Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

kimerülnek. Valamely területen előálló vízhiány a lakosságot sújtó vízellátási nehézségeken felül az érintett térség társadalmi-gazdasági fejlődésének gátjává is válhat. Ezért a vízkészletek mennyiségének védelme is fontos környezetvédelmi feladat.

A vízkészletekbe kerülő szerves és szervetlen anyagok menynyisége növekszik, ugyanakkor csökken a felszíni vizek oxigénkészlete. Kedvezőtlen hatások érik a felszín alatti vízkészleteket is mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. Főleg a rohamos ipari fejlődés, valamint az urbanizáció fokozódásának és a mezőgazdaság kemizálásának hatására kimutatható mértékben romlanak világszerte a vízminőségi viszonyok. Ez a magyarázata annak, hogy a víz, mint a természeti környezet egyik alapvető eleme, nagyon széles körű, előrelátó és következetes védelmet kíván. A vízkészleteket nagyon meggondoltan és nagy biztonsággal kell kezelni. Csak gondos előrelátással, sokoldalú mérlegeléssel lehet helyesen és időben intézkedni, és megóvni a társadalmat a késői cselekvés nagyon költséges, néha jóvátehetetlen következményeitől.

A vízgazdálkodás a vízkincs természeti és társadalmi körforgása kapcsolatának szabályozását két körfolyamat kölcsönhatásaiból eredő fejlődési ellentmondások feloldásán keresztül valósítja meg. Az alapvető ellentmondások a következők:

— a társadalmi-gazdasági fejlődés vízigényének gyors és hosszú távú növekedése miatt a természetes vízkészlet — nagyobb térségen belül és hosszabb időszakban — lényegében állandó;

— a fokozódó vízigények és a természetes vízkészletek tér- és időbeli változása közötti eltérések növekednek;

— a legnagyobb vízigényű területeken a vízigények fokozódásával egyidejűleg növekszik a természetes vizek szenynyeződésének veszélye, a vízi környezet civilizációs terhelése. Az emberi beavatkozás visszahat a természeti környezetre. Sok esetben károsan befolyásolja a víz természetes újratermelési folyamatát, a bioszférát, a víz újra felhasználhatóságát;

— a vízgazdálkodás feladatainak ellátásához (a vízigények kielégítéséhez) szükséges és a ténylegesen rendelkezésre álló erőforrások között eltérés mutatkozik. A társadalmigazdasági fejlődés során a vízkészletek hasznosítása az erőforrások egyre növekvő mennyiségét igényli.

A víz körforgásának anyagi és biológiai sajátosságai, ökológiai szerepe, a vele szemben támasztott társadalmi, műszaki-gazdasági igények növekedése, az édesvizek viszonylag kis mennyisége, a víz egészségügyi szerepe, minőségének sokoldalú veszélyeztetettsége megköveteli, hogy a vízkészletek használatában, kezelésében és gondozásában messzemenően érvényesüljenek a korszerű ökológiai alapelvek.

Mindezek érdekében fontos követelményként kell szem előtt tartani többek között a következőket:

— a vízépítési megoldások növeljék és ne csökkentsék azoknak a biztonsági mechanizmusoknak a hatékonyságát, amit a természet a víz romboló hatása ellen, de hasznosulása és természetes minőségének a fenntartása érdekében is kialakított;

— a vízrendszerek összekapcsolására vonatkozó döntéseket megelőzően fel kell mérni, hogy ezek milyen ökológiai következményeket vonnak maguk után, illetve az esetleges káios hatások kiküszöbölésére milyen intézkedéseket kell tenni;

— a vízrendezést, a folyóvizek csatornázását, a vízhasználatok szabályozását, a vizek mennyiségi és minőségi terhelését mindig előzze meg ökológiai, hidrobiológiái és tájökológiai mérlegelés is.

Minél nagyobb arányú beavatkozás történik az eredeti vízháztartási viszonyokba, annál szélesebb körű és alaposabb ökológiai vizsgálatnak kell megelőznie a tanulmánytervek kimunkálását, illetőleg a döntés előkészítését;

— a part és meder kiépítésének módszere és eszközei maximálisan szolgálják a víz öntisztító képességének növekvő mértékű érvényesülését;

— el kell érni, hogy a tavak, tározók, vízfolyások vonatkozásában épüljön ki a vízminőség-ellenőrzés fizikai-kémiai ellenőrző- és felügyeleti szervezetén belül a vízminőség biológiai ellenőrzési rendszere is, ami nagyon megbízható adatokat szolgáltathat a vízi szervezetek összetételének és populáció-dinamikájának a változásával kapcsolatban, de pl. a nehézfémek halmozódásának és egyéb káros folyamatok mértékének a jelzésével a vízben, a vízinövényekben és az iszapban is;

