Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Ősforrása a létnek... Gondolatok a vízről Panta rhei — minden folyik. Hérakleitosz A víz adja a fák nedvét, a megtermékenyítő víz ad erőt a világ valamennyi teremtményének. Wolfram von Eschenbach Ha vízzel van dolgod, mindenekelőtt kísérleteket végezz, azután mérlegelj. Leonardo da Vinci A víz volt ősforrása a létnek! Mindent a víz tart fenn, ami csak van! J. W. Goethe Tűz, víz, lég éltetnek és ölnek. Kölcsey Ferenc Minden gépezet elsődleges alakját a császári Róma hagyta ránk örökül a vízimalmokban. Kari Marx A folyók szennyezése olyan méretéket öltött, hogy már a közegészségügyet veszélyezteti, sőt általános társadalmi veszélyt idézett fel. Véleményem szerint ezért mindenképpen azok felelősek, akik a szennyet a vízbe bocsátják. Karl Liebknecht A XX. század első felét az ásványi trágyázás jellemezte, a második fele az öntözés korszaka lesz. Theodor Römer Nyomodba vessél magot, hintsél rá egyetlen csepp vizet és gazdag termésed lesz. Türkmén közmondás IDÉZETEK „Immár ezefhá romszáznegyven nyolca - dik esztendejét írták, midőn jeles Firenze városában, mely szépségével felülmúlja mind a többi itáliai városokat, kiütött a halálos pestis... E pestis alig néhány esztendővel annak előtte bukkant fel a keleti országokban, s minek utána ottan rengeteg embert elpusztított, feltarthatatlanul harapódzott egy helyről a másra, s nyomorúságunkra a Nyugaton is elterjedt. És ellenében ugyan csütörtököt mondott minden okosság és emberi vigyázatosság, mellyel evégre rendelt városi biztosok a sok szennytől megtisztították a vá rost...” Boccaccio: Dekameron „Akkoriban tört ki Párizsban a pestis 1466 forró nyarán. A járványnak több mint 40 000 ember esett áldozatul." Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame „Valamikor 1664. szeptember elején, szomszédaimmal folytatott alkalmi beszélgetés során hírét vettem, hogy Hollandiában újból felütötte fejét a pestis. Ott ugyanis 1663-foan szörnyű mód pusztított, különösen Amsterdamban és Rotterdamban, ahová egyesek szerint Itáliából, mások szerint meg a Leventéről hurcolták be a török flottán szállított valamiféle árukkal; megint mások az állítják, hogy Krétából vagy Ciprusból hozták be, de akárhonnét is jött, abban mindannyian megegyeztek, hogy újból felütötte a fejét Hollandiában . . .” „ ... Az emberek már-már megfeledkeztek róla, hisz bennünket nemigen érintett (London) és reméltük, hogy nem is igaz, míg azután 1664 novemberének végén vagy decemberének elején Long Arceben, jobban mondva a Drury Lane felső végében két, állítólag francia férfit elragadott a pestis ..." „Az utcák sepregetésére és tisztán tartására vonatkozó rendelkezések: Az utcák tisztán tartandók. Elsősorban is szükségesnek találtad к és ezért elrendeltetik, hogy minden háztulajdonos gondoskodjék arról, hogy házának kapuja előtt az utcát naponta felseperjék, és ilyen módon egész héten át tisztán felseperve tartsák. Az utcaseprők hordják el a szemetet. Az utcaseprők naponta hordják el a házakban összegyűlt söpredéket és szemetet, és amint eddig is szokás volt, érkezésüket kürtszóval jelezzék. A szemétlerakó helyeket a várostól jó messzire kell kijelölni. A szemétlerakó helyéket a várostól és a közforgalmú utalótól a lehető legmesszebbre telepítsék át, és se a pöcegödörtisztító, se más ne ürítse ki a szennyet a városikörnyéki kertekbe.” Daniel Defoe: „A londoni pestis" „Középen keskeny árok húzódott bizonyos távolságra a kaputól és az utat így két kanyargós ösvényre osztotta, amelyek