Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
Marib duzzasztógát északi részének maradványai iyuk tartotta össze, mint a piramisokét. Talán éppen ezért tudta a víz alámosni, ezért szakadt át a szokatlanul magasra emelkedett víz nyomásától — már az ókorban. Régészeti vizsgálatok kiderítették, hogy a gát rövid ideig élt. Lehetségesnek tartják, hogy a gát mögött lelassúdott, rohanó vízzel hordott hordalék feltöltötte a gát mögötti teret és akkor felül bukott át a víz a gát koronáján, és elmosta a kötőanyag nélkül rakott falat. Mivel négyezer éves építményről van szó, a valódi tények megállapítása nem könnyű. Meteorológiai feljegyzések ezen a vidéken a századforduló — 1900 — óta folynak. Úgy találták, hogy a ritka felhőszakadások alkalmával lehullott csapadék napi több mint 10 mm átlagot jelent, de gyakori a 20, sőt az annál több mm-es eső is. A gáttal felduzzasztott tó a számítások szerint kb. 6 millió m3 vizet tárolt, húszmilliméteres eső már a gát koronájáig feltöltötte a tározót. Ha ennél több eső hullott a gát koronáján bukott át a víz, ami azután a gát romlását is előidézte. Megfelelő túlfolyó nyílást nem építettek a gátba, illetve ilyennek nyomát nem találták. Azt is megállapították, hogy nem készítettek gát alapozást, vagyis nem ástak munkagödröt, ahonnét a felfalazást kezdték volna. Csupán a vádi fenéktalajára rakták a falazást. Ez a gát legrégibb, amit ismerünk. Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz völgye ősidők óta öntözött terület. Az időszámításunk előtti első és második évezredben a két nagy folyó közelebb futott egymáshoz, mint ma, az Eufrátesz magasabb szinten kanyargott, mint a Tigris. Ez azzal a következménynyel járt, hogy árvizek idején a két folyó azonos árterületet öntött el. Időszámításunk előtt 600 évvel már öntözőcsatornákat vezettek ki a folyókból, hogy a túlnépesedett terület lakosságát mezőgazdasági termékekkel elláthassák. A két folyót csatornával is összekötötték. Nagy Sándor, az időszámításunk előtti negyedik században, Perzsia meghódításakor a csatornákat felülvizsgáltatta, s ő maga is végiglovagolt a gátakon és megfigyelte a zsilipek stb. kezelését. Szakértője, Arisztobolusz görög építőmester egyik írásában beszámolt Nagy Sándor vízépítmények körüli tevékenységéről. A két folyó közé épített csatorna vízellátására az Eufráteszen gátat építtetett (Pallacopas csatorna és Dindiya gát). Minthogy Nagy Sándor elsősorban hadvezér volt, a csatorna és más építmények hadászati jelentőségével is foglalkozott. Ez az arab törzsek elleni hadjáratban lehetett fontos. A Bibliából és az ókori leírásokból ismert Sába királynő birodalma feltehetően a mai Yemen lehetett. Elsősorban a kereskedelemből nőtt naggyá. Legfőbb kereskedelmi központ a karavánok megállóhelye Marib város volt. Marib körül a termőföldek öntözésére építették meg a Marib-duzzasztógátat. A Marib közelében levő duzzasztógát i. e. 750 körül épült, Sába királynő birodalmának fénykorában. A város romjai között fellelt feliratok kövek kibetűzése nehéz. Marib a birodalom legfontosabb, leggazdagabb városa lehetett, s nyilván ez volt az oka annak is, hogy a sivatagi törzsek gyakran rabló támadásokat intéztek ellene. A gátmaradványokat átvizsgálták, felmérték. Ma ez a legjobban ismert gátmű az ókorból. A gát nem a völgy legkeskenyebb részén épült. Az ókori építőmester tapasztalatai szerint, a hosszabb gátnak kisebb nyomást kellett elviselni, tehát tartósabb. Ezért ferdére építették, a töltés anyaga laza föld, ami nem a legjobb építőanyag. 1500 méter hosszban, négy méter magasra építették. Éppen laza építőanyaga miatt a felhőszakadások jórészét elmosták a hosszú évszázadok alatt. I. e. 500 körül a gátat újjáépítették, és 7 méter magasra emelték. Keresztmetszete háromszög, amelyen az egymásra rakott és döngölt rétegek jól kivehetők. Zsilippel zárható túlfolyó is van rajta. Mivel elsősorban öntözésre — és ivóvíz ellátásra épült — csatornákat (14-et) vezettek ki a tározóból. Ezeket a csatornákat szálban álló sziklába vágták. A gát végleges alakját és méreteit időszámításunk 325-ik évében nyerte el. 450 körül vallási villongások és kóbor törzsek támadása miatt a gátak karbantartása megszűnt, a környékbeli lakosság elvándorolt. Így azután egy szokatlanul nagy felhőszakadás a gátat áttörte. Marib területét különféle törzsek szállták meg. Abesszíniából is érkeztek bevándorlók, akik megpróbálták a gátakat úgy-ahogy rendbehozni. Időszámításunk 575. évét lehet tekinteni a sábai birodalom szétesésének, amikor о vízművek végleges pusztulása is megkezdődött. Mai szemmel nézve is bámulatos szakszerű építésmódot mutat egy nabateus duzzasztógát fényképe. A nabateusok eredetét nem lehetett pontosan megállapítani. Az arab sivatagból származó nomád törzsek együttese talán a Jordán folyó vidékéről, vagy Arábia északi sivatagos területeiről került a mai Izrael déli részén levő Gaza és Elat közötti Negev környékére. (I. e. III. sz.) A nabateusok kezükbe ragadták az India és Afrika közötti kereskedelmet, ami hatalmat jövedelmet biztosított számukra. Fővárosuk, a csodálatos épségben megmaradt „rózsaszín" Petra sziklavárosa volt. A város ma idegenforgalmi szenzáció, ahová helikopterek és terepjáró gépkocsik szállítják a pénzes turistákat. A kereskedelem mellett a mezőgazdaság volt a nabateusok fő jövedelmi forrása. Ez természetesen az öntözőrendszerek létesítését tette szükségessé. Ők is a vadik keresztbe gátolásával fogták fel a vizet és terelték földjeikre és ciszternáikba. Felismerték az iszap trágyázó hatását, és a vízgazdálkodást úgy irányították, hogy a lerohanó víz lelassúdva a hordalék egy részét magával vigye a földekre. Ma már nem lehet megállapítani, hogy a rengeteg gát (hihetetlenül hangzik, de tény, hogy 17 000 gátat, duzzasztóművet hagytak az utókorra) építéséhez szükséges felmérések, szintezések, hogyan történtek. E területről a háborús állapotok miatt, aerofotogrammetriai eljárással rendkívül pontos topográfiai térképek készültek és ezeken az ókori vizépítkezések — gátak, csatornák, zsilipek — jól tanulmányozhatók. A kisebb-nagyobb duzzasztók sokasága bizonyítja, hogy a gátakat elsősorban a víz terelésére használták. Csupán egy-két nagy duzzasztómű szolgált a víztározók feltöltésére. A képen látható fal gondos megmunkálása figyelemre méltó, valamint az is, hogy a gát koronáján út vezetett át: akár egy mai völgyzáró gáton. Dr. Horváth Árpád 31
