Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

1981. évi feladataink a gazdasági szabályozók tükrében

1980-ban a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai koncepciójának megfelelőein módosult a közgazdasági szabályozórendszer 'és új árrendszer ikerült bevezetésire.

A népgazdaság á'litailámos szabályozó rendszerének módosításával összhang - ban változott az OVH ágaizati és felügyeleti Irányítása állá tartozó vállalatok (társulatok) gazdasági tólltétellrendszene Is.

Az 1980. évi adatok szériát termélőszolgáltató tevékenységűik megfelel a tervezettnek, ezzél együtt az V. ötéves tervidőszakra eliőiráinyzoittaköt túlteljesítették, amelyben a termelési tényezők jobb, hatékonyabb felhasználásán túl a középtávú tervben nem 'szereplő ármozgások is szerepet játszanak.

Az 1980. évi nyereség viszonyok úgy ítélhetők meg, hogy az megfelel az új szabályozás követelményeinek, erősödött a vállalatok költség- és eredményérzé- Ikenysége, a szabályozóváltozásaik okozta nyereségátnemdeződés az egyes vállalati csoportokat — tevékenységük jellegétől függően — különböző mértékben érinti.

Általánosítható tapasztalat, hogy az érdekeltségi alapok képzésére szolgáló nyereségrész a korábbi évhez képest mérséklődik —1 különösen az ipari, építőipari tevékenységék vonatkozásában, emellett a gazdálkodás eredményessége — a iklivételéktől eltekintve — biztosítja a kollektívák anyagi érdekeItségiét, a termelő-szolgáltató feladatok növékvő színvonalú ellátását.

A gazdálkodás eredményességének 'biztosítása, kiemelten közüzemi szolgá l - tatósoik vonatkozásában — csaik OVH központi beavatkozással1 — jelentős Vízügyi Alap támogatóssal realizálódott, amelynék Oka az évközben bekövetkezett külső és belső tényezők ('időjárás, költség begyűrűződés, költséggazdálkodás stb.) együttes hatása.

1980-ban a vállalatoknál jelentősebb termelési 'kapacitáskihasználási gondok még nem mutatkoznak, de az 1981. évre a gazdaságii környezetben bekövetkezett változások ezt már jelzik, különösen az ipa'nvízterméltés, a meziőgiazdaságii vízhasznosítás, a folyami kavicstermelés, valamint az ipari, építőipari kivitelezési és műszaki tervezési tevékenységek vonatkozásában.

Az 1981. évi népgazdasági terv — összhangban a VI. ötéves terv céljaival — a gazdasági munka fő feladataiként a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, különösen a külgazdasági egyensúlynak javítóisát és megszilárdítását, elért életszínvonalunk megőrzését határozta meg.

Ezzél összhangban ahhoz, hogy a gazdasági szerkezetben megvalósuljanak az indokolt és szükségszerű változások — 1980. évi 'eredményeik és tapasztalatok állapján — a közgazdasági szabályozók korrekciós, pontosító jellegű 1981. évi változtatására került sor. Ez a szaibályozók következetesebb alkalmazását, a terv előirányzati követelményék érvényesítését, a további évek gazdálkodásának megalapozását szolgálja.

Az 1981. évi szabályozások főbb vonásai a következők:

— a városi és község fejlesztési hozzájárulás fizetésmértéke (az élért nyereségből) a korábbi 10% helyett 15%,

— új műszaki fejlesztésű kulcsok, illetve a 'központi műszaki fejlesztési alapokba történő befizetések differenciáltabb mértékű megállapítása — összhangban a fejlesztés-igényességgél, valamint az országos (ágazati) középtávú kutatási-fejlesztési terveikkel,

— a kockázati alapák létesítésének lehetősége, az ármozgások vállalati kockázata'iinaik ellensúlyozására,

— a z állami támogatások mértéké - nék és körének további csökkentése,

—• amortizáció visszatartósi kedvezményben részesülők körének szűkülése,

— az összehangolt bérkiáramlás erdőkében a személyi jövedelmek szabályozása,

— a gazdálkodó szervek felesleges Vaigyantóirgyai hasznosításának új szabályozása (térítésmentesen korlátozottabb körben adhatók át állóeszközök),

