Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
ÖNTÖZÉS A mezőgazdasági termelés fokozott fejlesztése a termőföldnek — mint az élelmiszer termelés és az egyes ipari alapanyagok termelési bázisának — megvédése, a termelési biztonság növelése népgazdaságunk alapvető érdeke. A termelési biztonság növelése, — a vízgazdálkodási ág részéről legközvetlenebbül, — a mezőgazdasági területek természetes vízháztartási viszonyainak igények szerinti összehangolásában valósul meg. Hazai, mérsékeltövű éghajlati viszonyaink között az időszakonként jelentkező száraz, többször aszályos jellegű években az eredményes növénytermesztéshez az öntözővíz létszükségletet jelent, A mezőgazdasági termelés biztonságát, folyamatosságát, a termelésmenynyiség fokozását, — a mezőgazdasági vízhasznosítás döntően befolyásolja. Az esetenként szélsőséges csapadékviszonyok is indokolják és alátámasztják, hogy a mezőgazdasági termelés növekvő színvonala mellett, már megengedhetetlen a termelésnek az időjárástól függő nagymérvű kockázata. Az egyes mezőgazdasági üzemek kiegyensúlyozott gazdálkodása, anyagi érdekeltsége is egyre inkább gazdasági szükségszerűséggé teszi az öntözést. Az öntözési tevékenység szorosan öszszefügg a mesterséges vízpótlás anyagiműszaki, és gazdasági feltételeivel, lehetőségeivel — mind az igénylők, mind a szolgáltatók vonatkozásában. Az ötözéses gazdálkodás megvalósítása, fejlesztése jelentős állami (főművek, szolgáltatóművek), valamint üzemi (hasznosító művek) beruházással jár, emellett üzemeltetési, fenntartási ráfordításai is számottevőek. Jelenleg a mezőgazdasági vízhasznosítás eszközállományának értéke több, mint 20 milliárd Ft, ezért a rendelkezésre álló eszközök megfelelő kapacitás kihasználása is fontos népgazdasági érdek. A közelmúltban különböző fórumokon szóba kerültek az öntözés díjkérdései a mezőgazdasági üzemek szempontjából. A díjkérdés vízügyi oldalról történő bemutatása a gazdasági tisztánlátást szolgálja. Az öntözés díját az 1980. évi termelői árrendezést megelőzően 1969-ben állapították meg. Ezek a díjak a népgazdaság akkori teherbíró képességét figyelembe véve, a szolgáltatás összes ráfordításának igen minimális hányadát — így pl. még 1979 évben is alig 10%-át — fedezték. A fennmaradó részt az állami költségvetés finanszírozta a szolgáltatást végző vízügyi szerveknek nyújtott fenntartási, üzemeltetési támogatás révén. A gazdaságpolitikai célkitűzésekkel összhangban a gazdasági szabályozó rendszer 1980 évi módosításának szerves részét képezte, az átfogó általános termelői árrendezés keretei között az öntözéshez és tógazdálkodáshoz feles uízdíf használt víz díjának felülvizsgálata és újbóli megállapítása is. Az 1980. évi díjrendezést, — az OVH mint illetékes árhatóság — valamennyi érdekelt tárcával egyeztetve, a Tárcaközi Ár és Termékforgalmazási Bizottság jóváhagyásával hajtotta végre. A megvalósult díjrendezés — központi döntés alapján — az öntözés-üzemelés, korábbi, évi 140 millió Ft nagyságrendű költségvetési támogatásának megszüntetését jelentette. A vízdíj árforma besorolása nem változott, továbbra is maximált maradt. A díjrendezéssel egyidejűleg a Pénzügyminisztérium az OVH költségvetési támogatását 140 millió Ft-tal csökkentette, és ezen összeggel megemelte a mezőgazdasági felvásárlási árakat, mintegy ellentételezésül. A költségvetés a díjrendezést követően továbbra is támogatja a vízügyi kezelésben levő állomi főművek fenntartási kiadásait, melynek éves nagyságrendje kereken 150 millió Ft. A díjrendezéssel az öntözővíz korábbi, — 11 éve változatlan — átlagos díja 3 fillér/m3-ről 18 fillér/m3-re emelkedett. A jelenlegi díjrendszer két tényezős, — alap és változódíjas —• arányuk 80—20%. Az alapdíjat az öntözőtelep, illetve a halastó vízjogi engedélyében megállapított és öntözéssel illetve tógazdálkodással hasznosítható nettó terület után — termelési kultúránként differenciáltan — a változó díjat pedig, a ténylegesen felhasznált víz mennyisége után állapították meg. Ezen túl ugyancsak differenciált a költség ráfordítási arányok figyelembevételével a