Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
г AN ******* г Az emlékezés, a visszatekintés nem mindig magánügy. Akadnak pályák, életutak, amelyekről elfelejtkezni: a köz vesztesége. A magyar vízügy e századi történetének is vannak szereplői, akik tapasztalatban, tudásban, küzdelemben gazdag évtizedeket tudnak о hátuk mögött. Folyóiratunk sorozata őket szólaltatja meg, őket mutatja be. n vízépítő országot épít Beszélgetés Dr. Lászlóffy Woldemárral Egyszerű szoba a Szilágyi Erzsébet fasor elején, szemközt a Városmajorral, íróasztal, szekrény, heverő. Egy oxigénpalackra emlékeztető műszer és egy szerkezet hívja fel a figyelmet arra, hogy a szoba lakója betegséggel viaskodik. Tavasszal hosszabb ideig kórházban feküdt, s a kórház után a lányához költözött. De a betegségnek már nyoma sem látszik a 78 esztendős Dr. Lászlóffy Woldemáron, a műszaki tudományok doktorán. Mozgása friss, bárki korabeli megirigyelhetné. Halksága, szerénysége derűs nyugalmat áraszt. EGYETEMI TANÁRSEGÉD — Kedves Woldemár bácsi! E rovatunk beszélgetései általában a gyermekkorral kezdődnek. Érdemes-e visszanézni- rá, s ha igen, hová kell tekinteni? — De még mennyire érdemes... A gyermekkori, az ifjúkori évek Kolozsvárott és Kassán teltek. Nyolcán voltunk testvérek, én a hatodik a sorban. Ez a tény rányomta a bélyeget az életemre. Ahol ennyien vannak egy családban, ott üzemi rendnek és fegyelemnek kell unralkodnia. Ahogy a vízfolyásban a kavicsok lekoptatják egymást, a testvérek is csiszolnak, alakítanak egymáson. Ügy is mondhatjuk, hogy idejekorán beleszoknak a közösségi életbe. — A diákévek milyen érdeklődést hoztak? — Bevallom még érettségi után sem tudtam, hogy mi leszek.. Eredetileg tanárnak készültem, de lebeszéltek. Ajánlották, hogy menjek mérnöknek... Az építészeti karra készültem. Budapesten, az utcán találkoztam egy volt kassai tanárommal. „Építész? — csóválta a fejét. — Magának rossz a szeme, barátom! Menjen mérnöknek, utat, vasutat, hidat építeni!” így lettem 1920-ban mérnökkari hallgató a fővárosban ... Vízügyes pedig azért lettem, mert utolsó éves egyetemistaként Rohringer Sándor, a vízépítéstan professzora meghívott tanársegédnek. Kitűnő diplomát szereztem, de az államvizsgán éppen vízépítésből blamáltam a professzoromat. A vizsgán ott volt a vízügyi szolgálat vezetője is, amikor belesültem a tételbe... De azért elárulom: a vizsga után nagyon megtanultam az anyagot. Négy kollégát készítettem elő szigorlatra, s az ilyen felkészítés a legalaposabb felkészülést kívánja meg... — Tanársegédként hány évet töltött az egyetemen? — Négyet. A törekvés az volt, hogy a fiatalok menjenek ki a gyakorlatba. — Elképzelése volt-e erről a gyakorlatról? — Nem. De 1929-ben, éppen amikor lejárt a négy tanársegédi esztendő, tíz állást kapott a vízügyi szolgálat. Az első világháború után első ízben vettek fel új embereket. A tíz kinevezett közül — az egyetemi esztendőknek köszönhetően — rangsorban az első voltam, így Budapesten maradhattam. A Földművelésügyi Minisztérium vízrajzi osztályához osztottak be. (Ez az osztály tekinthető a mai VITUKI elődjének.) Elméleti felkészültségem miatt feladatként kaptam a hidrológia ápolását. Az intézetben elöregedés »volt. Emiatt voltaképp vákuumba kerültem. Szerencsémre azonban a Nemzetközi Duna Bizottság és a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság elé bizonyos kérdésekben tanulmányokat kellett terjeszteni. A KÖNYVTÁR RENDEZÉSE — Ekkor kezdődött tehát tudósi pályafutása? Lászlóffy Woldemár kiigazít: — Tudósnak nem tartom és nem nevezem magamat... A tudós már tisztában van azzal, hogy milyen keveset tud. Úgy mondanám inkább, hogy akkor kezdtem meg tudományos pályámat. Két tanulmányomat, „A Magyar Duna vízjárása” címűt, és az 1929-i évi dunai jeges ár után „A Duna jégviszonyai” címűt francia nyelvre is lefordították. A különnyomatok értéket adtak a kezembe. Bekapcsolódtam a nemzetközi tudományos életbe. Természetesen kiváncsi voltam rá: mit csinálnak a külföldi rokon intézmények. Átnéztem tizenhárom ország vízrajzi évkönyveit. Egy mérnökegyleti előadásom után megbízást kaptam, hogy tervezzem meg az új magyar vízrajzi évkönyvet. Tervezés közben döbbentem rá, hogy a vizek megismerése tulajdonképpen honismeret. Ez a felismerés tett hidrológussá. 1640 1746 Ф 1795 1807 L ' Academic des Sciences, Inscriptions et Belles Let trés de Toulouse dans sa séance du 13JanViet 1961 a déccrné ä MvnJceui fe /ic^ejdcui MhPdemal á litte daJJtreie cmteJjkcmctant U VtHiáent, he le Secretaire ferpétucf. Le Тгёижкт Pcrpátml. v#" . tU'vV A toulousei Tudományos Akadémia levelező tagja ... 20
