Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

VERSENYE

— Négy órát kell dolgozniuk a szennyvíztelep laboratóriumában. Mérnek szennyvíztelepi hatásfokot, elvégeznek egy egyszerűsített vízhozammérést úszóval, majd abból egy képlet alapján számítanak vízhozamot is. Harmadik példájuk egy iszapágyfelvétel, a negyedik a fertőtlenítéssel kapcsolatos számpélda. Az ötödik egy nagyobb lélegzetű technológiai feladat: le kell írniuk a telep technológiáját. Milyen műtárgyak vannak, mit kezelünk velük, melyek a karbantartási, üzemeltetési feltételek. Ezenkívül technológiai hossz-szelvényt kell készíteni.

A verseny második napján került sor a szóbeli vizsgákra az OVH üdülőben. A versenybizottság a déli órákban hozott döntést a helyezésekről. Az eredmény:

Egyéni versenyben az elért pontszámok alapján

I. KOVÁCS LAJOS (Győr)

II. CSIZMAZIA TIBOR technológus (Győr)

III. MÉSZÁROS ISTVÁN (Győr)

IV. TÓTH MIHÁLY (Miskolc)

V. CSŐKE SÁNDOR technológus

(Győr)

A további helyezettek:

VI. BUJÁKI ZSUZSA technológus (Győr)

VII. KOSZTYU LÁSZLÓ technológus (Győr)

Vili. VECSEI KÁROLY (Győr)

IX. ZSUBORI FERENC (Baja)

X. VARGA GYÖRGY technológus

(Győr)

Csapatversenyben a győri szakközépiskola két csapata került az első és a második helyre 263 ill. 260 ponttal. Harmadik lett a bajai, negyedik a miskolci,

Balról jobbra Csizmazia Tibor, Mészáros István, Tóth Mihály. Lent: Kovács Lajos, Csőke Sándor

Vízmintavétel a levegőztető medencéből

ötödik a szolnoki, hatodik a barcsi, hetedik a nyíregyházi, nyolcadik a szegedi vízügyi szakközépiskola csapata. A dunaharaszti iskolából csak két tanuló vett részt a versenyen, ezért a kis létszám miatt (minimum 3 fő szükséges) a csapatversenyen nem indulhattak.

A vándorserleget — a győriek vitték haza — és az okleveleket Rózsavölgyi Imre, a DRW igazgatója, a versenybizottság társelnöke adta át a tanulóknak, majd dr. Wisnovszky Iván, az OVH személyzeti és oktatási főosztályának osztályvezetője értékelte a versenyző szakközépiskolások kétnapos munkáját. Végül köszönetét mondott a DRW kitűnő szervező munkájáért, a verseny zökkenőmentes bonyolításáért, a szakemberek közreműködéséért, a szíves vendéglátásért.

A verseny eredményeit összegezve dr. Wisnovszky Iván elmondotta, hogy azok feltárják a tanulók felkészültségét, azt, hogy nem minden tantárgy köti le egyformán az érdeklődésüket. Feltárják továbbá az iskolák felkészítő munkáját tantárgyanként. Ezek alapján néhány summás következtetést lehet levonni az 1981. évi vízügyi szakközépiskolai tanulmányi verseny eredményeiből. Az első, hogy a tanulók szívesebben foglalkoznak tantárgyhoz kapcsolódó kérdésekkel és kevésbé szívesen oldják meg, vagy tudják megoldani a szintetizáló kérdéseket.

Kicsit jobban felkészülhettek volna általában a szintetizáló választ igénylő öntözési tárgykörben. Viszonylag kedvező eredményt mutatott a vízhozammérés, de a vízépítési és vízgazdálkodási ágazat tanulóitól néhány esetben felkészültebb válaszokat vártak volna a technológiai kérdésekre. A geodézia és a hozzá tartozó mérési vázlatkészítés szélsőséges eredményeket mutatott: váltogatták egymást a kimagaslóan jó és a gyengécske feleletek. A technológusok különösen jó eredményt értek el a laboratóriumi mérések és értékelések területén, jók voltak a technológiai számításaik is.

Egészében véve úgy értékelte az iskolák teljesítményét, hogy a győri vízügyi szakközépiskola mindkét ágazati csapata kiemelkedően jól szerepelt, teljesítményük jelentősen meghaladta az

Ketten a hat leány közül:

Bujáki Zsuzsanna, Harasztia Éva

átlagost, örvendetes dolog az is, hogy gyarapszik a versenyző lányok száma: a siófoki országos tanulmányi versenyen hatan indultak, akik közül egy bejutott a legjobb tíz közé.

A vízügyi szakközépiskolákban kereken 350 tanuló végez évente. Mintegy 60—66 százalék kerül a vízügyhöz, a maradék 33 százalékból sokan tovább tanulnak, méghozzá szigorúan szakirányú főiskolán és egyetemen. A „veszteség" kb. 22—23 százalék. Természetesen, csak a vízgazdálkodás szempontjából veszteség, mert népgazdasági szempontból nem tekinthető annak. Nem tekinthetők veszteségnek például azok, akik a mezőgazdaságba mennek dolgozni, azok sem, akik a honvédséghez. Viszonylag nagy számban kerülnek katonai főiskolákra a vízügyi szakközépiskolások. A honvédség elsősorban azért érdeklődik a vizesek iránt, mert „terepre termett” képzést kapnak és mert a katonai főiskoláknak nincs szakközépiskolai alapja.

Jelentősen növekedett a szakirányú főiskolákon és egyetemeken azoknak a száma, akik vízügyi szakközépiskolában tanultak, és nem kedvezménnyel kerültek be, hanem szabályos felvételi vizsgák után. Például a Pollák Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézetében ma a hallgatók kb. 60—65 százaléka vízügyi szakközépiskolában végzett. A Budapesti Műszaki Egyetemen vizes szakirányban tanulók között is növekszik azoknak a száma, akik vízügyi szakköközépiskolában szereztek érettségi bizonyítványt.

Alföldi

Magyar—svéd vízügyi tárgyalások

Svédországba utazott június 1-én Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke Olaf Nilssonnak, a svéd mezőgazdasági minisztérium vízügyekkel foglalkozó államtitkárának meghívására. A június 1—5. között megtartott tanácskozáson a két ország vízügyi vezetője áttekintette a magyar—svéd vízügyi kapcsolatokat, tárgyalt azok továbbfejlesztéséről és megvizsgálta a két ország vízügyi szervei közötti intézményes kapcsolatfelvétel lehetőségét. Szó volt a megbeszéléseken a vízüggyel kapcsolatos műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés kialakításáról is.

13