Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
A bakonszegi ünnepség 1956-ban. Erdei Ferenc beszél gített elhelyezni őket. Jól vannak, családot nevelnek, boldogulnak, s ez nekem nagy öröm. A FÜREDI KÚTAKNA — Tibor bácsi pályáján mit jelentett oz öntözés? — Sokat! Hiszen egy évtizedet szolgáltam az Országos Öntözésügyi Hivatalnál. És ott voltam a tiszafüredi főcsatorna aztán a Keleti Főcsatorna építésénél. A tiszafüredi csatornából 20 ezer holdat lehet öntözni. A Keleti Főcsatornából ma 100 ezer holdat öntöznek... Tiszafürednél, a mai fogalmak szerint főépítésvezető voltam. Többszáz kubikos munkáját vezettük ott, s 8—10 fővárosi építési vállalat munkáját ellenőriztük 1940 nyaráig, amikor a főcsatornát ünnepélyesen üzembe helyeztük. Ebből az időszakból eszembe jut egy érdekes szakmai eset. Azért említem, hogy láthatóvá legyen, milyen nehézségekkel kellett megbirkózni menet közben. 1939-ben Tiszafüred mellett a a folyó partjába süllyesztettünk egy szivattyú-kútaknát. Az akna két méter harminc centiméteres süllyesztés után fennakadt egy elsüllyedt parti kőhányáson. Álló esztendeig próbálkozott a vállalkozó, sem a kotró, sem a búvárok nem segítettek. Saját felelősségemre vállaltam a kútakna lesüllyesztését. Az aknából egy nagy szivattyúval kiszívattam a vizet, s így a Tiszából betörő víz a vágóéi alól a kútaknába sodorta a köveket. Míg a szivattyúzás tartott, a kút 50—60 centiméterrel süllyedt. Az előbbi eljárást többször megismételve, további négy méterrel mélyebbre, a tervezett helyére süllyesztettem a kútaknát. így megépíthetővé vált a szivattyútelep. Persze, előbb meg kellett oldanom egy másik problémát. A vágóéi alatt sok homok is betört a kútaknába. Most mitévők legyünk? A homok kiszivattyúzásához egy mammut szivattyú kellene! Elmentem a tiszaörvényi kovácshoz, elmagyaráztam neki, milyennek képzelem a szivattyút. A kovács megcsinálta minden tervrajz nélkül. Igazi ezermester volt. Egyébként is a főcsatorna munkáiról el lehet mondani, hogy rendkívül kényesek voltak. A betonozáshoz, először az országban itt alkalmaztunk tű- és lapvibrátort. Négyféle csatornaburkolatot, sok műtárgyat, egy nagy szivattyútelepet és 300 fm csatornahidat építettünk. A Keleti Főcsatorna építését is megkezdtük aztán. A Hajdúnánás és Balmazújváros közötti 24 kilométeren két, sinen járó vonóvedres merítéslétrás kotró dolgozott. A KFCS kotrását egészen 1944 őszéig folytattuk. Közben kétszer kivittek a harctérre. Életben maradtam. Erre csak egyetlen magyarázat van: szerencsém volt. Az élethez — azóta tudom — hatalmas szerencse is kell. — Az öntözésügyi Hivatal 1948-ban megszűnt... — Beolvadt az Országos Vízgazdálkodási Hivatalba. Ha rövid időre is, de otthagytam a Keleti Főcsatornát. Helyette a Duna—Tisza-csatorna építése adott feladatot. Dunaharaszti és Sári között egy 22 kilométeres félszelvényű szakasz munkáit irányítottam. Újra csak hadd térjek vissza az én kedves kubikosaimhoz. Soha még ennyi kubikos nem volt a kezem alatt. Ezer ember! Itt gondolhattam először arra, hogy ezeknek az embereknek a körülményein könnyítsünk. Dunaharaszti, Sári, Alsónémedi községeket házról házra jártuk a vízmesterekkel, s gondoskodtunk róla, hogy minden kubikos feje fölött fedél legyen. Sikerült azt is elintézni, hogy hétvégeken autóbusz vigye az embereket a pesti pályaudvarra. Hadd legyenek otthon minél hamarabb Csongrádon! A cukrot, a zsírt, a rizst akkor még jegyre osztották. Nekünk sikerült mindenkit ellátnunk alapvető közszükségleti cikkel. Többet ért az akkor a pénznél. Bár azt is meg kell említenem, hogy a kubikosok ennél az építkezésnél rendkívül jól kerestek. Napi 40 forintot is megkaptak. 