Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
Tisztított szennyvíz továbbtisztítása lápi területen П fejlett ipari országokban is a másra jóformán felhasználhatatlan lápos területek tőzeganyagának adszorpciós tulajdonságait kívánták felhasználni a szennyvizek tisztítására, illetve továbbtisztítására. A megoldás alapját a szennyvíz stabilizációs tavakkal szerzett tapasztalatok adták. A tisztítás működésének kidolgozása azonban nem történt meg. A tőzegágyas foszforeltávolítást iszapágyakon kipróbálták már és eredmények is születtek, de végleges elterjedését a módszernek a tőzegrétegterítés munkaigényessége akadályozza. A szennyvíz stabilizációs tavak fejlődése a levegőztetett tó irányában haladt, s így az utántisztítás lápi területen történő megoldásával érdemben nem foglalkozott a szennyvíztisztítási gyakorlat. Ilyen körülmények között került felszínre a megoldás igénye nálunk, a lápterületen történő szennyvíztisztítással kapcsolatban. A KESZTHELYI SZENNYVÍZELHELYEZÉS A Balaton Vízvédelmi Bizottság ülése után, 1972-ben vetődött fel az a gondolat, hogy a túlterhelt keszthelyi szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizét ne a Balatonba vezessük, hanem a közeli lápterületre helyezzük ki. A szennyvíztisztító telepen keletkezett szennyvíz csak részben volt megtisztítva, a tisztítás hatásfoka nem érte el az élővízbe való bevezetésre előírt akkor érvényes értéket (40/69. sz. Kormányrendelet). Az elgondolás az volt, hogy a részben tisztított szennyvizet a lápterületen kialakított kazettára vezetjük egy nyomócsővel, ahol a kazettákra való rátáplálás tolózárakkal lesz szabályozható. Az elvi elképzelés szerint a kazettákon levő vízborítás 30—40 cm és kazettánként 10 ha, összesen 60 ha területű lesz, a kazettákra táplált vízhozam pedig napi 5000 m3, nyári csúcsidőben 6000 m3. Az üzemeltetést a kazetták váltakozó vízborításával és szárazonállásával terveztük. A kihelyezett szennyvíz elpárolgással elszivárgással hagyta volna el a kazettákat, a visszamaradó iszap pedig szárazonállás idején — aerob módon — lebontásra került volna. A keszthelyi lápi terület lecsapolásakor a talajvízszintet szabályozták és folyamatosan szabályozzák azóta is. A lápi talajvíz átemelését egy belvíz átemelő szivattyúgépház végzi, ha a talajvízszint eléri, illetve meghaladja a térszint alatti 10 cm mélységet. Leáll a szivattyúzás, ha a vízszint 60 cm-re lesüllyed. A vegetációs és betakarítási időszakon túl a szivattyúzás szünetel. A lápi kazetták töltéseit a helyszínen talált tőzeganyagból építették meg, így elvezető árkok keletkeztek és fogják körül a kazetták külső oldalait Ezeket bekötötték a lecsapoló — gyűjtőárokba. A telep kialakítását sematikusan az 1. ábra mutatja. A szennyvíztisztító telepről a szennyvizet 4,5 km hosszú csővezetéken szállítjuk a lápi kazettákba. A kazetták talaját betonvályú védi a szennyvíz beömlésnél az elmosástól. A töltések koronaszélessége 2 m, a rézsűk hajlása 1:2-höz arányú. A szivárgóárkok 1,4 m mélyek és 3,0 m szélesek. AZ UTÓTISZTÍTÓ RENDSZER A tisztított szennyvíz utántisztításától a létesítmény megvalósítói és üzemeltetője azt várta, hogy az előírt alá csökken a KOI és BOI5 az innen távozó vízben, csökken a foszfor, a nitrogén, a detergens és a zsírtartalom. A felsorolt anyagok csökkentését a kazetták növényzete és a tőzeg végzi a terv szerint. Ennek megfelelően szerveztük meg az eredményesség megállapítására