Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
Prognosztika a vezetés szolgálatában it Cikkünk I. részében rövid összefoglalást adtunk arról, hogy a vezetés alapvető feladata minden szervnél a jövő tervszerű formálása. Ennek kapcsán rámutattunk arra, hogy az alkotó jellegű vezetés kritériumainak meghatározásakor első helyre kell tennünk az előrelátás képességét. A tehetséges vezetők sikerének legfőbb tényezője mindig az volt, hogy döntéseiket, elhatározásaikat az összefüggések sokoldalú elemzése alapján előrelátóan igyekeztek meghozni. Ebben rejlett cselekedeteik időállósága és ezzel vívták ki a társadalom elismeréseit, tiszteletét és megbecsülését, amit számos példa igazol. Cikkünkben utaltunk arra is, hogy a tudatos előrelátásnak a vízgazdálkodásban különös jelentősége van, mivel a vízgazdálkodás fejlesztésének következményei visszahatnak és feltételeit képezik más kapcsolódó infrastrukturális programok megvalósításának és más gazdasági ágazatok fejlesztésének. A vízgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseinek mérlegelésénél tehát azokat a társadalmi-gazdasági fejlődési tendenciákat kell tekintetbe venni, amelyek a) egyfelől összefüggésben vannak a vízgazdálkodás iránti társadalmi és gazdasági igények várható mennyiségi és minőségi alakulásával, b) másfelől kihatnak azokra a körülményekre, amelyek az igények kielégítésének lehetőségeit befolyásolják vagy korlátozzák. A vízgazdálkodás rendkívül beruházásigényes, általában hosszú a beruházási ciklus ideje és állóeszközeinek műszakigazdasági élettartama. Ezért a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek felkutatása, a népgazdaság fejlődésével és a műszaki haladással arányos műszaki-gazdasági célok kitűzése mélyreható vizsgálatokat és — az egyéb természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó koncepciókhoz hasonlóan — hosszabb távú előretekintést kíván. Rendkívül nagy felelősséget jelent a vizek tisztaságának megóvásával kapcsolatos műszaki, jogi, gazdasági tennivalók körének hosszú távra szóló meghatározása, ami nem nélkülözheti a fejlődés tendenciáinak alapos feltárását. Fentiek meggyőzően igazolják, hogy a vízgazdálkodás területén a prognosztizálásnak kiemelkedő szerepe van és ezért vezetőinknek erre igen nagy gondot kell fordítaniok. Cikkünkben felvetett gondolatokkal ehhez a tevékenységhez szeretnénk szerény segítséget nyújtani. A tudomány és a fejlődési prognosztika Ami a tudomány és a társadalmi, gazdasáqi fejlődés prognosztikája közötti kapcsolatot illeti, megállapíthatjuk, hogy e fejlődés ésszerűsége egyenes arányban áll a tudományos megismerésnek hosszú távú prognózisokban való felhasználásával. Ezen a téren a legfontosabb az, hogy el kell érnünk a kívánt szintézist a tudományos és műszaki haladás, a gazdasági fejlődés várható arányai, s végül a várható társadalmi változások között. Ebben a vonatkozásban elsődlegesnek a társadalom jövőbeni életmódjában feltételezhető változások meghatározását kell tekinteni, minthogy így kiküszöbölhető a gazdasági fejlődés öncélúságának a veszélye. Ezen a területen a tudományos megismerés egyenesen alapvető jelentőséggel bír. A tudományos megismerés ugyanis nemcsak elősegíti az állandóan ható erőforrások és eszközök kialakítását a fennálló szükségletek és kielégítésük lehetőségei közötti ellentét leküzdésére, hanem ezzel egyidejűleg új, eddig ismeretlen felfedezések létrehozásával a társadalom új, eddiq előre nem látható szükségleteit hozza létre és ezáltal konkrét értelmet ad az egész gazdasági fejlődésnek. A