1948—49-ben ez nem volt csekélység. TISZALÖK ÉS A KELETI FŐCSATORNA Dobolyi Tibor egy gépelt papírt ad a kezembe. A fejcímen az Országos Vízgazdálkodási Hivatal neve: ,,A Duna— Tisza csatorna házikezelésű kubikos munkájának befejezése." Dobolyi Tibor műszaki tanácsosnak, Budapest, 1950. április 11. „A Duna—Tisza csatorna munkálatai keretében az ön központi vezetése mellett végzett házikezelésű kubikosmunka sikeres felülvizsgálatának jóváhagyása alkalmából dicséretben részesítem a munka lebonyolítása során a 3 éves terv sikere érdekében kifejtett odaadó és eredményes munkásságáért. Szentiványi Lajos elnök." Ha már a dokumentumoknál tartunk: a házigazda azok közé tartozik, akik gondosan megőrizték az írásos emlékeket, amelyek pályájukról hiteles tanúként vallanak. így őrzi Dobolyi Tibor többek között a magyaróvári gazdasági akadémia „kitűnő" bizonyítványát — itt 1939-ben vizsgázott — vagy azt a dicsérő elismerést, amelyet már igazgatóként kapott Dégen Imrétől, az Országos Vízügyi Főigazgatóság fennállásának tizedik évfordulóján. A kitüntetések — Munka Érdemrend, a Munka érdemérem, a 3 Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója, az Árvízi Emlékérem és a Munka érdemrend ezüst fokozata — mellett tréfás hangulatú emlékek is akadnak. Például egy ceruzarajz, amely 1954 április 14-ére Tibor napjára készült. A rajzoló — aki már nem él — Dobóczky Imre festőművész, az OVH munkatársa. A rajz íróasztal mellett mutatja Dobolyi Tibort, a Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti Főcsatorna építési munkáinak irányítóját. Körülötte villámok csapkodnak, s ez nem is csoda. Két hét múlva határidő: 1954 május elseje. Ekkor kell üzembe helyezni a tiszalöki duzzasztóművet, s megkezdeni a részleges öntözést. — Kedves Tibor bácsi, kik voltak akkor közeli munkatársai? — Akik velem együtt idegeskednek? Nos Schmitz Ervin, az első műszaki ellenőr, akitől sajnos már örökre búcsút vettünk, Forstner István, aki később a Vízügyi Építő Vállalat igazgatójaként ment nyugdíjba, aztán a fiatalok közül Breinich Miklós, aki a Keleti Főcsatornánál létesítményi főmérnök volt. Sok-sok kiváló mérnök, technikus, földmunkás mellett nekik is köszönhető, hogy az 1954 májusi üzembe helyezés megtörtént... Addig azonban valóban csapkodtak körülöttünk a villámok. Idézem csak a kezdetet. 1950-ben az OVH alkalmazottjaként hivattak a Tervhivatalba. Az asztal mellett kilenc miniszter, s ott van Vas Zoltán is. Ismerteti a terveket, lenyűgözve hallgatjuk. Csoda-e? Hiszen a Vízlépcső és a Főcsatorna az első ötéves terv ötödik legnagyobb munkája. Vas Zoltán közli: 1954-ben avatjuk Tiszalököt! Úgy éreztem; szólnom kell. El is mondtam, hogy a határidő irreális. Nincs elég pénz, nincs anyag, gép, munkaerő. Vas Zoltán félbeszakított: „Ki maga?” A tervezett munka irányítója. „Hát akkor vegye tudomásul, kedves barátom, hogy 1954. május 1-re kapok öntől egy aranyszegélyű meghívót. Végeztem. Tessék behajózni!" Így 22
