli. A vízgazdálkodási területegységek helyi felszíni vízkészletét az iparfejlesztés csak kis mértékben veszi igénybe a tervidőszak alatt. A mezőgazdasági vízigények 90%ának kielégítése a felszíni vízkészletből történik. Az öntözés és halgazdaság együttes vízigényének előirányzott növekedése a tervidőszakban 16%, mely a felszíni vízkészletből az 1980. évi 168 m3/s-os vízkivétellel szemben 1985- ben 194 m3/s vízigényt jelent. A fejlesztés 30%-a a Duna vízgyűjtőn, 70%-a Tisza vízgyűjtőn realizálódik. A tervezett vízpótló létesítmények megvalósítása a Duna völgyben biztosítja a korábbi években kialakult egyensúlyi helyzet stabilitását, sőt a vízgyűjtő nagy részén a bázisévi vízkészletgazdálkodási helyzet javulását is eredményezi. A Tisza völgy egyes területein — Északmagyarországi és Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságok Heves, ill. Szolnok megyei területén — a tervezett vízpótló létesítmények nem ellensúlyozzák a tervidőszaki vízigény növekedését, a bázisévi vízkészlet gazdálkodási helyzet a vízpótlás tervezett szintjén e területeken romlik. A Tiszalöki és Kiskörei vízlépcsők hatásterületén a vízpótló kapacitások és a vízigények bázisévi változása a vízgyűjtő vízkészletének újra osztását — a területek között az elmúlt tervidőszakban érvényben levő víz-átvezetések és kötelező víz átadások módosítását — tette szük-14
