Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
IHI lí R E К AZ ALGÉRIAI NAGYKÖVET KOVÁCS ANTALNÁL Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke fogadta Abdulaziz Karát, az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság budapesti nagykövetét, akivel vízügyi kérdésekről tárgyalt. A találkozóra május 21-én került sor, s a tárgyalásokon az algériai nagykövet annak az igényének adott kifejezést: hazánk még tevékenyebben vegye ki részét Algéria vízgazdálkodásának fejlesztéséből. Mint kifejtette, elsősorban a vízügyi szakemberképzésben számítanak a magyar segítségre. Szó került magyar vízügyi szakközépiskola algériai létesítéséről is. Elismerően szólt, kedvező tapasztalatokról számolt be Abdulaziz Kara nagykövet a magyar szakértők tevékenységéről. Létszámukat növelni szeretnék. Az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság jelenlegi ötéves tervének célkitűzései között első helyen szerepel a vízgazdálkodás fejlesztése. Ennek jelentősége a magyar—algériai vízügyi kapcsolatok fejlesztése egyébként a legutóbbi budapesti vízügyi albizottsági és az algériai vegyes bizottsági ülésen is kifejezésre jutott. Kovács Antal államtitkár biztosította a nagykövetet: még szorosabbá teszik, mélyítik a kapcsolatot a két ország között és szorgalmazta a vízügyi vezetők találkozóját. Vízügyi filmkatalógus Elkészült a vízügyi filmek kibővített katalógusa, amely 55 filmet tartalmaz rövid ismertetéssel. A filmjegyzékben szereplő filmek a VIZDOK filmtárából (Bp. XIII., Rajk L. u. 13. T.: 325-027) kölcsönözhetők. A kölcsönzés a filmtár helyiségében történik és a filmet is oda kell visszaszállítani. A kölcsönzési idő általában nem haladhatja meg a fővárosban a 3, vidéken az 5 napot. A kópiákat egy-egy alkalomra adják ki és a kölcsönzési díj a film méreteitől függetlenül napi 40,— Ft. A filmtár dolgozói készséggel segítenek egy esetleges műsorterv összeállításában és kölcsönzik a katalógust is. A VIZDOK Filmstúdiója által készített filmek kópiáit az intézmények meg is vásárolhatják, illetve azokról másolatot rendelhetnek. KGST tanácskozás a szennyvizek hasznosításáról Budapesten hat KGST ország vízügyi, mezőgazdasági és egészségügyi szakemberei programegyeztető tárgyalást tartottak a települési és ipari szennyvizek, szennyvíziszapok, valamint a szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágyák öntözéses mezőgazdasági hasznosításának kérdéseiről. A KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének munkaprogramjában szereplő téma fő felelőse a VITUKI, s a kidolgozásban Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakosított kutató-fejlesztő intézetei vesznek részt. A későbbiekben várható Bulgária, Kuba és Vietnam szakembereinek bekapcsolódása is. A VITUKI-ban rendezett tanácskozáson a kölcsönös tájékoztatás során kiderült, hogy az érdekelt országok többségében 15—20 éve folyó kutató-fejlesztő tevékenység eredményei rendelkezésre állnak. Ez lehetővé teszi, hogy a szennyvíz vagy hígtrágyafajták a talajadottságok és egyéb termőhelyi feltételek figyelembevételével olyan hasznosítási technológiák jöjjenek létre, amelyek — a mezőgazdaságban alkalmazott iparszerű termesztési rendszerekhez hasonlóan — a szükséges gépi háttérrel is rendelkeznek. A Szovjetunióban jelenleg több százezer, Romániában 40 ezer hektáron folytatnak szennyvizes és hígtrágya öntözést. A szakértők adatai szerint kitűnőek a terMájus utolsó harmada nyárral köszöntött ránk — napfénnyel üdvözölte az 1981. évi velencei-tavi évadnyitót. Az ünnepség, amelynek ezúttal is Agárd volt a központja, új színfolttal gazdagodott. Első alkalommal rendezték meg a Velencei Ifjúsági és Honvédelmi Napot. Az évadnyitó színes programjáról a