Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

A Keleti Főcsatorna torkolata. A Háttérben a Tiszalöki Vízlépcső ment akkor. De az is igaz, hogy Vas Zoltán kiadta a minisztereknek: adják meg mindazt, amit Dobolyi kér. És hoz­zá is jutottam mindenhez, kotrógéphez, cementhez, kőhöz, kavicshoz, munka­erőhöz. HÉTSZÁZ HOLD ERDŐ •— Az önéletrajzban olvasom, hogy a környezetvédelemre is gondolt... — Igen, ma így fogalmazunk. De hát valóban a környezet védelme volt, hogy Tiszalökön a folyóparton a munkák megkezdésekor tíz hold erdőt telepítet­tünk. Ebből a nőtt ki a TI VÍZIG mai húszholdas arborétuma. A Vízlépcső mellett egy kihasználatlan területen, 100 holdon gyümölcsfákat ültettünk. A Ke­leti Főcsatorna mentén az én javasla-A Rakaca-völgyi völgyzáró gát és tározó tóm alapján végezték el a fásítást és a gyepesítést. Több mint hétszáz hold erdőt és hétszáz hold gyepes felületet — kaszálót — alakítottunk ki. A Horto­bágy szélén látványnak is szép ez. Né­hány esztendeje arra utaztunk a fe­leségemmel, elgyönyörködtünk a tiszta levegőt lélegző zöldben. A VIZIBER-es esztendőkről kérdezem a házigazdát. — 1954 és 58 között, amikor a VIZI­­EER felügyelője voltam, megépült a ti­szalöki hajózsilip és a vízerőmű, és részben félszelvénnyel a teljes hosszú­ságú Keleti Főcsatorna. Ezt Bakon­­szegnél avattuk fel, 1956-ban. Nagy pil­lanatok voltak: végre elindulhatott a várva várt öntözővíz a Körösök völgyé­be is. — Igazgatóként milyen vezetési elve­ket vallott Dobolyi Tibor? — Tíz és fél esztendeig voltam a VIZI BÉR vezetője. Jogos tehát a kér­dés. Röviden válaszolhatok rá. Igazgató koromban is Tibor bácsi maradtam, a munkatársaim így hívtak. Tudták rólam, hogy nálam a tekintély nem szavakon múlik. Én nem azt becsülöm, aki szépen hajlong előttem, hanem azt, aki kifo­gástalan, pontos, precíz munkát végez, Olyant, amilyent magamtól is mindig megköveteltem. A VIZIBER-nél, amely az OVIBER egyik fő elődjének tekint­hető, nem voltunk sokan. A harminc fős kis gárda sok mérnökből állt. Egy­től egyik kiváló szakemberek. így em­lékszem rájuk, jó volt, hogy velük dolgozhattam. — Vegyük sorra a nagyobb létesít­ményeket, amelyek Dobolyi Tibor fel­ügyelete és irányítása mellett, a VIZI BÉR beruházásában épültek . . . — Elkészült a Tiszalöki Vízlépcső egészen és a teljes Keleti Főcsatorna. Megépült a Borsodi Regionális Vízmű, amely fél Borsod megyét kiszolgálta, s amely napjainkban az Északmagyaror­szági Regionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalatként távolabb is fekvő nagy területeket lát el vízzel. A vízellá­tás javítására építettük a rakacai, a láz­­bérci, a köszörűvölgyi és a gyöngyös­­oroszi völgyzáró gátakat. Jelentősebb lé­tesítmények még: Pécs, üszögdombi Vízmű; Székesfehérvár, vízműbővítés; miskolci Szinva-forrás foglalása; deb­receni IV. sz. Vízmű; a Balaton-környéki vízművek; a Dél-pesti-, a Dél-budai és a győri ipari vízművek. A budakeszi biológiai szennyvíztisztító művel a tüdő­szanatóriumok szennyvizét tisztítják — mintaszerűen. Említhetem még a dorogi, a hévízi, a keszthelyi és a pécsi szenny­víztisztító telepeket. Megépítettük a Ba­jai Felsőfokú Vízgazdálkodási Techniku­mot, a Vízgépészeti Vállalat és a VIKUV lajosmizsei telepeit. Szegeden ezer la­kás fűtését oldottuk meg mélységi ter­málvízzel. Egészen véletlenül mi tártuk fel az algyői olajmezőt. Az olaj több téesz földjét elöntötte, főtt a fejem: hogyan álljuk majd a kártalanítási ost­romot. Szerencsére az olajosok min­den költséget álltak. Ök már évek óta keresték az olajat. MÉLYÉPÍTÉS — Úgy tudom, hogy Tibor bácsi több külföldi tanulmányúton vett részt. — Jugoszlávia, Lengyelország, Al­­dunai utazás. A legnagyobb élmény az Al-Duna. Járni Széchenyi, Vásárhelyi nyomában! Nagyon sajnálom, hogy Széchenyi István emléktábláját nem si­került megmenteni. A Vaskapu Vízlép­cső építése során nagy elődünk már­ványtáblája örökre víz alá került. Talán kiemelhető lett volna, mint a Trajanus emléktábla. — A nyugdíjas esztendők? —• Itt telnek ebben a csöndes budai, Szabolcska Mihály utcai lakásban, ahol 1942 óta élünk. Szeptemberben mindig nyaralni megyünk, Siófokra az OVH üdü­lőjébe. összegyűlnek a régi társak: Zieg­ler Károly, Pichler János és Bernolák Jenő. A hétköznapokon pedig dol­gozom. ülök az íróasztal mellett. A múlt esztendőben még nyugdíjas tanácsadó 23

Next

/
Thumbnails
Contents