Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

rekonstrukciója

0,45 milliárd Ft fordítandó a vízrendezési főművek fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára. A munkák a következőkből állnak:

a) Mindenekelőtt a tönkremenés előtt álló elavult főművek felújítását kell elvégezni (természetesen korszerűsítéssel).

b) Ezzel párhuzamosan — elsősorban a fenntartási munkák keretében — a főművek hiányosságait kell megszüntetni (a kikagylósodott töltésrézsűket kijavítani, a műtárgyak meghibásodott burkolatait helyreállítani stb.).

c) Ezt követően szükséges a vízminőség leromlása miatt alkalmatlanná vált öntözővíz-szállító útvonalakat — átkapcsolásokkal — kiváltani, valamint a talajvíszint-emelkedések miatt az átkapcsolásokat és egyéb beavatkozásokat (pl. a főcsatornák mélyítésével a nyári üzemvízszintek süllyesztését) végrehajtani. Az átkapcsolásoknak elsősorban a Hortobágyi Főcsatornából vízzel ellátott öntözőfürtöknél kell megtörténnie, mivel a főcsatorna vizének minősége már öntözésre és hultenyésztésre is alkalmatlanná vált.

d) A szükségesnél kisebb vízszállító képességű főcsatornák bővítése (figyelemmel a rizsfejlesztési programra is) a következő lépés.

e) Végül gondoskodni kell a főművek korszerűsítéséről is (automatizálás, távjelzés és távirányítás) és az ezekhez nélkülözhetetlen folyamatos vízmérés bevezetéséről stb.

Természetesen az ismertetett feladatok helyenként egymással (és a vízrendezési főművek rekonstrukciójával illetve fejlesztésével is) összekapcsolódnak. Ezért erre is tekintettel kell lenni a rekonstrukciós terv végrehajtásánál. (Például: a felújítási munkák során az egyes műveket úgy célszerű kialakítani, hogy ezek automatizálása később nagyobb bontások nélkül is lehetővé váljék.

A rekonstrukciós koncepcióterv jó megalapozása érdekében a VIZITERV több altervezőt is bevont:

a) A várható mezőgazdasági igények felderítésére az AGROBER szolnoki irodája két megbízást is kapott. Egyik a rizstermesztési, a másik (néhány kritikussá vált öntözőfürtben) az általános öntözési igények begyűjtésére és értékelésére vonatkozott.

b) Az öntözési igények és a Tisza völgyi vízkészletek összehasonlítását a Vízgazdálkodási Intézet végezte el. Tanulmányukból kiderül, hogy az öntözés további fejlesztéséhez szükséges vízmennyiség biztosítása csak a Kiskörei Víztározó építésének a befejezésével lehetséges.

c) A vízmérés korszerűsítésével megbízott VITUKI több korszerű mérőeszköz alkalmazását javasolja. Első helyen a vízállások észlelésére és regisztrálására a hazai GAMMA— ANALCONT szinttávadót (ez később majd a távjelző rendszereinkbe is jól beilleszkedik). A vízhozamok mérésére pedig az ultrahangos berendezéseket GAMMA regisztrálóval és összegezővei.

d) A vízhasznosítási főművek automatizálási, távjelzési és távirányítási fejlesztéseinek, valamint fenntartási munkáinak kérdéseivel a VIZITERV szakirodái foglalkoztak. Az automatizálás általános alkalmazásba vétele érdekében a tervezők a koncepciótervben a következő alapelvekből indultak ki:

Alsó vezérlésre célszerű áttérni — hidraulikus alvízszintszabályozók alkalmazásával — mindenütt, ahol ez viszonylag nem nagy költséggel oldható meg, mivel így nemcsak a zsilipek szabályozhatók automatikusan, hanem a fővíz kivételi szivattyútelepek is (úszás kapcsolókkal). További előny ennél a módszernél, hogy elmaradhat az öntözőgazdaságok részéről 5 naponként teljesítendő vízigény-előrejelzés, ezek adatainak összegezése és az üzemrend naponkénti elkészítése. Ugyanis e módszernél csupán a zsilipek és a szivattyútelepek működését kell ellenőrizni (hetenként 2—3 alkalommal) és a TMK-munkákat elvégezni. A vízfogyasztás is kisebb, hiszen csak annyi víz folyik át a vízkivételen amennyit a vízhasználatok kivesznek, és nincs „vízkormányzási" veszteség. Ez az előny különösen a szivattyús fővízkivételű öntöző rendszerekben jelentős, mert energiamegtakarítást jelent. Az alsó vezérléses üzem tehát olcsóbb, mint a felső vezérléses.

