Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
Energiagazdálkodás a vízgazdálkodásban Az energiahordozók — elsősorban a kőolaj és származékainak — világpiaci ára 1973 óta rohamosan növekszik. Az áremelkedés hatását néhány évig a népgazdaság a belföldi árakban nem érvényesítette, ezért az V. ötéves terv kezdeti időszakában az alacsony energiahordozó-árak nem ösztönöztek igazán a takarékosságra. Tekintve, hogy az árnövekedési tendencia az V. ötéves tervben megmaradt, sőt fokozódott, nagy jelentőséget kapott minden területen az energiatakarékos gazdálkodás. A vízgazdálkodási ág jelenleg 0,6%-kal részesedik a népgazdaság energiafelhasználásában. Mivel a vízgazdálkodás fejlődésével ez az arány növekszik, az energiagazdálkodásra fokozott figyelmet fordítottunk az elmúlt evekben, és különösen ezt tesszük a VI. ötéves tervidőszakban. Az 1970-es évek közepétől, több országos, valamint OVH rendelkezés jelent meg, amely az eredményes energiagazdálkodásra ösztönzött. A vízgazdálkodást is közvetlenül érintő feladatok közül a legfontosabbak: — Mérsékelni a kőolaj alapú termékek felhasználását. — Csökkenteni a villamos fogyasztók csúcsidei használatát. — Fűtési rendszerek korszerűsítésével, az épületek hőszigetelésével csökkenteni a hőveszteségeket. — A szállítások jobb megszervezésével a járműpark kihasználtságának és fajlagos fogyasztásának javítása. — A létesítmények tervezése és megvalósítása során energiatakarékos technológiák alkalmazása. — Az energiaracionalizálás keretében az energiamegtakarítást eredményező beruházások támogatása. — Nagyobb hatáskör biztosítása az energetikusoknak az energiapolitika és a takarékosság megvalósításában. A határozatokat a helyi feladatokhoz szabva az OVH 1979 februárban kiadott energiatakarékossági irányelveiben kijelölte az egyes szervezetek tennivalóinak főbb területeit. Ennek szellemében az OVH az energiagazdálkodás ésszerűsítése és az energiatakarékosság fokozása érdekében: a) Megkülönböztetett figyelmet fordított a felügyelete alá tartozó szervezetek energiatakarékossági intézkedési terveinek felülvizsgálatára, a kiadott rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére. b) 1980 februárjában ideiglenes jelleggel a folyékony üzemanyagokkal való takarékosság érdekében az OVH illetékes főosztályai a VITUKI bevonásával m3-re vetített gázolaj-fogyasztási normákat dolgoztak ki a leggyakoribb 30 földmunkagép-típusra. Ezeket 1981-ben véglegesítették (Vízügyi Értesítő 1981. 7. szám). c) A gépkocsik üzemanyag-normáit a 8/1978. (XI. 14.) sz. KPM rendelet szabályozza. Betartása a ZIL típusú gépkocsi esetében, ha terepen szállítanak, gyakran problémát jelent. A fogyasztás hazai gyártási berendezéssel csökkenthető, amelynek beszerzését központilag is szorgalmazzuk. d) A Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság és az OVH több éves fejlesztési program alapján vizsgálta az ELKON bD 303 teljesítményarányos üzemóra számlálót. A program célja a földmunkagépek •— későbbiekben egyéb folyékony üzemanyagú gépek — kihasználásának és üzemanyag-takarékos működésének fokozása. ej Az OVH 1980 évben energiatakarékossági versenyt hirdetett meg, s a legalacsonyabb fajlagos energiafelhasználási mutatót elért vízügyi igazgatóságokat jutalmazta (Déldunántúli VÍZIG, Körösvidéki VÍZIG, Északdunántúli VÍZIG). A központi intézkedések és a helyi kezdeményezések, valamint a több lépcsőben végrehajtott energiahordozó-áremelések hatására — különösen 1979 és 1980 évben — javult a szervezetek energiagazdálkodása. A szervezetek a megtakarításokat a következő főbb intézkedésekkel érték el: üzemórára vetített helyi energiafogyasztási normákat dolgoztak ki az állományukban levő gépekre, berendezésekre. Az OVH által kiadott normákkal együtt két oldalról is ellenőrizhetővé vált a fogyasztás (az üzemelési idő és az elvégzett munka függvényében). A normák készítéséhez, az ellenőrző mérések elvégzéséhez szükséges alapműszerekkel rendelkeznek a szervezetek. Megkezdték a korábban épített villamos üzemű szivattyútelepek fokozatos ellátását