Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
Öntözési bemutató, előadó ülés Bemutatóval egybekötött előadóülést rendezett június 18-án a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ a Héki Állami Gazdaság héki kerületi központjában. A magyar—szovjet együttműködés keretében kifejlesztett Mezőhék—I. automatizált kísérleti öntözőrendszert Gajárszki Győző, a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézetének tudományos főmunkatársa mutatta be a szakembereknek. A gyakorlati bemutatót megelőzően diavetítéssel egybekötött előadásában beszámolt arról az évtizede tartó munkáról, amelyet az esőztető öntözőrendszerek fejlesztésével kapcsolatban végeztek, s amelynek végeredménye a Mezőhék—I. automatizált kísérleti öntözőrendszer. A kezdetről szólva az előadó elmondotta, hogy volt és ma is érvényben van egy magyar—szovjet vízügyi műszaki tudományos együttműködési megállapodás, melynek alapján 1969-ben indult meg a munka. Ennek az együttműködésnek a célja olyan öntözőtelepek létrehozása, melyek mindkét féi igényeit kielégítik, és ezen belül egy bizonyos magasabb szintű üzemeltetéstechnológiát valósítanak meg. Ez a közös fejlesztő munka vonatkozik mind a nyíltcsatornás, mind a zártcsővezetékes öntözőrendszerekre. — A koncepció kidolgozása 1971-ben, a részletes üzememeléstechnológia kidolgozása 1973-ban történt, — mondotta az előadó. — A koncepciót úgy alakítottuk ki, hogy mindkét fél igényeit számításba vettük. Esőszerű öntözésnél elsősorban Magyarországnak voltak nagyobb tapasztalatai, a VITUKI-ná! már 1966-tól kezdve komolyabb kutatások folytak ezzel kapcsolatban. Ezért a koncepció főbb jellemvonásait a magyar fél dolgozta ki, majd ezt a javaslatot a szovjet féllel egyeztettük és kisebb módosításokkal elfogadtuk. Ez lett tulajdonképpen a fejlesztés alapja, a kialakítandó öntözőtelep üzemelési koncepciója. Ezt követte egy részletes üzemeléstechnológia, melyben már minden részlet kidolgozásra került: mekkora legyen az öntözőtelep, milyen rendszerben üzemeljen, milyen módon történjen a vezérlés, a vezérléshez milyen paramétereket használjunk, milyen berendezések kerüljenek beépítésre stb. A kísérletek céljára a már épülőben levő Mezőhék—I. öntözőtelepet választottuk ki. A tervezés alatt is tudtuk már, hogy bizonyos szerelvények, berendezések nem felelnek majd meg a céljainknak, és azt is tudtuk, hogy egy sor berendezést pótolni kell, utólag kell beépíteni. A feladat meghatározása után elsősorban ennek a műszaki fejlesztő munkának kezdtünk neki, amelybe nagyon sok külső céget vontunk be, hiszen a VITUKI önmaga nem volt képes arra, hogy egy ilyen fejlesztő munkát az ipari üzemek segítsége nélkül elvégezzen. Egyik nagyon jelentős partnerünk volt az Ipari Szerelvény és Gépgyár, amely hat különböző rendeltetésű hidraulikus automata szerelvényt fejlesztett ki. Többek között ilyen a GT-tolózár, a légtelenítő hidraulikus automata, a nyomásszabályozó, a túlfogyasztásgátló szerelvény stb. Alvállalkozói szerződést kötöttünk továbbá a Ganz-Mávaggal, — elsősorban a Ganz-Mávag gyártmányok vizsgálatára, továbbfejlesztésére —, a Gamma Művekkel és még jó néhány céggel, valamint a tényleges üzemeltetést végrehajtó Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattal és a Héki Állami Gazdasággal, a terület gazdájával. Az öntözőtelep eredeti tervezési állapotában 1974-ben lépett üzembe. Ezután következett a tulajdonképpeni kiegé-Automatikus működtetésű öntisztító gereb USN 200-as szivattyú mágnesszelepes légtelenítővel A HÉKI PÉLDA 4