tudományos megismerés tehát a társadalmi tevékenység mindkét pólusán nemcsak a társadalom szükségleteinek leghatékonyabb biztosítása területén, hanem az új szükségletek kialakítása és fejlesztése terén is hatást gyakorol. A tudomány hatékonyságának jelentősége a prognosztika területén éppen abban rejlik, hogy kialakítja a jövőbeni fejlődés ésszerűségét és a minimumra csökkenti a tényleges és az előirányzott hosszú távú fejlődés közötti szakadékot. Éppen ezért a hosszú távú prognosztikának a legnagyobb mértékben tudományos tevékenységnek kell lennie. A hosszú távú prognózisok jellemzése és osztályozása Ha tájékoztató jelleggel fel kívánjuk bontani a hosszú távú tanulmányok logikáját, akkor az alábbi szakaszokat különböztethetjük meg: a) a futurológiái tanulmány területe, amely a jövőbeni fejlődés feltehető változásaira vonatkozó igen hosszú távú tudományos, műszaki és szociális előrejelzéseket foglalja magában; b) az olyan hosszú távú prognózisok területe, amelyek szabályként a tudomány és a technika jelenleg létező és kikristályosodó irányzatainak értékelése és újszerűsége alapján vizsgálják a tudományos műszaki és gazdasági fejlődés irányzatait; c) az azzal jellemezhető tanulmányok, illetve koncepciók területe, melyek a hosszú távú prognózisokból összesítik azokat az irányzatokat, amelyek a jövőbeni fejlődésre tekintettel feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megvalósulhasson a termelőerők fejlődése és amelyek alkalmazására a társadalmi gyakorlatban sor kerül; c) az olyan hosszú távú fejlesztési program vagy terv területe, amely az adott ágazat fejlesztése céljából számba jöhető erőforrások szempontjából méri le, illetve szelektálja a hosszú távú tanulmányok, illetve koncepciók keretein belül jelentkező irányzatokat. A prognosztikai tevékenység említett egész logikájának a megoldása során olyan módon kell figyelembe venni a dinamikai tényezőt, hogy minimális legyen az előirányzott és a tényleges fejlődés közötti szakadék. Világviszonylatban a jelenlegi gyakorlat alapján a prognózisokat több kategóriába sorolva bonthatjuk fel: a) tárgyi tájékozódás szempontjából: — társadalompolitikai, — műszaki-gazdasági, — tudományos-műszaki prognózisok, b) a kidolgozás célja szempontjából: — az indikativ prognózisok, amelyek a tudományos műszaki fejlődés alapvető irányzatait vizsgálják, különösen a kutatói-fejlesztési tevékenység jövőbeni orientálódása szempontjából ; — normatív prognózisok, amelyek a tudomány és a technika hosszú távú fejlődési irányzatait vizsgálják, különösen a gazdasági fejlődés jövőbeni strukturális változásai és e változások hatékonysága szempontjából, —• exploratív prognózisok, amelyek az eddigi fejlődésből indulnak ki, főleg a jövőben lehetséges változásokkal kapcsolatban, c) a kidolgozás módszertana szempontjából: — analitikus és — globális prognózisok. Prognosztikai módszerek A társadalmi, gazdasági, műszaki témákkal foglalkozó prognózisok a várható jövőt különféle módszerekkel határozzák meg. Több száz folyóiratban jelennek meg jövőkutatással kapcsolatos cikkek, amelyek főként a világ energiaproblémáival, a környezetvédelemmel, tehát a levegő-, a talaj és vízszennyezés meggátlásával, a társadalmi változásokkal, a mezőgazdasági termeléssel és a mezőgazdaság villamosításával, az élelmiszeripar fejlődésével, a műanyagok jövőjével, a jövő városaival és egészségügyével, az egyes iparágak új technológiáival, gazdasági előrejelzésekkel, a kommunikáció és információ, valamint a közlekedési és szállítási eszközök fejlődésével, 11
