Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

ÍD

m

QJ

M

Mindössze néhány esztendeje nyílt meg Budapesten a XI. kerületi Bartók '32 Galéria. Bár kis galériáról van szó, már eddig is több jelentős kiállítás kapott otthont a falak között. Idén májusban pedig ritkaságszámba menő találkozás tanúi lehettek a galéria látogatói. Több mint félszáz festőművész tájképeiből nyílt meg a „Vizek partján" című kiállítás, amelynek anyagát a Hafias Népfront Művészek és Barátaik Köre tagjai gyűjteményéből válogatták.

Miért éppen ezeket a festményeket mutatja be a Bartók '32 Galéria? Érdemes idézni a kiállítási katalógus előszavából: „A látogató talán csodálkozik, hogy a tájképek kavalkádját látja, hiszen a falakon hetven év művészeti felfogása, stílusa, festésmódja, egyéni temperamentuma váltja egymást. Mégis valami összeköti, kiállítássá olvasztja e színes egyveleget. A VIZ, az őselem, az élet táplálója, nevelője és éltetője. A VIZ, minden élőlény növelője és megtisztítója. A VIZ, az erő, mely könnyedén visz százezer tonnákat vagy szétmorzsolja gránitsziklákat. Az élet zálogát emeltük kiállításunk oltárára. Csermely és patak, folyó és folyam, tó és tenger egyaránt kínálja magát, hogy szomjunkat oltsuk, gyönyörködjünk a kies partokon. Ezért ihletője a természet minden művésznek, de kiváltképp a festőművészeknek, akik nemcsak érzik, hanem látják is a táj lelkének rezzenéseit. Szinte nincs magyar festő, akiben a Balaton hullámai ne változtak volna át a szépség hullámaivá ..."

És ezt lehet mondani a Dunáról, a Tiszáról, a Zagyváról, a Velencei-tóról, az erdei patakokról, a falusi csermelyekről, a homokos tengerpartokról, a tengerszemekről, az öblökről ... A kiállításon elsősorban immár klasszikusnak számító művészek alkotásai szerelj VÍZMÜVEK

A lényeges karbantartási, felújítási és egyéb munka elvégzése mellett jó néhány helyen kapacitásbővítést eredményező beruházások is megvalósulnak a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Ezekben a hónapokban kerül sor öt község vízmüveinek üzembe helyezésére (Timár, Tiszanagyfalu, Tiszadada, Ibrány és Nagyhalász), továbbá Rakamaz és Tiszanagyfalu vízhálózatának egybekapcsolására. Ezzel lehetővé vált az új vízműtelep technológiai beüzemelése is. Új kutat kap május végéig a vásárosnaményi vízmű, befejezték a kisvárdai 2-es kút kompreszszorozását. Több helyen — a felülvizsgálatok adatainak birtokában — végeztek kútfelújítást-javítást is.

A csúcsfogyasztási időszakokban nagyobb az igénybevétel a szennyvízelvezető rendszereknél is. Jelentős eredmény Nyíregyházán, hogy június elejéig megkezdődhet a szennyvíztisztító telep III. üteme beruházásainak próbaüzeme. Június 15-ig be kell fejezni az első ütemben épült telep teljes gépészeti berendezéseinek felújítását is.

pelnek. Egry Józseftől Csók Istvánon, Tornyai Jánoson, Hollósy Simonon, Szőnyi Istvánon, Mednyánszky Lászlón át Márffy Ödönig húzódik a sor. íme, csak egy-egy festmény címe: Balatoni fényszimfónia, Mosónők a Tisza-parton, Dalmát tengerpart, Erdei patak.

De a mai alkotók is képviseltetik magukat. És ezeken a képeken már nemcsak a vízpartok, a vizek háborítatlan szépsége jelenik meg — itt már kisért a szennyező olaj és a kietlen táj víziója is. Ezek az alkotások már figyelmeztetnek: ember vigyázz! Visszahozhatatlan szépséget és tisztaságot herdálsz el!

Ez a figyelmeztető kiáltás is értéke a Bartók Galéria remek válogatásának.

(k. cs.)

3URCSEK VIKTOR

„Igen, máris intézkedem" — mondaná, de már nem szól. Május 4-én késő délután váratlanul itthagyott minket. Jurcsek Viktor 56 éves korában meghalt.

