Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
a szolgáltatások fejlesztésével, az atomenergia jövőbeni felhasználásával, az ipar legkülönfélébb területein várható automatizálásokkal foglalkoznak. Az egyes tárgykörökön belül a fejlesztés lehetőségeit, szükségességét és várható hatásait tárgyalják, különös figyelemmel az elektronikára, a számítástechnikára és a jövőre orientált területfejlesztésre. Ahhoz, hogy a jövőt a megfelelő témakörben a vezető minél megbízhatóbban megismerje és ennek alapján a szükséges teendőket meghatározhassa, ma már mintegy 140 különféle módszer áll rendelkezésre. Az eljárásokat a kutatók a legkülönfélébb módokon csoportositják. A prognózisok elkészítéséhez különböző munkaeszközök, adatok állnak a kutatók rendelkezésére. Ide tartoznak az elektronikus adatfeldolgozás, a valószínűségi adatok, az egycélú analógiakészülékek, nomogrammok, matematikai-statisztikai táblázatok, az úgynevezett kérdéstükrök, statisztikák, növekedési hálók stb. Az idősorkutatás néven ismert prognózismódszer lényege az, hogy a múlt vizsgált fejlődését a jövőbe vetíti ki, extrapolálja. Ё módszer esetében lehetséges a múltbeli fejlődés hoszszú vagy rövid lejáratú elemekre bontása, illetve ezek elszigetelése egymástól. Ez az eljárás annyiban problematikus, hogy a gazdaság nagysága kevéssé függ az időfolyamattól, inkább a befolyásoló tényezők határozzák meg. Ha a prognóziskutató részére nem állnak rendelkezésre megfelelő idősorok, akkor a fejlődési tendenciákat az ismert folyamatok és ezek tulajdonságainak összefüggéseiből és kombinációiból fogja levezetni. Ez az eljárás a struktúrakutatás, amely lehet minőségi vagy mennyiségi adatokat felhasználó eljárás, ahol az elemzés segítségével átalakító, transzformációs lehetőségek adódnak. További eljárás az úgynevezett invarianciakutatás, ahol a változatlanságokat kutatjuk, vagyis az időálló összefüggésekből indulunk ki. A prognóziseljárások között szerepel a határérték-kutatás is. Határértékek nemcsak a technikában, hanem a gazdasági életben is vannak. Nevezetesen vannak abszolút és részleges határértékek. Abszolút határérték például, ha a gépi berendezés kihasználási együtthatója eléri az 1-et, tehát a berendezést teljesen kihasználjuk, vagyis további kihasználására már nincs mód. A küszöbérték-kutatás előre jelzi a prognózisban a fejlődési folyamatokat, a kialakult alapvető minőség lényeges változásait, és ezekhez meghatározott kiindulási, úgynevezett küszöbértékeket ad. A minőségi javulás előrejelzéséhez ez a kutatás elemzi az eddigi műszaki fejlődési folyamatot és meghatározza a fejlődés jövőbeni állomásait. A prognózisban nagy jelentőségű a helyettesítési elemzés, tehát a meglevő megoldások helyettesíthetőségének megállapítása alapvetően új megoldások alkalmazásával. A prognózis a tervezés fontos eleme, mert segítségével meghatározható a múltból és a jelenből adódó jövőbeni fejlődés aiakulása. A prognózis alapján döntik el, hogy milyen eszközökkel és intézkedésekkel lehet azt elérni, hogy a fejlődés olyan irányú és mértékű legyen, amely a népgazdasági célkitűzéseknek leginkább megfelel és a reálisan elérhető gazdasági növekedést szolgálja. A prognózissal fejlődik a tervezés, mert az előrejelzés megmutatja a világ fejlett országaiban jelentkező tartós fejlődési irányzatot és felhívja a tervezők figyelmét az esetleges fejlesztési irányeltolódásokra is. A prognózis a tervgazdálkodás keretei között jövőkutatási tervtanulmányként fogható fel, de figyelembe kell vennünk, hogy a tudományos-műszaki forradalom korában a típus- és generációváltás időtartamai csökkennek, lerövidül az új termékek keletkezésének és elterjedésének ideje és a termékekben nagyfokú cserélődés következik be. Tehát a megbízhatóbb prognózis az, amely viszonylag kevésbé hosszú időtartamot ölel fel a jövőből. Kétségtelen, hogy a prognóziskészítés matematikai eszközeinek továbbfejlesztésével, illetve több szakértő csoport bevonásával a megbízhatóság is növelhető, ami azért fontos, hogy a prognózisokat a távlati tervek elkészítésénél is jól fel tudjuk használni. A komplex tervezés első fokozatában a népgazdasági ágak műszaki színvonalát összehasonlítjuk a világszínvonallal és a műszaki tudományos prognózisok alapján kijelöljük a legfontosabb fejlesztési irányokat. Ezután készítjük el a konkrét