mezőgazdasági vízhasznosítási főműből, a másodlagos vízhasznosítási főműből, illetve a vízhasználó saját vízkivételével biztosított alap és változó díja. A változó díj nem tartalmazza a villamosenergia csúcsfogyasztási időszakban történő igénybevételének költségeit, ezért ebben az időszakban igényelt vízhasználatnál a csúcsidőszaki energiavételezés teljes költsége a vízhasználót terheli. A teljességhez tartozik az is, hogy a díjmegállapításról szóló ár-jogszabály a vízhasználók számára — meghatározott esetekben — alap, illetőleg változó díj fizetése alóli mentességet, vagy kedvezményt biztosít. A díjrendszeren belül az alapdíj meghatározásánál, figyelembe vették, hogy az üzemeltetést végző vízügyi szerveknek függetlenül a szolgáltatás igénybevételétől, a mezőgazdasági vízhasznosítási idényben biztosítani kell a vízhasználat lehetőségét (szolgáltatási kényszer), amely természetszerűleg jelentős élő és holt munka ráfordítást jelent (Szolgáltató rendszerek előkészítése, az üzemeltetés állandó költséqei stb.). A változó díj a tényleges vízhasználattól arányos üzemeltetési költségek (anyag, energia stb.) megtérülését szolgálja. 1980 évben az öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági nagyüzemeknél — különböző gazdasági megfontolásból, amiben szerepet játszott a díjrendezés is — közel 100 000 hektár nagyságrendben csökkent az öntözésre berendezett terület. Számos vízhasználó visszaadta vízjogi engedélyét, lemondta vízigényét. A díjrendezés során számítottak területcsökkenésre, abból kiindulva, hogy a rekonstrukciók miatt sem teljes a berendezett területek kihasználása. A vártnál nagyobb felhasználói igénycsökkenés, valamint a csapadékos időjárás a vízügyi szervek 1980 évi öntözésüzemelési tevékenységének gazdasági rentabilitását is kedvezőtlenül érintette. A kedvezőtlen hatást fokozta még az energiaárak további — át nem hárítható — emelése. A már évközben is látszó öntözés üzemeltetési veszteség mérséklésére az OVH több intézkedést tett (felvonult kapacitások csökkentése, munkaerő átcsoportosítás, anyag, energia takarékosság stb.), amelyek eredményesnek bizonyultak, jelentősen mérsékelték a várható veszteséget, de nem szüntették meg. A díjbevételeket meghaladó, műszakilag és gazdaságilag indokolt ráfordítások ellensúlyozását az OVH más pénzügyi forrás hiányában, a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségének terhére, a Vízügyi Alapból, öntözés üzemeltetési támogatásként biztosította, melynek nagyságrendje 1980 évben több, mint 10 millió Ft volt. A vízügyi szervek öntözés üzemeltetési tevékenységének rentabilitását jelenleg meghatározza, illetve befolyásolja a vízigénylők, valamint saját gazdasági magatartásán túlmenően, az öntöződíj ún. maximált árformája is. A maximált díjak hatályba lépését követően, napjainkig négy alkalommal került sor hatósági termelői árintézkedésre. Az árformából adódóan ezen költségemelkedések áthárítására nincs lehetőség, a felmerülő üzemeltetési többletköltségek a vízügyi ágazatot terhelik. Ennek nagyságrendje 1980 évben 7 millió Ft volt, 1981 évben várhatóan 8—10 millió Ft. Az 1980. január 1-i hatállyal végrehajtott díjrendezés a mezőgazdaság számára csak a vízügyi szervek által végzett üzemeltetési tevékenység állami támogatásának megszüntetését jelentette, a mezőgazdasági felvásárlási árak egyidejű felemelése mellett. Az érvényesített díjak a vízügyi szervek által végzett öntözés üzemelés teljes ráfordításának mintegy 50%-át fedezik, az állami főművek (szolgáltató művek) fenntartási ráfordításait továbbra is az állami költségvetés finanszírozza. Emellett a maximált árformából adódóan, az időjárás, a vízigények, a kapacitás, valamint a hatósági termelői árrendezések ellensúlyozására, az újabb vízrendezés vagy további állami támogatás lehetőségének függvényében, szükséges e tevékenység Vízügyi Alap támogatása, annak érdekében, hogy a szolgáltatást végző vízügyi szervek közgazdaságilag indokolt, minimális mértékű nyereséget realizálhassanak. Ezáltal lehetővé téve az e területen dolgozók anyagi érdekeltségét. Körösi László 5