Sokszor érdeklődtünk, féltettük, hisz tavaly nyáron megérintette az elmúlás szele, de szívós akarata, kiapadhatatlan munkaszeretete viszavezette irányító székébe, szőke feje ismét a nagylétesítmények ügyével teli íróasztala fölé hajolhatott.

Tisztelt barátunk, munkatársunk Jurcsek Viktor 1925. március 19-én született Budapesten. Itt végezte tanulmányait, szerzett 1948-ban mérnöki oklevelet, majd 1965-ben szakmérnöki képesítést.

Első munkája már a vízhez kötötte. Fiatal mérnökként a siófoki zsilip építését irányította. Ekkor a KPM Székesfehérvári Államépítészeti Hivatal dolgozója volt. 1950 és 1960 között útépítési és mélyépítési munkák főépítésvezetőjeként tevékenykedett: 1960-tól három évig a Dunai Cement és Mészmű létesítményi főmérnöke, majd 1963. december 1-től vízügyi dolgozó. Ez irányú tevékenységét az OVIBER jogelődjénél, a DUNABER-nél kezdte, mint létesítményi főmérnök. Sokirányú munkáját szinte felsorolni nem lehet.

Nagy érdemeket szerzett az új módszerek, korszerű technológiák bevezetése terén. Egyik ilyen nagy értékű munkája a dunaújvárosi partvédelem volt, amelynek sokéves, bonyolult megvalósításának eredményes irányításáért 1968- ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Vezetői szinte mindig a jelentős, összetett, sok vállalatot mozgósító beruházások irányításával bízták meg. Ezeket a feladatokat is nagy szakmai gyakorlattal, lelkiismeretes, pontos munkával, határozott — munkatársai számára is példamutató — felelősségtudattal, mindenkor megbízható módon teljesítette.

Vízügyi gyakorlatával, kiterjedt építési tapasztalatával, megnyerő egyéniségével, és határozott fellépésével olyan szakmai és erkölcsi tekintélyt vívott ki közvetlen munkatársainak, vállalatának — de túlzás nélkül mondhatjuk — a vízügyi beruházások egészének, amely nemcsak a hazai vállalatok, hanem a külföldi partnerek előtt is őszinte elismerést váltott ki. Nem volt haragosa, csak barátja és tisztelője.

Erejét, idejét nem kímélte, fáradhatatlan volt a munkában. Nagyrészt Neki köszönhető, hogy a Kiskörei Vízlépcső

építési és szerelési munkái határidő előtt elkészültek.

Láthattuk ünneplőben 1973. május 16-án Kiskörén, amikor a Vízlépcső avatási ünnepségén Ö jelentette a miniszterelnöknek a mű elkészültét, majd később szerényen átvette újabb Munka Érdemrendjét.

Ezret is meghaladja szakmai előadásainak száma. Cikkei, nyilatkozatai világos szerkezetről, igényes hozzáértésről tanúskodtak. A bonyolultat is könynyen érthetővé tudta tenni. Nemcsak saját továbbképzésére fordított gondot, hanem munkatársai fejlődése érdekében is tevékenykedett. Megszámlálhatatlanul sok tárgyalást készített elő és vezetett a Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósítása érdekében. Mint a mű beruházási főmérnöke fáradtságot nem ismerve dolgozott az évszázad legnagyobb vízügyi beruházásának előkészítésén, a tervezés és az építés megszervezésén. Tárgyalt a hazai vállalatokkal, egyeztetett a csehszlovák partnerekkel, koordinálta az NDK közreműködést, irányította a szovjet szállításokkal kapcsolatos tárgyalásokat. Munkája nyomán mindenütt érdemi megállapodások, szerződések születtek.

De most váratlanul elment. Érett, tapasztalt, megfontolt, fáradhatatlan és eredményes vezetőt veszített el a vízügyi szolgálat. Nagy elődök rögös útján járva, sokra hivatott, korán megszakadt, példamutató élete jelentős mérnöki alkotásokban testesül meg. Kedves emléke az élőket további munkára kötelezi, örökségének méltó őrzői akkor leszünk, ha folytatjuk a megkezdett munkát.

35