Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
Nemzetközi kitekintés Szennyvíziszapból biogáz Ünnepélyes tanfolyamzárás Hosszas előkészület és kísérletezés után nemrég sikeresen beindult a biogáz üzemszerű termelése és fölhasználása Marosvásárhely szennyvíztisztító telepén. A Megyei Közmű- és Lakásgazdálkodási Vállalat szakemberei által alkalmazott új technológia számottevő energiát, értékes fűtőanyagot eredményez, de figyelemre méltóak a kedvező környezetvédelmi és a várható környezetfejlesztési kihatások is. Köztudomású, hogy a biogáz a szennyvízből ülepítéssel leválasztott nyersiszap rothasztásának terméke. Az iszaprothasztás során anaerob — tehát levegőt nélkülöző — szervesanyag-lebontási körülmények jelentkeznek. A zárt rothasztótérben először szerves savak képződnek, majd ezek szénsavvá és metánná gázosodnak el. A rothasztási folyamatot a hőmérsékletet jelentősen befolyásolja. A nyersiszap nagyon híg, víztartalma majdnem 95 százalék, nehezen szárad, szabad tárolása területkárosítólag hat, emissziók sorát okozza, intenzív szagáról nem is beszélve. Külön ártalomforrásként említhető, hogy valóságos táptelevény a légytömegnek. Minden kellemetlen következményt megold a zárt rothasztás, amikor az iszapot légmentes térben biológiai lebontásnak vetik alá. Az iszap nagy részét szerves anyag teszi ki, a szerves anyagot lebontó folyamat a leghatásosabb semleges vagy enyhén lúgos közegben. Az optimális hőmérséklet 30 °C. Az anaerob fermentációból keletkező gáz magas metántartalmánál fogva kitűnő fűtőanyag, fűtőértéke hozzávetőleg 5000 Kcal köbméterenként. A legjobb erdélyi földgázé sem több mint 8200 Kcal/m3. A biogáz fejlesztésének technológiai objektuma az úgynevezett iszaprothasztó, amely tulajdonképpen egy 1500 köbméteres vasbeton tartály, a hozzákapcsolódó szerelvényekkel. Ez utóbbiak az iszap be- és kivezetését, fűtését, mozgatását, forgatását, valamint a gáz befogadását és elvezetését szolgálják. A biogázt egy 500 köbméteres tartályba vezetik, amely ugyanakkor a harang súlyának megfelelő beállításával a szükséges gáznyomást is bizosítja. A kazánok égőinél 200 mm VO az előírt gáznyomás. Jelenleg körülbelül 2000 köbméter a napi gáztermelés. Ez máris fedezi az iszap megtérítéséhez, valamint az épületek fűtéséhez szükséges hőenergiát. A marosvásárhelyi szennyvíztisztító üzem folyamatban levő, nagyarányú fejlesztésének befejezésekor a biogáz-termelés napi 15 000 köbméterre emelhető. Ennek 40 százaléka fedezi majd az üzem saját hőenergia-szükségletét, a többi már külső felhasználásra fordítható. Romániában, Maros megye területén már 1980-ban megkezdődött újabb hasonló berendezések építése, Segesvár és Dicsőszentmárton szennyvíztisztító telepein. Szabó László 3 KAZANHÁZ 4 HŐCSERÉLŐ . , 5 isZAPSzn/ATryŐ BIOGÁZZAL FUTÓT! ISZAPROTHASZT О BERENDEZÉS A vízzel való egységes szemléletű gazdálkodás világméretű kialakulásához szükség van jól felkészült szakemberekre, akik a világprogramokban lefektetett célkitűzéseket végrehajtják. Az UNESCO, a WMO, a FAO már egy évtizeddel ezelőtt felismerte, hogy szükség van hidrológiai továbbképző tanfolyamok szervezésére. Sokéves gyakorlati tapasztalata és a vízgazdálkodásban elért eredményei alapján 1966-ban, Magyarországot is felkérték, hogy a Hidrológiai Decennium keretében szervezzen továbbképző tanfolyamokat. Ennek a kérésnek tesz eleget, fokozatosan fejlődő tananyaggal és az igényeknek megfelelő célkitűzésekkel a VITUKI. Az Intézet az UNESCO, a TESCO és az OVH megbízásából ebben az évben immáron tizenkettedszer szervezte és bonyolította le a hat hónapig tartó Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamot elsősorban a fejlődő országok hidrológusai részére. A tanfolyam célja, hogy a vízzel kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket és tapasztalatokat átadja a fejlődő országok egyetemet végzett hallgatóinak. Az itt nyert tapasztalatok és ismeretek alapján képesek hidrológiai hálózatok tervezésére, szervezésére, üzemeltetésére, továbbá hidrológiai előtanulmányok készítésére, valamint alkalmasakká váltak hidrológiai kutatásokban való részvételre. A tananyag elsősorban a gyakorlatban dolgozó hidrológusok igényeit elégíti ki, és ad számukra útmutatást. Az egyéni programokban azonban a tudományos munkában való részvételre való felkészítés kapta a hangsúlyt. A TESCO, a Külügyminisztérium, a Művelődési Minisztérium, az OVH, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága igen komoly részt vállalt az eddig megrendezett tanfolyamok sikeres lebonyolításában és előkészítésében. Biztosították, hogy a tanfolyam nemzetközi hírnevéhez méltóan tudjon működni nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is. A tanfolyamokat közvetlenül a VITUKI szervezte, eddig a 12 tanfolyamon 42 országból 194-en vettek részt. A most befejeződött 12. továbbképző tanfolyamon 14 országból 21-en vettek részt. A VITUKI kongresszusi termében július 17-én rendezett záróünnepélyen dr. Zákonyi János, az OVH főosztályvezetője méltatta a tanfolyam eredményeit, dr. Stelczer Károly a tanfolyam igazgatója és Péczely Tibor a tanfolyam tudományos titkára adta át a hallgatóknak a tanfolyam sikeres elvégzését igazoló díszes okmányt. 32
