Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
A HIDROMELIORÁCIÓ egységes értelmezése és alkalmazása^ A víznek különösen fontos és sokrétű a szerepe, ha a vízgazdálkodásnak nem csak kielégítenie kell a vele szemben támasztott igényeket, hanem a vízzel mint természeti erőforrással még inkább segítenie kell a környezeti értékek növelését, s ezzel a társadalom gazdasági fejlődését. A dinamikusan fejlődő vízgazdálkodás képes a folyamatos .megújulásra, és a műszaki tevékenységen túl, olyan társadalmi igények kielégítéséből is részt vállal, mint az interdiszciplináris környezetvédelem, környezetfejlesztés. Az emberi környezet védelmével kapcsolatos tevékenységek irányítása során az Országos Vízügyi Hivatal elnökének feladata a hidromelioráció és a vizek minőségének védelme. Mig utóbbi egyértelműnek tűnik, előbbi egységes értelmezése még szükséges. Az új igények miatt nemcsak a régi fogalmak töltődtek meg bővebb tartalommal, hanem újabb fogalmak is születnek. Ilyen új fogalom a hidromelioráció (a környezeti szemléletű vizháztartás-javítás). Vízügyi szerveink — ha még nem is egységesen értelmezik — működési területükön viszonylag széles körben végzik ezt a munkát. A vízháztartás szabályozása a vízügyi munkákkal korábban is érvényesült, ha nem is olyan teljes körűen mint az a jövőben kívánatos. A fogalom egységes értelmezése azért szükséges, hogy a hidromeliorációt a vízgazdálkodósban mind szélesebb körűen alkalmazzák és hatása a természeti környezetben mind hatékonyabban érvényesüljön. A vízgazdálkodás és a természetes vízháztartás kapcsolata sokrétű.' Minél inkább bevatkozunk a vizek természetes mozgásába, a kapcsolat annál bonyolultabbá válik. Dégen Imre több munkájában rámutat arra, hogy a vízgazdálkodás tevékenységi köre és fejlettsége a természeti feltételeknek, a társadalmi fejlődésnek a termelés viszonyainak, gazdasági, műszaki és kulturális színvonalának a függvénye, ezért az egyes vízgazdálkodási fogalmak kibővült értelmezést, bővebb tartalmat kell hogy kapjanak. Ezen megállapítás a vízház- • • A címben szereplő jogszabályszerű nem magyar szóhasználat azért történt, hogy röviden fejezzük ki azt a környezeti szemléletű vízháztartás szabályozást, amely az adott környezeti állapot minőségének javítása miatt időszerű. (A mezőgazdaság által meliorált terület a hazai vízgyűjtőnek csak kisebb hányadát érinti és elsősorban mindig termelési célú lesz.) Ügy vélem, az idegen szóhasználatot felváltja majd a „vízháztartás szabályozás", amelynek tartalma viszont bővülő lesz és részt vesz abban a folyamatban, amelyben a vízgazdálkodás kielégíti az újszerű igényeket és ezzel segíti a környezetvédelem nagy ügyét. tartás értelmezésére is igaz, így a környezet minőségének romlása miatt, különösen időszerű. A vízháztartási mérleg — a csapadék = lefolyás-f-párolgás+tározódás — mennyiségi jellemzőivel mutatja a vízháztartási viszonyok alakulását. Az egyenlet jobb oldali elemeit műszaki-gazdasági tevékenységünk során jelentősen; a csapadékot, illetve a mikroklimatikus viszonyokat helyileg és kismértékben eddig is befolyásoltuk. A víz és a természeti környezet kapcsolata a vízgyűjtőn a civilizációs hatások miatt bonyolultabbá vált. Olyan mértékben változott a társadalom víz iránti érzékenysége, és úgy nőttek a vizeket érő kedvezőtlen hatások, hogy indokolttá vált a vízháztartás folyamatának szélesebb körű szabályozása. Ennek megfelelően a hidromelioráció olyan emberközpontú és ökológiai szemléletű vízügyi-műszaki tevékenység kell legyen, amely a vízházartási viszonyok szabályozásával a környezet minőségét — a vízgyűjtő hidrológiai viszonyaival összefüggésben — tartósan javítja. A