az évszak szerint porosak vagy sárosaik voltak. Ott, ahol akkoriban a Borgíhetto nevű 'kis utca volt és van még ma is, a kis árok pöcegödörbe torkollott . .. ... Ez a betegség (pestis) már jóval a korszak előtt és utána is jó ideig rendszerint kétszer, négyszer, hatszor, nyolcszor is kitört minden évszázadban, Európának hol egyik, hol másik országában; néha nagy részét megtépázta, néha keresztül-kasui végigsöpörte az egészet." Alessandro Manzoni; „A jegyesek”. „Párizs évente vízbe dob huszonötmilliót és ez nem képes beszéd. Hogyan miképpen? Nappal és éjjel. Milyen céllal Céltalanul. Milyen meggondolásból? Oda se gondolva. Miért? Semmiért. Milyen úton? A bélrendszer útján. Mi a bélrendszere? A szennycsatorna .. ." „Az utcasarkon heverő piszoikhalmok, a szennyszállító kocsik, amelyek éjjel végigdöcögnek a városon, a szeméttelep förtelmes hordói, a dögletes föld alatti mocsok, amit a kövezet rejt a szem elől, tudjátok-e, mindez micsoda? Virágzó rét, zöld pázsit, kakukkfű, szagosmüge és zsálya, erdő-mező vadja, legelésző gulya, jóllakott szarvasmarhák esti bőgése, illatos széna, aranysárga kalász, kenyér az asztalon, meleg vér az erekben, öröm, élet... Adjátok vissza mindezt a nagy melegágynak, bőség fog sarjadni belőle. A mezők tápláléka táplálékot ad az embereknek.” „Párizs alatt egy másik Párizs szolgál, a szennycsatornák Párizsa; enneg meg vannak a maga utcái, keresztútjai, terei, átjárói, van érhálózata, vérkeringése, amely mindenféle iszapot hord . .. Képzeljük el, hogy Párizst fölemeltük, mint valami födelet: a szennycsatorna hálózata a két parton madártávlatból úgy fog kirajzolódni, mint a folyóba ojtott nagy faág. A jobb parton az övezeti főcsatorna lesz a faág törzse, a másodrendű csatornák lesznek a gallyak, a vakjáratok pedig a gallyacskák . . „Párizs szennycsatornája a középkorban legendás volt. A tizenhatodik szászadban II. Henrik megkísérelte, hogy átkutassa, de sikertelenül. Még száz éve sincs, hogy a kloáka, Mercier tanúsága szerint, magára volt hagyva és azzá lett, amivé lehetett.. „1805-ben, a császár egyik ritkaság számba menő párizsi látogatása alkalmával valami Decrés vagy Crétet, az akkori belügyminiszter kihallgatáson jelent meg az uralkodó előtt. . . — Felség — szólt a belügyminiszter Napóleonhoz — tegnap találkoztam a birodalom legbátrabb emberével. — Ki az? — kérdezte nyersen a császár. -— Mit művelt? — Nagy dologra készül. — Mire? — Be akarja jármi Párizs szennycsatornáit. Ez az ember létezett, Bruneseau volt a neve ... ... A csatorna bejárása megtörtént. .. Hét esztendeig tartott, 1805-től 1812-ig, amíg végtől-végig bejárták Párizs föld alatti szennycsatornáit.. ." „A párizsi szennycsatorna megásása nem kis munka volt. Az utolsó tíz évszázad dolgozott rajta, de mind máig nem készült el, ahogyan Párizs fejlődése sem ért véget. Valóban, Párizs növekedése közvetlenül visszahat a szennycsatornára. Mint valami ezerlábú polip, úgy nagyobbodik a földben, egy időben a fölötte növekedő várossal. Valahányszor a város új utat nyit, a szennycsatorna is kinyújtja csápját.. .” „A csatornatisztító mesterséget egykor a nép majdnem ugyanolyan veszedelmesnek és undorítónak tartotta, mint a gyepmester munkáját; ez utóbbit sokáig iszonyat környezte és a hóhérnak kellett ellátnia. Kőműves csak nagy díjazásért szánta rá magát, hogy leszálljon e bűzös mélységbe, a kútásó is vonakodva merítette belé létráját. Közmondás volt: a szennycsatornába lemenni annyi, mint sírba szállni.” Victor Hugo: „A nyomorultak” Dr. Horváth Imre 30
