Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
A kilenc vízügyi szakközépiskola képviseletében 46 diák vett részt az idei országos tanulmányi versenyen, amelyet április 22-én és 23-án SIÓFOKON -rendeztek meg. A szervező és a vendéglátó házigazda ez alkalommal a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat volt, a versenyzőknek, a kísérő tanároknak és a vendégeknek az OVH siófoki üdülője adott otthont. A verseny első napjának reggelén a fiatalok rövid eligazítás után elindultak a gyakorlati feladatok megoldásának színhelyére, a Délbalatoni üzemigazgatóság siófoki szennyvíztelepére. A szervezők nem véletlenül választották ezt a helyet: a szennyvíztelep egyik fele napi 10 000 m3 kapacitással már üzemel, de bővítés alatt áll, így a versenyzők egy helyen láthattak működő és még építés alatt álló szennyvíztelepet. A negyven középiskolás fiú és hat leány ezen a telepen dolgozott reggeltől a késő délutáni órákig. Ami a követelmények igényességét illeti, a szakemberek véleménye szerint összehasonlítva a korábbi versenyekkel, ez volt szellemileg a legigényesebb verseny. Ezzel kapcsolatban érdekes megemlíteni, hogy 1967-ben, amikor az első országos tanulmányi versenyt megrendezték Hajdúszoboszlón, a versenyzőknek 16 km-t kellett végiggyalogolniuk. Az akkori felfogás az volt, hogy a versenynek nem csupán szellemi, hanem fizikai teljesítményt is kell mérnie. Ma már a tanulmányi versenyeket a Művelődésügyi Minisztérium fokozatosan szellemi irányba terelte, és azóta olyan jelentősége lett a tanulmányi versenynek, hogy az első helyen végzők felvételi vizsga nélkül bejuthatnak szakirányú egyetemre és főiskolára. Ma a produktumot egyre inkább a szellem teljesítőképessége alkotja, nem pedig a fizikumé. Ez összefügg azzal, hogy a versenyek győztesei minél jobb felkészültséggel kezdhessék el a főiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat. A labormunka órákig tartó izgalom Siófoki tanulságok VÍZÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA Érdekes változás a korábbi tanulmányi versenyekhez viszonyítva az is, hogy vízmérés tekintetében a kommunális vízgazdálkodási ágazat előtérbe került. A tanulók korábban természetes mederben folyó víz hozamát mérték a versenyeken; a siófoki versenyen már tisztított szennyvizet mértek mesterséges mederben. A versenyzők figyelmét ezzel akarják felhívni arra, hogy a vízgazdálkodás mai értelemben legfrekventáltabb ágazata a vízellátás, csatornázás. Ez nem jelenti azt, hogy a többi szakmai ágazat területéről nem kaptak volna kérdéseket, sőt, a siófoki versenyen voltak öntözésre vonatkozó tételek is, függetlenül attól, hogy a gyakorlati feladatokat szennyvíztelepen kellett elvégezni... Milyenek is voltak a követelmények? Kérdésünkre Bulkai Lajos, a DRW főtechnológusa válaszolt. Ö volt a szervezés felelőse, és feladatai közé tartozott a tételek kidolgozása is. — A vízépítési és vízgazálkodási ágazati tanulóknak öt feladatot kell megoldaniuk, — mondotta. — Az első számításos: egy öntözőberendezés felállítása, ill. a vízhozam, az öntözendő terület számítása, az ahhoz való szivattyú és a szórófejek kiválasztása, elhelyezése. A második tétel vízhozammérés az üzemelő szennyvíztelep csatornájában. Ennek eredménye alapján vissza kell számolniuk a napi átlagos és a csúcsvízhozamot, majd egy jelleggörbét kell felrakni a telepen átfolyó vízmennyiségre vonatkozóan. A harmadik feladat: ki kell számítani egy betonakna-részlet anyagszükségletét. Adott hozzá a tervVízsebesség-mérés az elvezető csatornában rajz és az acélbetétek terve, ebből kell meghatározni, hogy mennyi beton és acél szükséges a kérdéses aknához. A negyedik tétel egy épülő utóülepítő szintbeli meghatározása, ill. méreteinek felvétele, és erről mérethelyes vázlatot kell készíteniük. Végül az ötödik feladat: a versenyzőnek a szennyvíztelepen látott műtárgyakat egy ún. technológiai hossz-szelvényben keil felraknia, a műtárgyak sematikus ábrázolásával meg kell határoznia a szennyvíz és az iszap útját a telepen. — A víz- és szennyvíztechnológusok milyen feladatokat kapnak? Ülepítő műtárgy geodéziai mérése 12
