Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
az ember” — a Buffontól vett mottó vezérelt. Meggyőződésem, hogy a szakirodalomban sem engedhető meg az érthetetlen, homályos, magyartalan fogalmazás. Még akkor sem, ha ezzel a tudálékosság köntösét ölti magára a szerző. A tudományos dolgozatot érthető, szép magyar nyelven kell megírni, ez alól nincs felmentés. Végül is minden halandzsa táptalaja a nyelv csavarása, kificamítása, a nyelvhelyesség szabályainak áthágása. A tudomány legjobbjai, akik mindig törődtek az ismeretterjesztéssel is, érthető, világos, szabatos mondatokban fogalmaztak. Nyelvművelőként négy esztendeig „Szaknyelvünk fejlődéséért” címmel rovatot vezettem a Hidrológiai Közlönyben. A magyar nyelv védelméről ma sem tettem le; éppen most keresek kiadót egy munkámnak, amelyben ezekről a kérdésekről is szólok. — A Vízügyi Közlemények szerkesztését később Ihrig Dénes vette át Woldemár bácsitól... — A szerkesztés erősen igénybe vett. Egy-egy szám elkészítésével 200—300 órát is eltöltöttem. Napjaim belenyúltak az éjszakába. A családom nem engedte, hogy visszafeküdjek a betegágyba. Mert 1951-ben a fekvő életmód ideje is lejárt. Újra be tudtam járni a munkahelyemre. A VITUKI megalakításakor, 1952-ben a Vízgazdálkodási osztály élére kerültem. Amikor az osztályok, főosztályokká szerveződtek, főosztályvezető lettem A VITUKI-tól csak 1968-ban mentem el — kérésemre Dégen Imre, az OVH elnöke a VIZDOK-hoz helyezett át tudományos tanácsadónak. Itt örömmel végeztem a tudományos kultúra propagálását. AKADÉMIAI TAGSÁG —• Lászlóffy Woldemár Európa-hírű hidrológus. Hogyan történt a kilépés a nagyvilágba? — A kiadványok, a különnyomatok cseréje sokat segített. Ezek teremtik a kapcsolatot. így szereznek tudomást külföldön egy-egy ember munkásságáról. Nemzetközi kongresszusokon 1935 óta veszek részt. A külföldi lapok felfigyeltek a Vízügyi Közleményekre. Rendszeresen referáltak róla. Ilyen előzmények után jutottam ki 1956-ban Franciaországba, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség dijoni kongresszusára. 1960-ban szovjet tanulmányút, Leningrad. Az egyik meghívás követte a másikat. — És követték a kitüntetések is ... Még 1948-ban megkapta a Magyar Hidrológiai Társaság Schafarzik-érmét, aztán 1972-ben a Vásárhelyi Pál emlékérem első fokozatát. A magyar vízrajzi szolgálat fennállásának 70. évfordulójára, 1965-ben Munka Érdemrend. Hetvenedik születésnapján, 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozata. Ezek a hazai elismerések. De a Szilágyi Erzsébet fasori lakás falán ott látom bekeretezve a Toulousei Tudományos Akadémia tagságát bizonyító okiratot, és az üveges vitrinben ott a bécsi műegyetem értékes Prechtl-érme. Lászlóffy Woldemár tiszteletbeli tagja a lengyel Geofizikai Társaságnak. A párizsi „Société d’Encouragement au Progrés” aranyozott ezüstérmével tisztelte meg. És ez még korántsem teljes felsorolás. A hazai és a nemzetközi kitüntetések elismerését jelentik annak, amit tulajdonosuk a magyar vízrajzi szolgálat korszerűsítéséért, a hidrológia magyarországi fellendítéséért tett. Lászlóffy Woldemár a vízügyet szolgálta több hazai és nemzetközi bizottság tagjaként vagy elnökeként. Ö hívta életre a dunai országok hidrológiai előrejelzési munkaközösségét 1961-ben, majd titkára, illetve ügyvezető elnöke volt a Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar nemzeti bizottságának. A Magyar Hidrológiai Társaság elnökségének tagja. Irodalmi munkásságát 60 nagyobb önálló tanulmány, további 150 cikk, ismertetés, népszerűsítő írás fémjelzi. Közülük mintegy 50 írás külföldi lapokban és kongresszusi iratok között jelent meg. — Van-e még magyar tagja a Toulousei Akadémiának? — Rajtam kívül csupán néhai Németh Endre professzor volt a tagja. A Prechtl-érmet, a Bécsi Műegyetem kitüntetését is kiteljesedett életművekért adományozzák. — Hidrológusként másodiknak kaptam meg az érmet. Bécsben a Duna hidrológusaként köszöntöttek. — Holott legalább ennyire a Tisza hidrológusaként is köszönthették volna ... — Nem