Velencei-tavi Intéző Bizottság, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a KISZ Székesfeméseredmények, különösen a takarmánynövények tekintetében. Az NDK- ban a falusi települések lélekszámúnak figyelembevételével szabványokban fektették le a házi szennyvizek hasznosításának szabályait. Magyarországon Kecskeméten és Gyulán létesültek szennyvízöntöző modelltelepek, s a közeljövőben az ország más területein is hasznosítják ezek tapasztalatait. Az ülés résztvevői javasolták, hogy az érdekelt KGST országok vízügyi szerveinek vezetői — más főhatóságok bevonásával — kössenek nemzetközi műszaki-tudományos együttműködési egyezményt az egyeztetett fejlesztési program megvalósítására. Az egyezmény alapján a kitűzött célok az intézmények kétoldalú kapcsolatainak keretében valósulnának meg. (SZ. A.) hérvári Járási Bizottsága, a Fejér megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Velenceitavi Vízisport Iskola, az Agárdi MEDOSZ SE, a KÖFÉM Sport Club és a Székesfehérvári Építők SE gondoskodott. A gazdag műsort vízisport-bemutató nyitotta, majd honvédelmi légi bemutató következett. Nagy érdeklődés kísérte a könnyűbúvárok szereplését és a Haditorna bemutatót. Sikert arattak a vetélkedők, az ifjúsági sportversenyek, és so-Könyvespolcra ajánljuk: A KÉZILAPÁTTÖL A TANKHAJÓIG Hézagpótló kiadványt vesz kézbe az olvasó dr. Honfi László: A VÍZI KOTRÁSOK ÜSZÓGÉPEI cí mű könyvvel. A folyami hajózás már kezdeti időszakában sem nélkülözhette a folyók medrét karbantartó eszközök munkáját. A biztonságos hajóutak megteremtése az évszázadok múlásával egyre bonyolultabb eszközöket, majd rohamosan korszerűsödő gépeket igényelt. A kiadvány egy speciális szakterületet, az úszó munkagépek fejlődésének történetét ismerteti. Az első rész az úszó kotrók szerepét taglalja. Magyarországon már a XVIII. században találkozhattunk ilyen bonyolultabb szerkezetű, úszó munkagépekkel. E gépek természetesen komoly szerepet kaptak a XIX. századi nagy hazai vízszabályozásoknál. Ezt bizonyítják a kötetben közölt, Vásárhelyi Pál, valamint István nádor által írt korabeli dokumentumok is. A kotrógépek műszaki fejlődését reprezentálja a jelenleg alkalmazott munkagépek bemutatása. A szerző részletesen ismerteti mind a vedersoros, mind a szivattyús kotrók fajtáit és ezek műszaki paramétereit. A következő részben az uszályok ürítését és a kotralék partra szállítását végző úszó elevátorokkal ismerkedhetünk meg. Itt is részletes fejlődéstörténet bontakozik ki, hiszen az 1880-as években épített „THESEUS” típusú elevátor után egyre modernebb gépek adatai tárulnak az olvasó elé. Szintén nagy történeti múltra tekinthetnek vissza a vízi szállítóeszközök. A több száz évvel ezelőtti szállítóhajókat ábrázoló rajzokat ebben a részben is hamarosan korszerű uszályokról és sárhajókról készült fotók követik. A vontatható uszályok után a folyami vontatók és jégtörők típusait mutatja be a könyv, majd az önjáró uszályok leggyakoribb, hazánkban alkalmazott fajtáiról olvashatunk ismertetést. Igen érdekes a negyedik, befejező rész, amely az úszó kiszolgáló egységek típusairól szól, a tanyahajóktól egészen a geológiai kutatóhajóig. Valamennyi vízi berendezés fényképe mellett megtalálható a hajó alaprajza is. A jól szerkesztett könyv részletesen vázolja, milyen nagy utat tett meg a vízi munkagépek fejlődése a XVIII. századi állati — sőt néhol még emberi — erővel vontatott munkaeszközöktől, napjaink korszerű gépi berendezéséig. A több mint száz ábrával illusztrált kötet a magyar vízügyi történet eddig kevéssé ismert fejezetét tárja az olvasó elé. (Dr. Honfi László: A vízi kotrások úszógépei. VIZDOK, 112. oldal, fűzve,) Prohászka László Nyári évadnyitó a VELENCEI-TAVON 3ó