irányuló vizsgálatokat. A növények produktivitásának vizsgálatát, a botanikai növénytársulás szerkezetének változásait a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytani, a lápi talajvizek és talajösszetétel vizsgálatát a Talajtani Tanszék, a mikrobiológiai vizsgálatokat a Laboratórium végezte. A kazettákra a részben tisztított szennyvíz kihelyezése 1976 év közepén kezdődött. A szennyvíz átlagosan 5850 m3 volt naponta. A kazettánként! szennyvíz kihelyezés mennyiségeit a lehullott csapadék adataival együtt az 1. táblázat mutatja be. A próbaüzem lezárására 1977 július hónapban került sor. A kihelyezett szennyvíz mennyisége átlag 6280 m3-re nőtt naponta. A szennyvíztelep túlterheltsége erősan fokozódott, mivel a telep kiépített tisztító kapacitása csak 1500 m3/nap volt. A kihelyezett, részben tisztított szennyvíz minősége nagyon romlott, lebegőanyagtartalma nőtt. A kazettákba túlfolyó csöveket kellett beépíteni. A próbaüzem alatt bebizonyosodott, hogy a szikkasztásos üzem elképzelése nem volt helytálló. A felgyülekező rothadóképes iszap a kazetták vizében a mérgező anaerobokat felszaporította és a nyár vége felé nagyarányú madárpusztulás kezdődött a kazetták területén és térségében. A növényélettani és növénytársulási vizsgálatok eredménye — összegezve — az volt, hogy a lápra kihelyezett szennyvíz a növények közül az állandó vízborítást nem tűrő fajokat kipusztítja és elszaporodnak a víztűrő és vizet igénylő fajok. A kémiai elemzésekből kiderült, hogy a szivárgás lecsökkenésével a tápanyagok visszatartása lecsökkent. Bizonyos mértékű tisztulás mutatkozik a növényzet szűrőtisztító hatásán keresztül. A tőzegből kioldódó humin és fulvósavak az elmenő víz KOI értékét erősen megnövelik. A mikrobiológiai vizsgálatok tanúsága szerint a baktériumok száma ugrásszerűen növekszik a hőmérséklet növekedésével a kihelyezett szennyvíz hatására a lápi kazetták és szivárgóárkok vizében. Néhány vizsgálati eredménymintát a 2. táblázat tartalmaz a több száz kémiai vizsgálatból, tájékoztatásképpen. A madárpusztulás bekövetkezése, a vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy kellően meg nem tisztított szennyvizet a keszthelyi lápterületre utótisztítás céljából kihelyezni környezeti károsodás nélkül nem lehet. 1. táblázat A keszthelyi lápi kazettákra kihelyezett szennyvizek és a kihelyezés időszaka alatt leesett csapadékok mennyiségei Kazetta jele Töltés időszaka kezdés befejezés Szennyvíz m3 Csapadék mm Kazetta vízszintje cm kezdés befejezés I. 1976. VI. 17. VII. 12. 110 113 43,6 0 23 II. 1976. VII. 12. VIII. 3. 135 959 47,2 0 25 I. 1976. IX. 14. X. 6. 93 663 67,0 0 45 II. 1976. X. 6. X. 13. 47 468 — 0 30 II. 1976. XI. 12. XI. 15. 17911 11,5 15 30 III. 1976. VI. 10. VI. 17. 46 689 3,0 0 10 III. 1976. XI. 8. XI. 12. 25 431 — 5 30 IV. 1976. VIII. 3. Vili. 17. 78 358 11,0 0 20 IV. 1976. X. 13. X. 21. 46 635, 33,0 3 35 V. 1976. Vili. 17. Vili. 31. 75 842 27,0 0 15 V. 1976. X. 21. X. 28. 37 774 — 3 30 V. 1976. XI. 4. XI. 8. 23 947 — 20 35 VI. 1976. Vili. 31. IX. 14. 81 579 29,0 0 35 VI. 1976. X. 28. XI. 4. 41 747 13,0 3 35 Megjegyzés: Látható, hogy az első, nyári és ősz eleji feltöltésnél még elszikkadt a szennyvíz. A további feltöltések után azonban már nem, így állandó vízborítás alakult ki. A III. sz. kazettát a NYUVIZIG javaslatára felszántottuk. Az elszikkadás már az első feltöltéskor sem következett be ezen a kazettán. 30
