Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
Jóléti erdő és vízfelület Vízügyi tevékenységgel létesített hörgő főt érint). Társadalmi igényét jól érzékelteti, hogy az V. ötéves tervidőszak alatt mintegy 8000 ha horgászvizet vettek kezelésbe az egyesületek. A vízgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó horgászvizek jó példái: az Oláhréti tározó (Nyíregyháza), a Vajai tározó, a Kisvárdai tározó, a Fehérvár-Csurgói tározó, a Soproni Pacsi-tó stb. A KLÍMA A klimatikus viszonyok javítása is növeli környezeti értékeinket. Kedvezőtlen változására és ugyanakkor javítására szemléletes Debrecen térség mikro-, mezoklímájának változása. A 120 éves meteorológiai adatsor (1854—1973) háromszor 40 éves időszakának feldolgozása bizonyítja, hogy 40 éves átlagban egyértelműen csökkenő a csapadék mennyisége. (Az első 40 évben 620 mm, a másodikban 594 mm, a harmadikban 578 mm az évi átlag.) Hatására emelkedett a levegő hőmérséklete, és határozottan csökkent a relatív páratartalom, 2—3 m-rel csökkent a talajvízszint, romlott a helyi klíma. Ez együttesen jelentősnek minősíthető környezeti változást okozott. Az adott területen az okok a vízfelületek nagyarányú csökkenésében, az egyoldalú lecsapolásban, a rétegvíz nagymértékű kitermelésében és az erdőirtásban keresendők. Az elmúlt évek meggyőzően bizonyították, hogy a környezeti szemléletű vízháztartási viszonyok javítása ugyanakkor kedvezően hat a mező- és mikroklímára, a tájra, a növény és állatvilágra, összességében a természeti környezetre. A korábbi egyoldalú vízelvezetés helyett az összegyűjthető vizet tározókban tartva pl. Debrecen térségében 370 ha jóléti vízfelület alakult ki. E vízfelületek nemcsak vízgazdálkodási szempontból hasznosak és esztétikusak, hanem az erősen erdősült területen növelik a jóléti erdők értékét is. Létesítésükkel kialakult a vízfolyások, tavak, pihenőhelyek, ligetek és változatos zöldfelületek összhangja. Hatásukra fokozatosan, szabályozottan viszszaáll a természet egyensúlya, javul a környezet minősége. Ez az a környezeti értéktöbblet, amelyet a hidromelioráció, azaz a környezeti szemléletű vízháztartási viszonyok javítása eredményezett. A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSE A természeti környezet minőségének változására, valamint az élővilág életfeltételeinek javítására szemléletes példa legnagyobb természetvédelmi területünk, a Hortobágyi Nemzeti Park. A századeleji egyoldalú lecsapolásnál és az azt követő „természetátalakításnál" nem vették figyelembe a természet tűrési határát. Az egyoldalú lecsapolás hatására eltűnt a korábbi vízivilág, a térség egy terméketlen szikes pusztává vált, megváltozott élővilága és természeti értéke. A védetté nyilvánítás azáltal vált eredményessé, hogy céltudatos vízügyi-műszaki munkákkal a vízviszonyokat javították. A Nemzeti Park igényeit kielégítő vízháztartás megteremtésével kedvezőre fordultak a növény- és állatvilág életfeltételei. A hidromelioráció és a természetvédelem kedvező kölcsönhatásaira jó példa: a Barcsi Tájvédelmi Körzetben az Aranyos-pusztai halastavak helyreállítása, a Szelidi-tó, a Kiskunhalasi sóstó, az 18 Tójfejlesztési érdeket is szolgáló mederrendezés
