Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
1931-ben megjelent az új évkönyv. A szerkesztő azonban nem Lászlóffy Woldemár volt. Mint ahogy a vízrajzi szolgálat vezetője és professzor sem lett soha. Annak ellenére, hogy iskolát teremtett. — Mérnökdoktori értekezésemet 1934- ben írtam meg, s ebben a munkában is — mint annyiszor — a Dunával foglalkoztam. Az értekezés címe: ,,A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára.” Erőteljesen támaszkodtam az északi, a kanadai, az észak-amerikai és az orosz szakirodalomra. Ekkoriban lapoztam fel Fjodor Ignatyevics Bidin Sztálin-díjas professzor munkáit is. Ezt azért említem meg, mert Bidin professzorral 1960-ban találkoztam Leningrádban. Hírből tudtunk egymásról, tanulmányokat is cseréltünk, már csak a személyes ismeretség hiányzott. — Az egyik VIZDOK kiadványban olvasható, hogy 1930—31-ben Lászlóffy Woldemár készítette el a Vízügyi Szakkönyvtár katalógusát. . . — A vízrajzi intézet munkatársaként észre kellett vennem, hogy a vízügyi könyvtár siralmas állapotban van. A háromezer könyv szétszórva, hiányzik a szakkatalógus. A szolgálat tagjainak 5%-a olvasott... Bántott a dolog. Sajó Elemér, a vízügyi szolgálat vezetője pártolta a könyvtár ügyét. Engedélyt kértem rendezésre. Délutánonként bennmaradtam a hivatalban, elkészítettem a cédulakatalógust. Az Egyetemes Tizedes Osztályozás szerinti katalógussal sikerült a korszerű fejlődés útjára vezetni a könyvtárat. A könyvtár rendezése után körlevelet küldtem a hivataloknak, amelyben felhívtam a figyelmüket, hogy a kért szakirodalmat 24 órán belül postára teszem. Akkoriban — nyilván kicsit tréfálkozva — úgy hívtak engem: „a vízügyi lexikon”. Igaz, hatalmas anyagot lapoztam végig, de éppen a könyvtárrendezés akadályozott meg abban, hogy könyvmoly legyek. Megtanultam, hogy mindig a gyakorlat igényeit tartsam szem előtt. Hiszen a rendezett, használható könyvtár, a tudás tárháza is a gyakorlatot szolgálja. A SZERKESZTŐ — Meddig dolgozott a vízrajzi intézetben? — 1941-ig. Ekkor a kolozsvári kultúrmérnöki hivatal élére kerütem. Olyan rövid időre, hogy sokat nem is tudok mondani róla. 1942-ben átvettem a Földművelésügyi Minisztérium vízhasznosítási ügyosztályának vezetését De még bele sem szokhattam az új feladatkörbe, jött a betegség. Műtétek sorozata, ágyhoz kötöttség. Gyakorlatilag tíz esztendőn át feküdnöm kellett. . . Igyekeztem ezt az időt felhasználni. Afféle tanulmányi szabadságnak fogtam fel. De ekkor olvastam el például Dante Isteni Színjátékát is. — A tanulmány-írást abba kellett hagyni... — Nem! A betegség törést jelentett az életemben, de nem jelentette azt, hogy megváljak a hidrológiától. Írtam a betegágyamban is. Az egyik legszebb dolgozatom a János kórház pincéjében született a budai ostrom napjaiban. 1965: Dobi István a Parlamentben átadja a Munka Érdemrendet dr. Lászlóffy Woldemárnak, a VITUKI tudományos osztálya vezetőjének Hatvan napig feküdtem ott vattabálán, naponta egyszer kaptunk élelmet. Mivel az óvóhelyen nappal is sötét volt, fejben készítettem el a vázlatot. Később csak papírra kellett tennem a tanulmányt, amely 1949-ben jelent meg ezzel a címmel: ,,A vízsebesség-számítás képleteinek fejlődése.” A fekve-dolgozás, persze, jobban használta az alkotói energiát, s törvényszerűen kevesebbet publikálhattam. Kényszerű visszavonulásomat a felszabadulás utáni években úgy magyarázták, hogy eltűntem a szakmából, vagyis ez passzív rezisztencia. Ezúttal szeretném leszögezni, hogy erről szó sem volt. Nálam senki sem lett volna boldogabb, ha egészségesen dolgozhatom. — A betegség — gondolom — a hivatali íróasztaltól is elparancsolta. — A nyugdíjaztatást el akartam kerülni. Ezért rövidebb időkre vissza-viszszatértem a hivatalomba. 1945-ben, éppen a betegség miatt beosztottként a Vízrajzi Intézet állományába kerültem. 1948-ban az Országos Vízgazdálkodási Hivatal felállításakor a vízrajzi osztály helyettes vezetője lettem. A gépkocsi kétnaponként jött a lakásomra, hivatali szobámban fekvőhely várt. Amit lehetett, fekve elvégeztem. De hadd szóljak arról is, ami ebben az évtizedes ágyhoz-kötöttségben örömöt feloldódást jelentett nekem. Szanatóriumi hónapjaim alatt lettem a Vízügyi Közlemények szerkesztője A folyóiratot fekve is szerkeszthettem... Gondoltam: csináljunk belőle világlapot, s ezen azt értettem, hogy a cikekkhez jó idegen nyelvű kivonatot adtunk. A NYELVMŰVELŐ — Ehhez több idegen nyelv tudása szükséges... —■ Ó, hát nem olyan nagy dolog! A franciát és németet beszélem, angol nyelven olvasok. Szótár segítségével az oroszon is kiigazodom, de ugyanígy például a románon is. Amíg szótár van, más nyelvektől sem félek. De hangsúlyozni szeretném, hogy szerkesztőként legelsősorban a magyar nyelv művelését tartottam szem előtt. „A stílus maga 21