— a jóléti és kulturális alapképzésnél az ún. utolérési szabály érvényesítése mellett a létszámarányosan képezhető összeg 1981. évben 1000,— Ft,

— a magasabb vezető állású dolgozók komplex jutalmazásának felső ha1- tóra — a vállalati kategóriától függetlenül —, az éves alapbér 20%-a,

— a több ponton módosult mezőgazdaságii szabályozó rendszer. Ennek lényeges élemei, amelyek a vízgazdálkodási társulatokra vonatkoznak az alábbiak:

1. a tóirlsuliaitOk alapfeladatt-körébe tartozó tevékenysége mentes a termelési adófizetési kötelezettség alól,

2. változatlan, vagy csökkenő mun- Ikadíjitömeg mellett gazdálkodó társulataik az adott lehetőségeiken félül, munkadíj színvonalukat további 3%-kal növelhetik adómentesen,

3. meliorációs támogatósa keretében 70%-os о komplex, 50%-as a nem 'komplex meliorációs munkák állami tómogatólsa,

4. a társulatok vízgazdálkodási tevékenységét szolgáló gépi beruházások (traktorok, kotrógépek, drénezők, csatonnafenmfantó gépek) 15% állla,mii tómogatósbain részesíthetők.

A szabályozásnak továbbra is fontos eleme az ár- és hitelpolitika.

Az 1980-bain bevezetett új árrendszer következetesebb végrehajtására kerül sor 1981-ben, az ármechanizmus, azaz az árak folyamatos és rugalllmas alakításával. A világpiaci tartás ármozgásokat, a gazdálkodó szervek helyes orientálása érdekében, a termelői árrendszer érzékeltetni, Illetve követni fogja.

Az ármechanizmus leglényegesebb jellemzői:

A vállalati önállóságra nagyabb mértékben építő árszabályozás, az áirfunkciök együttes kiteljesedése, a 'kettős árforma — a hatósági és a megegyezéses áraik egymás melletti érvényesülése, a vállálkozók ánkaillkuláció-lkószítési kötelezettsége, valamint a megegyezéses áraik árpolitikai befolyásolása.

A rugalmas árkörnyezetben tudatosan számolni kell a szükséges és indokolt ámozgásokkal, mind a vízgazdálkodási, mind pedig a k ieg ész ítő ipari-építőipari stb. tevékenységek tekintetében, figyelemmel о keresleti -kínálati viszonyokra, az érdekkonfliktusok folyamatszabályozó szerepének érvényesülésére.

A hitelpolitika is az általános gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását szolgálja. 1981-ben az előző évékhez képest a hitelezési lehetőségek mérsékeltebbek, a feltételek szigorúbbak. A beruházási hiteligények versenyeztetésénél magasabbak a jövedelmezőségi követelmények, a kamatlábaik mértéke is emélkediik, megfelelve a viliág piaci ikaimatszintek tendenciájának.

A hitelezési célok között első helyen továbbra is az exportnövelő 'beruházások állmaik, azonban fokozott (szerephez jut az energiamegtakarító, raicionialllizáiló, valamint a tőkés exportot elősegítő, illetve importot kiváltó háttéripari fejlesztések fin ainszírozása.

A beruházási hitelkérelmek versenyeztetésre kerülnék, hitel csak a beruházó saját erőforrásainak kiegészítésére iszOlgál.

Vízgazdálkodási célú beruházásoknál hitelezési szempontból aiz a fejlesztés jövedelmező, amelynél a befektetett állá és tartós forgóeszköz-állományhoz Viszonyított nyereség aránya legalább évi 8%. (A kizárólag környezetvédelmi vízgazdálkodási beruházásoknál a jövedelmezőségtől a bankszervek eltekinthetnek.)

A hosszú 'lejáratú beruházási hitelek kamatlába évi 9%, a középlejáratú hiteleké évi 10%.

6