Felső vezérlést alkalmazunk viszont továbbra is ott ahol alsó vezérlésre csak nagyobb beruházási költséggel lehet áttérni. Ilyenkor az automatizálásra az öntöző főcsatornákban a hidraulikus felvízszint-szabályozók a célszerűek. A kettős működési főcsatornákban általában táblás zsilipekkel célszerű az automatizálást megoldani, vagy pedig a megkerülő főcsatorna-szakaszokba épített vízszint-szabályozókkal.

Távjelzés és távirányítás bevezetését a koncepcióterv csak néhány helyen javasolja.

A vízhasznosítási főművek fenntartási munkái korszerűsítésének kérdéseivel ezért kellett külön is foglalkozni, mert a koncepcióterv készítésének időpontjában még nem ismert, hegy milyen fenntartó gépek lesznek 5—10 év múlva. Ezért némi biztonsággal kellett a keresztszelvényeket megtervezni (3,0 m-es koronaszélességgel, 1:2-nél nem meredekebb rézsűkkel stb.). A további tervezéseknél már nem lesz szükség ilyen biztonságra, ha a jelenleginél korszerűbb gépek is rendelkezésre állnak (pl. a MULAG—MAHRAUPE-hoz hasonló gépek az erősen elhanyagolt főcsatornákban kinőtt bozót irtására, RAZANT-ok gaztalanításra, marófejes iszapszivattyúk a főcsatornák iszaptalanítására).

A koncepcióterv az „ipari háttér" fejlesztésére is tartalmaz javaslatokat: a vízszint szabályozó és vízadagolózsilipek, valamint a szigetelő burkolatok tovább fejlesztésére (elsősorban műanyagok alkalmazásával); továbbá a merülő szivattyúaggregátorok és az ultrahangos vízhozammérők, valamint egyes újszerű fenntartógépek hazai alkalmazására kooperációs gyártásra stb.

Az 1980-ban elkészült Tisza völgyi és az 1981. tavaszán befejezett Duna völgyi koncepcióterv alapján a legsürgősebb rekonstrukciós munkák beruházási és kiviteli terveinek az elkészítése már megkezdődött. Megvalósításukra a VI. ötéves tervidőszakban előreláthatólag mintegy negyedmilliárd forint áll rendelkezésre.

Budavári Kurt

Megyei tudósítás, hírek ...

Belterületi vízrendezés

Nyolcvan mezőgazdasági nagyüzem és a tanács területén dolgozik a Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat (NYÍRVÍZ), 650 kilométer közcélú csatornát kezel rendszeresen.

A csatornahálózat rendszeres karbantartása mellett számottevő a társulatnál a belterületi vízrendezések kivitelezése. Ez évben 16 lakott településen lesz ilyen munka, mintegy 24 millió forint értékben. Egyebek közt Nagykállóban zárt csővezetékes, Nagyhalászban betonlap burkolatú csapadékvíz-elvezető készül. Előbbi helyen egy kilométer, utóbbiban 800 méter hosszan épül ki az elvezető rendszer.

Három esztendeig tartó meliorációs munkákat fejez be az idén a NYÍRVÍZ, a bökönyi Kossuth, az újfehértó Lenin és a móriapócsi Rákóczi Tsz határában. Tereprendezésen, úthálózat kialakításán és vízelvezető csatornák kivitelezésén is dolgoznak a társulat emberei a kótaji Egyesült Erő Tsz birtokán.

Az úgynevezett vegyes munkák közel tízmilliót képviselnek a társulat éves tervében. Ezek igen változatosak. Egyik ilyen, hogy a korábbi években létesített belterületi vízrendezési művek karbantartását 23 lakott helységben kell ellátni.

Nyíregyházán ugyancsak ellát kisebb vegyes tennivalókat a NYÍRVÍZ — térburkolatot készít, csapadékvíz-elvezetőt épít; végez térrendezést, épít szökőkutat; járdaépítést végez Nyíregyháza— Jósavárosban. A Ságvári Termelőszövetkezet istállóinak szennyvízelvezető berendezést építenek a társulat dolgozói. Hasonló kivitelezésen munkálkodnak a Demecseri Vegyesipari Vállalat részére is.

Patroharol érkezett az a hír, hogy meg az idén megoldják a rétközi község évek óta égető gondját, a belvízelvezetést. Kétmillió forintot fordítanak ez évben erre a célra, a kisvárdai vízgazdálkodási társulat már az utolsó simításokat végzi a nagyközségben.

15