hidromelioráció kedvezően hat a környezeti elemekre, a zöldfelületekre, a tájra, a természeti értékek megőrzésére, az élővilág életfeltételeire. Hangsúlyozni kell, hogy a hidromelioráció — nem elkülönült önálló vízgazdálkodási tevékenység, hanem a vízgazdálkodási gyakorlatban általánosan érvényesítendő környezetfejlesztő szempontok összessége. — nem azonos és nem szűkíthető le a növénytermelési érdeket szolgáló melioráció hidrotechnikai részére; — olyan környezeti szemléletű tevékenység, amely a vízügyi műszaki-gazdasági célokkal együtt, társadalmi jelentőségének megfelelően a környezet minőségét is javítja. A hidromelioráció érvényesítésének időszerűségét az adja, hogy — a vízgazdálkodás mind jobban beavatkozik vizeink természeti rendjébe, megváltoztatja egy-egy folyószakasz jellegét, valamint a hozzá tartozó térség vízháztartási viszonyait. (Példaként említhető a Velencei-tó rekonstrukciója, a Kiskörei folyami tározó, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszere, a Gabcikovo— Nagymaros vízlépcsőrendszer stb.) Ezek a beavatkozások olyan jelentős környezeti változásokat eredményeznek, amelyek közül a kedvező hatásokat elősegíteni, a kedvezőtleneket mérsékelni szükséges; — átfogó eszköze a környezeti károk megelőzésének és ellensúlyozásának, a természeti értékek növelésének, a vízháztartás térségekre kiterjedő javításának; — a jövőben jobban első kell segíteni a csapadék hasznosulását a környezet védelme és fejlesztése érdekében; — adottak, illetve megteremthetők a műszaki-tudományos és gazdasági feltételek. Mivel a vízgazdálkodásban mind fontosabb szerepet játszanak a politikai, a társadalmi és az ökológiai szempontok, fontos, hogy a vízháztartás minőségi és mennyiségi javításával, a társadalmi közérzetre hatva, jobban elégítsük ki a víz iránti újszerű igényeket is. A mennyiségi mutatók mellett jobban előtérbe kerülnek tehát a víz minőségének jellemzői, valamint a kedvező környezeti és humán hatásai, mint például: — az üdülési-pihenési (rekreációs) feltételek javítása, — a klíma (mező- és mikroklíma) javítása, — a természeti értékek megőrzése, — a táj fejlesztése. A HIDROMELIORÁCIÓ A GYAKORLATBAN üdülési, pihenési (rekreációs) feltételek A tudományos technikai haladás korszakában az ember növekvő idegi megterhelése elsősorban a szabadban, aktív tevékenységgel ellensúlyozható. Elemi erővel jelentkezik a szabadidő lakáson kívüli eltöltésének igénye. A pihenőidő növekedésével szinte társadalmi szükségletté válik a meglevő üdülőhelyek, fürdők, napi, hétvégi kirándulóhelyek fejlesztése, újak létrehozása. Az üdülés, kirándulás iránti igényre jellemzők a Balaton, a Duna-kanyar, a Velencei-tó, a Mátra, a Bükk, a Ráckevei-Dunaág fejlesztésével kapcsolatos elvá rá sok. Kiterjedésükben kisebbek, de a helyi igényeket jól kielégítő üdülési, kirándulási lehetőségek: a Császárszállási és a Leveleki tározók (Nyíregyháza), a kaposvári Deseda tározó, a zalaegerszegi Gébárti tározó, a Gyopárosi-tó, a Bogácsi tározó, a Mályi-Nyéki tavak, az Özd melletti Arlói-tó, a Rakacai tározó stb. A rekreációs feltételek fogalmába tartozik a vízi sport feltételeinek javítása, újak teremtése. Igény elsősorban az ifjúság részéről jelentkezik. Feltételei csak a vízügyi munkákhoz kapcsoltan teremthetők meg elfogadható költséggel. Példaként említhető a — nemzetközi előírásoknak is megfelelő — Alcsiszigeti, a Mattyéri (Szeged) és a Csorba-tavi (Miskolc), valamint az épülő Vekeréri (Szentes), a Tiszafüredi és a Mályi evezőspályák. A rekreációs feltételeket javítja, a vízügyi létesítményekhez szorosan kapcsolódik a sporthorgászat vízfelületeinek fenntartása, fejlesztése (180 000 17