egy-egy folyó hidrológusa vagyok. A legnagyobb rang amit elértem, hogy a magyar föld hidrológusa lehettem. A TISZA — Tudjuk, hogy Lászlóffy Woldemár hosszú évek óta Tisza-könyvén dolgozik. .. — 1970 óta. A könyv megírására még Dégen Imre bíztatott. — Mikor számíthatunk a kötet megjelenésére? — Az Akadémia Kiadó idén jelenteti meg 600 oldalon. — Addig is, kérhetnénk-e róla egy rövid ismertetőt? — Címe; „A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben.” A tartalmi összefoglalás? A Tisza öntözi a mindennapi kenyerünket adó alföldi rónaságot. Völgyére jut hazánk területének éppen a fele, népességének 40,6%-a és nemzeti vagyonúnknak is csaknem fele. Történetünk is összeforrt vele: habjai hol áldást hoztak a partjain lakókra, hol a létüket fenyegették. A Tisza ügye a nemzet sorskérdése. A folyók életét a vízgyűjtő területükön lejátszódó természeti jelenségek és az ott folyó munkálatok szabályozzák. Mivel a vizek nem ismernek politikai határokat, az árvizek elleni eredményes védekezésről, ésszerű vízügyi tevékenységről és a vízkincssel való okszerű gazdálkodásról csak az egész vízgyűjtő terület vízviszonyainak figyelembevételével lehet szó. A tiszai vízgyűjtő megosztottsága miatt 1906 óta mégsem jelent meg öszszefoglaló leírás a vízrendszerről, holott az utóbbi negyedszázad alatt mind nálunk, mind a baráti szomszédainknál minden korábbinál nagyobb arányú vízügyi tevékenység folyt, és a vízigények rohamos növekedése óriási beruházásokat sürget. A vízgyűjtő egészére kiterjedő összefoglaló munka jelentőségét fokozza a KGST keretében működő Vízügyi Vezetők Értekezletének 1962 évi határozata a területen osztozó országok közötti együttműködés szükségességéről, amit Jugoszlávia is magáévá tett. A könyv első része a tiszai vízgyűjtő természet-földrajzi adottságairól, — a vízhálózatról, az éghajlatról és a vízviszonyokat befolyásoló egyéb tényezőkről, továbbá a Tisza medréről, valamint a felszíni és a felszín alatti vízkészletről ad áttekintést, beleértve a vízjárást és a vízminőségi jellemzőket is. A második rész a vízügyek, — a víz ellen és a vízért folytatott évszázados küzdelem — történeti múltját, fejlődését mutatja be. Tárgyalja a vízgazdálkodás valamennyi ágazatának fejlődését a népvándorlás korától a rómaiak dáciai uralma idején és a letűnt századokon át a felszabadulásig. A hazai és külföldi forrásokra támaszkodva értékelést ad a joggal „második honfoglalás"-nak nevezett „Tiszaszabályozás” munkálatairól, majd sorra veszi a halászat és a tógazdálkodás, a folyószabályozás és a vízi utak, a vízerőhasznosítás, az öntözés és az ivóvízellátás kérdéseit. Az irodalomban szétszórt adatok összefogása, és eddig ismeretlenekkel való kiegészítése a vízügyi szakembereken kívül a technika-, a gazdaság-, és a kultúrtörténet művelőinek érdeklődésére is számot tarthat. A harmadik rész a szocializmus korának tervgazdálkodásával elért páratlan eredményeket és a távlati célkitűzéseket ismerteti. Bemutatja a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés, valamint ez ember közvetlen szolgálatában hazánkban és határainkon túl 1980-ig végzett munkákat és az érdekelt öt ország vízügyi politikájának az ezredfordulóig kijelölt irányát. — Kinek ajánlja a Tisza-könyvet? — Elsősorban vízimérnököknek, vízügyekben érdekelt szakembereknek, geográfusoknak, gazdaság- és művelődéstörténészeknek, közgazdászoknak. ORSZÁGÉPÍTÉS — Kedves Woldemár bácsi! íróasztalán kéziratokat látok. Most min dolgozik? — Francia és orosz kapcsolatok a magyar vízügyek múltjában. — Napi munkabeosztása? — Volt idő, hogy napi tizenegy órát dolgoztam. Most már sokkal kevesebbre vagyok képes. Mindössze napi öthat órára. — Beszélgetésünk befejezéseként megkérdezhetem-e: milyen ars poeticát vall? — A vízépítő mérnök országot épít. Minden munkája a nemzetet szolgálja. A nemzeti vagyon biztosítása is országépítő feladat. Ezért fontos a hidrológia tudománya, vagyis a hazára kivetítve: a vízrajz. Alapja a honszeretetnek. Ezt szolgáltam ötvennégy esztendőn át. Kása Csaba 22
