Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

Öntözési bemutató Albertirsán

A csepegtető öntözés előnyei

Többszáz szakember érdeklődését felkeltette az Országos Kertészeti öntözési Bemutató, melyet augusztus 5-én rendeztek az albertirsai „Micsurin” termelőszövetkezet területén. A bemutató a MÉM, az OVH, a MÉM öntözési szolgálata, a Pest megyei Tanács, valamint több mezőgazdasági, élelmiszeripari intézet és szervezet közös rendezvénye volt.

A vendégeket Szuda Pál, a szövetkezet elnökhelyettese köszöntötte, majd röviden ismertette a 6300 hektáron gazdálkodó téesz munkáját.

NE CSAK A HÁZTÁJIBAN

Zsitvay Attila főosztályvezető helyettes (MÉM) megnyitó beszédében érdekes paradoxonra hívta fel a figyelmet:

— A mind jobban és örvendetesen fejlődő, immár nemzeti méreteket öltő kertészkedés a magánéletben, a hobbykertben, a háztáji, kisegítő gazdaságban víz nélkül szinte elképzelhetetlen, — állapította meg. — Mindenki ismeri a víz jelentőségét, szinte mindenki takarékosan és szakszerűen használja a vizet, számolja és méri az öntözés eredményét. Ezzel szemben az üzemi, nagyüzemi területen egyébként az otthon is kertészkedő vezetők már egészen más magatartást tanúsítanak... A szántóföldi zöldségterület nem egészen egyharmadát, a szőlő, a gyümölcs ültetvények 5—6 százalékát öntözzük jól, rosszul.

Az előadó utalt arra, hogy az utóbbi években az öntözés költségei jelentősen emelkedtek, és ebben nem is a víz, illetve a vízhasználati díj öszege a fő költségnövelő, hanem a munkaerő, az energia és az állandó költségek mértéke. A költség viszont így is megtérül, hiszen hektáronként 1—3 tonna többletérték árbevétele azonos az öntözés költségével.

„SZÉTNÉZTÜNK A VILÁGBAN . ..”

Román Mihály, a „Micsurin” MgTSZ kertészeti igazgatója a szövetkezet öntözéses gazdálkodásának helyzetéről tartott előadást. Mint elmondotta, az öntözésnek nagy múltja van a szövetkezetben: már 1963-ban elkezdték egy nagyobb arányú fejlesztési program megvalósítását, ami tíz évig tartott.

Mindaz, amit az öntözéses gazdálkodás több mint egy évtizedes gyakorlatáról és eredményeiről elmondott, ma már országosan elismert és követendő példa. Előadásából ezért kicsit bővebben idézünk:

— 1973-ig a hordozható csőrendszerű esőztető öntözés módszerét alkalmaztuk. A víz jelenléte, a gyümölcstermelési hagyományok arra inspirálták a szövetkezet vezetőségét, hogy nagyobb arányú ültetvény telepítéseket kezdjen el, de

A sorközök szárazon maradnak. A polietilén csövekből mintegy 1000 km-t fektettek le

a már meglevő — akkor még hagyományos — ültetvényekben elő-előbukkantak az esőztető öntözés hátrányai, például a vegyszeres gyomirtásnál, az időzített növényvédelmi munkáknál stb.

— A téesz vezetése úgy döntött, hogy a gyümölcstermelés fejlesztésében a nagy almatermelő országokban már jól kitaposott utat fogja követni. Szétnéztünk a világban, és rájöttünk, hogy mások már megtalálták azt az öntözési módot, amely a mi adottságainknak a legjobban megfelel. Hosszabb információs és irodalmi kutatás után az ausztráliai csepegtető öntözési rendszert választottuk ki.

— 1973-ban, egy 16 hektáros sövényalmában megépítettük az első csepegtető rendszert, majd hároméves tapasztalatokat összegezve, 1976-ban már újabb 68 hektárt építettünk meg.

— Jelenleg a szövetkezet 495 hektáros gyümölcsöséből 477 hektár csepegtető öntözésre van berendezve, öntözünk téli és nyári almát, körtét, megygyet, ribizlit, és szamócát.

Hidraulikus, tömlős magajáró öntözőberendezés üzemelés közben

6