— a vízkészletek és vízigények közötti egyensúly létrehozását a vízigények csökkentésével is elő kell segíteni, egyrészt víztakarékosabb technológiák kialakításával és bevezetésével, másrészt az ismételt vízhasználatok növelésével. Ez utóbbit egyfelől az üzemekben vízforgatással, másfelől a különböző vízhasználóknak a vízfolyások mentén meghatározott rendszerben történő telepítésével kell növelni;

— fontos műszaki feladat a tisztítóberendezések hatásfokának fokozása, ezzel az ismételt felhasználás lehetőségének növelése;

— alapvető követelmény a jogi és közgazdasági szabályozás komplex rendszerének olyan módon való kialakítása és rendszeres karbantartása, hogy az hatékonyan szolgálja a vizek mennyiségi és minőségi védelmét;

— ahhoz, hogy hazánk a „vízválság”-ot elkerülje, a népgazdaság minden területén a tervezés és kutatás feladatainak szerves részévé kell tenni a vízzel kapcsolatos mennyiségi, minőségi és energetikai igények vizsgálatát. Ezt mind a társadalmi folyamatok és fejlődés (demográfia, szociológia, urbanisztika stb.), mind az ipari fejlődés (beleértve a mezőgazdaság iparszerű fejlődését is) vonatkozásában kiemelt feladattá kell tenni. Rövid időn belül el kell érni, hogy a vízzel szemben támasztott társadalmi-gazdasági igények irányának, mennyiségi és minőségi jellemzőinek ismerete legalább határértékeiben néhány évtizedre előre ismeretes legyen; uralmunk a víz fölött csak olyan mértékben fejlődhet, amilyen mértékben ismereteink gyarapszanak. A viz átfogóan befolyásolja létünket, szükséges tehát, hogy ismereteink a vízről is átfogóak legyenek;

— a víz, az ember, a gazdaság, a természeti környezet bonyolult kapcsolatainak komplex vizsgálata sürgetően követeli a műszaki, biológiai, jogi kutatások fejlesztése mellett a hydroökonómiai kutatások minél hatékonyabb művelését is. Az ilyen irányú kutatásokkal szemben fontos igényként jelentkezik, hogy élve a közgazdaságtudomány, a gazdaság-matematika, a rendszerelmélet és más tudományágak által nyújtott lehetőségekkel, azoknak új módszereivel, hatékonyan segítsék elő a vízkészletekkel összefüggő mennyiségi és minőségi gazdálkodás gyakorlati kérdéseinek megoldását, a döntési variánsok kimunkálását stb.;

— a vizek védelmét szolgáló multi- és interdiszciplináris kutatások iránti igény növekedése maga után vonja a kutatóhelyek közötti kapcsolatok bővítését, azok új, rugalmasabb formáinak kialakítását, továbbá a kutatómunka fokozottabb koordinálását és a gyakorlati feladatokra való koncentrálását;

— fontos feladat a vizek védelmével kapcsolatban az is, hogy mielőbb általános gyakorlattá váljanak a társadalom minden rétegében a helyes ökológiai szemlélet alapján kialakult óvó és fejlesztő eljárások.

Az előzőekben adott — a teljességre nem törekvő — rövid összefoglalásból is látható, hoav vizeink védelme és a vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás érdekében sok irányú műszaki, gazdasági, hatósági stb. intézkedésre és szerteágazó befolyásolásra van szükség. Ezek együttes hatása hozhatja csak meg társadalmi méretekben a kívánt eredményt.

A vízgazdálkodási feladatok nagyszerűsége vízügyi szerveink vezetőiben mély felelősségérzetet kell hogy ébresszen. Ez a felelősségtudat többek között azzal a kötelezettséggel jár együtt, hogy ismerjék meg és tegyék magukévá azokat módszereket, amelyek a legmegbízhatóbb és leghatékonvabb segítséget nyújtják egyrészt a fejlődés tendenciáinak felismeréséhez, másrészt a fejlődés jövőbeni alakulásának minél eredményesebb befolyásolásához. Mindezt tömören úgv fogalmazhatjuk meg, hogy a vízügyi szervek vezetőinek igen jól kell érteniük a tudományos igényű prognosztizáláshoz.

A PROGNOSZTIKA FOGALMA

A prognosztika általában a múltból kielemezhető fejlődési tendenciák, a jelenlegi adottságokra vonatkozó információk, a jövőben valószínűleg érvényesülő tényezők, összefüggések és hatásaik számításbavételével, a belőlük levonható törvényszerűségek feltárása alapján a fejlődés előrejelzésével foglalkozik.

16