műszaki-tudományos problémák megoldására vonatkozó kutatási terveket és a szükséges pénzügyi terveket. A prognózisokat felhasználó komplex tervezés célja az, hogy az erőforrásokat a legfontosabb irányokra lehessen koncentrálni. Ez a tervezés azzal is foglalkozik, hogy a különféle kutatóprognosztizáló intézmények tevékenységét összehangolja és a tudományos kutatás eredményeit gyakorlatilag is hasznosítsa. A prognózis legfőbb célja az, hogy a benne szereplő tudományos javaslatokat, a tudományos prognózis eredményeit a népgazdasági tervezésben hasznosítsák. Prognosztika a vízgazdálkodásban A víz mint az élet és a társadalmi termelés nélkülözhetetlen kelléke — a természeti feltételek által determináltan — véges mennyiségben, térben és időben egyenlőtlen elosztásban áll rendelkezésre, s létével, ill. hiányával is kárt okozhat. A vízgazdálkodás feladata, hogy a természeti feltételeket a társadalmi-gazdasági fejlődés szükségleteinek megfelelően, hatékonyan szabályozza. A gazdasági hatékonyság követelményéből következően a vezetésnek az a célja, hogy ezt a szabályozást, vagy általánosabban a mindenkori társadalmi szükségletek kielégítését, a lehető legkisebb költségráfordítással valósítsa meg. A szükségletkielégítés különböző műszaki beavatkozásokon, komplex nagy létesítmények létrehozásán keresztül valósul meg, ezért a közvetlen cél az, hogy egységnyi szükséglet (pl. vízigény) kielégítése a létesítmény üzemelésének minden időszakában minimális költségráfordítással történjék, amely a műszaki beavatkozások mértékének, ill. a létesítmények kapacitásának és belépésük időbeni ütemezésének optimális megállapítását feltételezi. Lényegében a kapacitás, kapacitáskihasználás, ill. a később jelentkező igények kielégítéséhez szükséges kihasználatlan kapacitás kérdéseiről, s azoknak a fajlagos költségekre gyakorolt hatásáról van szó. A nagy (kapacitású) létesítmények kedvezőbb költségmutatói közismertek. Előnyük azonban csak a kapacitás megfelelő kihasználása esetén realizálható. Ha az igények felfutását — amelyeknek kielégítésére a vizsgált beruházás szolgál — nem megfelelően becsülték, akkor a kapacitás nem használható ki optimálisan, s a fajlagos költségek az elérhetőnél lényegesen magasabbak lesznek. A prognosztika jelentősége a várható igények előrejelzésében mutatkozik meg. A megfelelő pontosságú igényprognózisok ugyanis a vezetésnek fontos segédeszközei, melyeknek segítségével a beruházások szükséges kapacitását, s belépésük optimális időpontját meghatározhatják, s ezzel elérik, hogy a kapacitáskihasználás és a fajlagos költségek a belépés időpontjától kezdve a teljes elhasználódásig a lehető legkedvezőbbek. Vizsgálhatjuk pl. a közüzemű ivóvízművek létrehozásának, szükséges kapacitásának és az igényprognózisoknak a kapcsolatát. A vezetés célja, hogy a lakosság vízigényét hosszú távon, a lehető legkisebb fajlagos költséggel kielégítse. A lakossági igények várható alakulását (évenkénti növekedését) prognosztizálva megállapíthatjuk, hogv az adott kapacitásokkal hány évig lehet az igényeket kielégíteni. A meglevő kapacitások 100%-os kihasználásának éve után következő évben tehát feltétlenül új kaoacitásnak (bővítéssel vagy új vízmű létrehozásával) kell belépnie. A kérdés az, hogy milyen nagyságú legyen. Különböző számításokkal megállapítható a legkedvezőbbnek tekinthető vízműnagyság. Az igénvfelfutás ismeretében meghatározhatjuk a belépés idejétől kezdve az erre a vízmű nagyságra vonatkozó kapacitáskihasználási, illetve kihasználásfelfutási mutatókat, és a teljes időszakra vonatkozó (súlyozott) átlagos fajlagos költséget. Ezzel szembeállítva a kisebb kapacitású, de az igényfelfutással jobban összhangban álló, s így kedvezőbb kaoacitáskihasználást biztosító variánsok átlagos fajlagos költségét, eldönthetjük, hogv melyik variáns a legkedvezőbb, hiszen így a teljes üzemelési periódust figyelembe vettük. A legkedvezőbb variáns és üzemnagyság kiválasztása után — az igényfelfutás ismeretében — ismét meghatározhatjuk, hogy az adott új kaoacitással hány évig elégíthetőek ki a növekvő igények, s mikor szükséges újabb kapacitások üzembe lépése. Végeredményben tehát a prognosztika segítségével, a prognózis időhorizontjától függően meghatározhatjuk az úi beruházások szükséges kapacitását és legkedvezőbb időbeli ütemezését. 12