fázisjavító kondenzátorokkal. Az új létesítményeket már ilyen berendezésekkel tervezték. Hatásukra csökken az igényelt teljesítmény, a villamosenergia-fogyasztás, valamint az üzemeltetési költség. A szivattyúk villamos meghajtó motorjainak energiafogyasztását úgy csökkentették, hogy a szállított vízmennyiséget nem fojtással, hanem a motor fordulatszámának fokozatmentes tirisztoros szabályozásával változtatják. Eddig néhány sikeres megoldást vezettek be öntözőtelepek és belvízvédelmi szivattyúk esetében, amit célszerű széles körben elterjeszteni. Vil la mosenergia-meg takarítást értek el a térvilágítások, közlekedőutak, kisebb jelentőségű helyiségek világításának csökkentésével, alkonykapcsolók felszerelésével, korszerű fénycső-világítások használatával. A helyiségek maximális hőmérsékletét előíró rendelet betartására megteremtették az ellenőrzéshez és a szabályozáshoz szükséges műszaki feltételeket. Megvalósult, illetve kivitelezés alatt áll olajkazánok átállítása (rekonstrukciós cseréje) gáz- vagy széntüzelésre. Csökkentették az olajkályhák számát a helyiségek távhőellátásba való bekapcsolásával. A kazánok és a fűtési rendszerek hatásfokát javította a fokozott gonddal végzett karbantartás szakvállalattal kötött szerződés alapján, valamint kazántápvízkezelő berendezések szerelése. Néhány szervezet további fűtési energiát takarított meg az épületek pótlólagos hőszigetelésével. Folyamatossá vált a gépek, energiatároló, szállító és átalakító berendezések karoantartása, s azonnal intézkedtek a veszteségek, vagy a túlfogyasztások megakadályozására. ösztönzően hatott, hogy több szervezet prémiumfeltételeiből sem hiányzott az energiatakarékosság. Az intézkedések nyomán elért eredmények tükrében megállapítható, hogy energiagazdálkodásunk alapvetően megtelelt a népgazdaság elvárásainak. Az energiahordozó-árak újabb emelése várható a következő tervidőszakban, sőt bizonyos esetekben a felhasználás növekedését esetleges adminisztratív korlátozással is szabályozzák. Ezért a vízgazdálkodás területén további intézkedések szükségesek: — A kutatást és a műszaki fejlesztést még inkább az energiagazdálkodás javításának szolgálatába kell állítani. A VITUKI megbízást kapott, hogy 1981. évben dolgozza ki, illetve tárja fel az energiaracionalizálás legnagyobb eredményt nyújtó területeit. Elsősorban az energiatakarékos szivattyúzást, a dízelüzemű gépek és berendezések üzemanyag-fogyasztásának csökkentését és a fűtési rendszerek hatásfokának javítását kell megoldani. — A víz- csatorna- és fürdőszolgáltatás területén előnyben kell részesíteni az energiatakarékos technológiákat a tervezés, a tipizálás, illetve az üzemelés folyamán egyaránt. Fokozni kell a műszerezettséget, az automatizálást, csökkenteni a hálózati veszteségeket. — Fel kell tárni a geometrikus energia országos hasznosítási előnyeit. A vízgazdálkodásban elsősorban fűtésre és használati meleg víz előállítására kell a hévizeket felhasználni. — A szállítások jobb megszervezésével, a közúti járművek kapacitásának maximális kihasználásával üzemanyag takarítható meg, és növelni szükséges a vízi szállítás arányát, elsősorban a közúti szállítás csökkentése érdekében. — A vízügyi szervezeteknél tovább kell erősíteni az elmúlt időszakban kibontakozott energiatakarékossági folyamatot. — Energiamegtakarítást eredményező rekonstrukciók, korszerűsítések esetén célszerű az Ipari Minisztériumhoz pályázatot benyújtani az állami támogatás, vagy kedvezményes hitel igénylése céljából. (A feltételeket a Nehézipari Értesítő 1980. 24. számában megjelent 22018/1980. sz. közlemény ismerteti.) Az elkövetkező időszakban tehát olyan energiapolitikát kell folytatni, hogy az energiafelhasználás a termelésnél lényegesen kisebb mértékben növekedjék. Ki kell használni a munka és üzemszervezésben és az újító mozgalomban rejlő lehetőségeket. Mindez azonban csak úgy teljesül, ha a szervezetek olyan anyagi érdekeltségi rendszert érvényesítenek a saját hatáskörükben, ami valóban ösztönöz az ésszerűsítésre és a takarékosságra. Szlovencsák István 10