Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
1. ábra Keszthely, lápon való szennyvízelhelyezés Környezetvédelem hétköznapokra JeLmogy/ardzaí ■ szivatLyűház. ----------- szu nyornócsi a I- IX nyorrócs LoLizórakncxC • 1T zsCUpes szivattyú qLLcls © taLajvLzszLnl észleió kutakheLye C5db) AZ ÁTALAKÍTÁS A keszthelyi szennyvíztisztító telep tisztító kapacitása bővítésének befejezéséig további intézkedéseket kellett tenni a lápi szennyvízelhelyezési rendszerrel kapcsolatban. Az állandó vízborítás miatt elszaporodott víztűrő növények szerepe mind jobban nőtt a víztisztításban. Ebben a helyzetben a legjobb megoldásnak a kétlépcsőbe állított, tavas utótisztítás kiépítését tartottuk. Páronként két-két kazettát összekötöttünk megfelelő méretű csővel és vízszint szabályozásos vízelvezetést alkalmaztunk az átvezetéseknél. Az előtisztító kazettákban — amelyekbe a tisztított szennyvíz érkezik — teljes szélességben, egyenletesen elosztva vezetjük be a vizet. El kellett választani a téli és a nyári üzemet is. Mivel a növényzet télen nem fejti ki tisztító hatását, ezért ebben az időben nem vezettük a kazettákra a szennyvizet. Téli időszakban a lápterületen kijelölt 160 ha-os térségre helyezzük ki a szennyvizet. Ott felhígulva, bizonyos mértékig megtisztulva kerül elvezetésre a lápi csatornákon. A legmagasabb vízborítás, a téli elhelyező területen +10 cm. Az így elterített szennyvíz a tőzegbe beszivárogva jut a lápi csatornákba. A téli időszakban hordjuk el a kazettákon termett kiszáradt növénytömeget. Az új üzemmód szerinti átépítése a lápi szennyvíz elhelyező-utótisztító te-2. sz. táblázat Kémiai vizsgálatok eredményei a keszthelyi szennyvíz lápon való elhelyezésénél Vizsgált anyag 1. sz. minta 2. sz. minta 3. sz. minta NH4+ mg/l 9,75 0,85 13,4 N02- mg/l 0,047 0,038 0 NO3- mg/l 0 9,4 0 összes N mg/l 19,89 5,8 S mg/l 0,27 0 0 PO4 mg/l 5 65 0,34 1,46 Oldott 02 mg/l 0 065 6,27 0 KOI mg02/l 306 163 220 1. sz. minta: A szivárgóárokból, az 1. sz. kazetta befolyócsövével szemben. 2. sz. minta: A keszthelyi határárokból, a teleptől északra (nem szennyezett víz). 3. sz. minta: a szivárgóárokból, a 6. sz. kazetta kifolyócsövénél. lepnek 1978-ban fejeződött be. Azóta lehetővé vált az állandóan növekvő tisztított szennyvízmennyiség fogadása és folyamatos kihelyezése. Rück István Különös mondatfoszlányok ütötték meg a fülem autóbuszra várakozván egyik szép fővárosi terünkön. „ ... és olyan tisztaság van, hogy az ember nem merne egy gyufaszálat eldobni...” Valamely más országbeli útjáról számolt be az illető, majd hazai eleganciával az éppen meggyújtott cigarettát nagy ívben beröpítette a park virágjai közé és föllépett a beérkezett autóbuszra. Tanulságos volt számomra, mert aki máshol tud vigyázni, itthon miért nem teszi? Aztán némi kis számvetést állítottam össze, amely a hétköznapi környezetvédelem gondjai közé sorolható, hiszen olyan hanyag mozdulatokkal éktelenítik el a főváros autóbusz-megállóhelyeit, kisebb virágoskertjeit a köznapi szemetelők, ami megérdemli, hogy szóvá tegyük. Szépülnek fővárosunk parkjai, de bővülnek is. Mégis minden esztendőben szomorú számvetést készít a Kertészeti Vállalat a pusztításról, elsősorban természetesen a „céltudatos rongálásról.” Mást kívánnék én itt most szóvá tenni. A belváros kőrengetegében egy-egy forgalmi csomópontot úgy igyekeznek szépíteni a tervezők, hogy valami zöld folt is kerüljön a kövek közé. Nagy költséggel ültettek szép kis facsemetéket, például az Egyetemi Könyvtár elé, éppen az autóbusz-megállóba. Néhány hónap alatt a kis fák elpusztultak. A magyarázat egyszerű — sajnos! A fák tövén, abban a parányi kis élettérben, ahová az öntözővizet kell adagolni valósággal kiló számra gyűlt össze a cigarettavég. A kiadós esők kioldották a nikotint — amely köztudottan igen erős méreg — s a fák gyökeréhez leszívódva megölték a facsemetét. Ez a mindennapi kép elég szomorú, de a főváros csaknem minden pontján fellelhető, i Csaknem az egész főváros népe előtt szomorú látvány volt, amikor a Népköztársaság útja hatalmas platánjait csonkolni kellett. Ennek egyik oka volt, hogy — nem a közelmúltban, de évekkel előbb még, — a télen sózott havat a fák tövére gyűjtötték, az olvadáskor leszivárgott és minthogy a platán-félék egyik legnagyobb ellensége a só, csaknem elpusztította a gyönyörű és védett fasort. Kétségtelen, hogy a gépkocsik kipufogó gáza is rendkívül romboló a teljes növényzetre — különösen megsínylik a celtiszek azaz ostorfák — de mindezekhez járul, hogy a rácsokkal védett fák tövén naponként halmozódik az utcai szemét, legnagyobb mennyiségben a cigaretta-csikk. Az utcákat tisztító víz de elsősorban az esők, sokat segítenek abban, hogy a tömény nikotin nagy mennyiségben leszivárogjon a talajba, s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, nemcsak a fiatal csemetéket pusztítottuk el, de a kiteljesedett nagy fáknak is visszavonhatatlan nagy károkat okoztunk. Úgy gondolom, hogy akik külföldön a jó példa hatására tudnak vigyázni más nemzet kincsére, azt saját érdekünkben idehaza is megtehetik. Fábián Gyula 31
