Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
y fc. Az „F. K. 312" a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Cserhalom utcai kikötőjében 1973-ban 25 percig tartott. Megrendelésre, különjáratban Badacsonyba, Balatonberénybe 'is elment a Hajó. Érdekes feljegyzéseik vannak a naplóban a 'különféle áruik szállításáról, vásárosok, aratók, és nevesebb személyék utazásáról. A 9. útról — amelyet április 13-án kezdett meg, és a nagy Vihar miatt csak 17-én fejezett be a gőzös — hoszszú beszámolót ír a kapitány. Elmondja hogyan sikerült megmentenie a 'somogyi parton megfeneklett hajót. A 130. út mint „Kéjutazás” került a naplóba. Július 31-én délután 4 órakor fogadott zenész cigányokkal indult a hajó Révfülöpről. Hogy mi volt a körutazás célja, kik vettek részt azon, a feljegyzés nem említi. A kevés számú utast tekintve nem nagy sikere lehetett. Nagyjából ennyit tudhatunk meg a „Balaton"-ról a hajónapló ismeretében. A szépirodalom 'segítségével azonban tovább kísérhetjük a kis csavargőzös útját. Eötvös Károly az 1870-es évék közepén egy Balaton körüli társas utazáson vett részt. Egyik kirándulásán vendége volt a mi kis csavargőzösünknslk. Társaságában volt többek között Salamon Ferenc és Gyulai Pál .kritikus. Ebben az időben már Szuhányi László volt a „Balaton" kapitánya. A fiatal parancsnok túl nagy tiszteletet nem ébresztett Eötvösben. A „mosolygós arcú gyerkőcét” tömzsi diá'kgyeréknék nézhette az ember. Nem volt több becsülete az író előtt a hajónak sem. Tréfás hangnemben ír róla is. „Mekkora lehetett az a hajó, amelyiknek ilyen kicsiny a kapitánya? Bizony kis hajó volt, de azért gőzhajó volt. . . A viharok azonban gonoszul bántak vele, is ezért nemsokára el is adták tyúk-ültetőnek.” Mint érdekességet megemlítjük, hogy a társulat a Révfülöpön vagy Bogláron feladott pastaküldlemények bérmentesítésére bélyegeket nyomatott Z.S.G.T. felirattal. A bélyegmúzeum gyűjteményében ma is őriznek belőlük néhány darabot. A Zala-Somogyi Gőzhajózási Társulat 1876-ban csődbe került, és a 8469 forintra becsült hajót július 20-án elárverezték. Arról, hogy a gőzöst ki vásárolta meg, nem maradt feljegyzés. Csak a Vízügyi és Hajózási Közlöny 1881. évi 1. számában értesülhettünk arról, hogy a hajó jelenlleg a Dunán, Bezdáin és Bettina (Kisík'őszeg) között közlekedik. Azt azonban, hogy milyen név alatt, már nem jelzi a cikk, „Balaton1’ nevű hajó pedig egyetlen 'kimutatásban sem szerepel. Csak az 1908 évi hajós naptár külön méllóklétéként megjelent „Hajójegyzék"-ben bukkanunk újra nyomára. A jegyzék Schődl Károly „Irma” nevű csavargőzöséhez a 42. sz, alatt megjegyzést fűz: „volt Balaton, majd Alexandra, majd Mohács." Az adatok ismeretében már vissza tudjuk forgatni a hajó-történet lapjait. A Vízügyi és Hajózási Közlöny 1891. évi 1. számának hajólajstromán megtaláljuk az Alexandra gőzöst. A 46 tonnás 24 lóerős hajónak — a jegyzék szerint — Albrecht főherceg bélyéi uradalma a tulajdonosa. Az uradalom a hajózási engedélyt 1879-ben kapta; hogy más hajója is lett volna az Alexandrán kívül, nincs adatunk. Azt tudjuk, hogy a Balaton gőzös 1876-ban kerülhetett el a Balatonról. A 1898. évi Vízügyi és Hajózási Közlöny 44. számának hajólajstromában már Mohács néven találkozunk hajónkkal. Itt is 46 tonnásként tüntetik föl, a gép lóereje azonban 80. Ez nem jelent éllentmondáist, mert a jegyzék indikált lóerőt jelöl, az előzőekben előfordult 24 pedig effektiv lóerő lehet. A Mohács új tulajdonosaként Rosenfeld Simon szerepel, aki hajózási engedélyét 1892- ben szerezte meg. Valószínű, hogy akkor került hozzá gőzösünk is. Az 1900. és 1901. évi Hajás Naptár hajójegyzéke szerint a következő tulajdonos Schődl Károly, a hajó új neve Irma, 46 tonnás és 100 lóerős. Az 1908. évi hajójegyzékből magyarázatot kapunk a teljesítőképesség növekedéséről. A bejegyzés szerint az Irma gőzkazán jónak építési éve 1893, tehát 1900-ban már új -kazánnal, felújított gőzgéppel közlekedett. 1913-ban a Hajós Naptár szerint ismét új gazdája van gőzösünknek: a Budapesti Hornok és Kavicsszállító RT. A hajó adatai megegyeznek az előző évek jegyzékeinek bejegyzéseivel. Ezek szerint a csavairgőzös befogadóképessége 46 tonna, a hajótest hossza 30,3 m, szélessége 9,4 m, magassága 1,98 m, merülése üresen 1,3 m, legnagyobb teherrel 1,5 m: építési -éve 1872, a gőzgép építési éve 1872, rendszere tandem, indikált lóereje 100. Ezek az adatok nem ellentétesek a Balaton gőzösről szerzett ismeretékkel, nem egyeznék azonban azok a 'közlések, amelyek a gyártó cégre vonatkoznak. Az említett hajósnaptárak egyöntetűen M. Schimmelbusch bécsi cégnek tulajdonítják a hajó építését. Tudjuk Viszont, hogy a Zaía-Somogyi Gőzhajózási Tárulat 1872. június 14-én a hajó árának törlesztéseként 3000 forintot fizetett kii Veruda Péter hajógyárosnak. Ezek szerint más hajó lenne a Balaton és más az Irma, a volt Alexádra és Mohács? Ez a felsorolt bizonyítékok alapján nem valószínű. Kétféle megoldás lehetséges. Az egyik feltételezés szerint mind a hajátestet, mind a gépet a bécsi Schimmelbusch cég építette, azonban az újpesti Veruda Péter hajóépítőt bízták meg a hajótest és a gépek helyben való összeszerelésére. A másik elképzelés szerint a hajótestet Veruda építette, azonban a hajógépet és a 'kazánt Schimmelbuschók szállították. Mivel Veruda kis hajóépítő telepe az 1870-es évek elején beleolvadt Hartmann József újpesti hajógyárába, a századforduló idején a Hajós Naptár szerkesztői nem is hallottak Véradóról, a bécsi gépeken azonban megmaradt a gyártó cég táblája, s így került bele a későbbi hajójegyzékbe. Ez utóbbi feltételezést erősíti meg az a tény is, hogy a Veruda Péternek részben kifizetett, részben fennmaradt adósság összege elég nagy ahhoz, hogy csak összeszerelték volna a hajót. Viszont a bécsieknek is közük volt a Balaton-hoz, ugyanis a Somogy c. lap 1876. július 4-i számában arról értesülünk, hogy a „8469 forintra becsült Balaton nevű gőzhajót" Konrád Antal bécsi lakos adóssága fejében bíróikig lefoglalta. Az Irma további sorsát már könynyebben követhetjük. 1926-ban az Egyesült Építőipari és Hajózási Rt., 1930-ban 29
