Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
kell érnünk azt, hagy termőföldet csak a legszükségesebb esetben és mértékben, és csaik a gyengébb minőségű területeken vonjanak Ildi a termelésből. Ezzel egyidejűleg meg kell vizsgálni azt is, hogy ezeket a létesítményeket miiként lehet halhús termelésére is alkalmassá tenni. A vízi létesítmények fits fenntartásra, karbantartásra szorulnak. A földmedrű csatornáikat ma már géppel kell karbantartani. Közös érdék, hogy ennék a feltételeihez a földhasználó az eddiglieknél jobbam alkalmazkodjék, de a tervezőmunka során is tudatosabban 'kell érvényesíteni az új igényeket. A belterjes gazdálkodás nem tűri az eílterítetlen depón iákat. A csatomakotrásolk során kiemelt (iszap eíteregetését összhangba kell hozni a mezőgazdasági munkákkal. Tartallékalinik jobb hasznosítását szolgálja, ha a vízügyi szervek rendeltetésszerű működéséhez nem feltétlenül szükséges — nagyüzemi művelésre alkalmas — területeket átadják a csatlakozó nagyüzem részére. Hasonló célt szolgál az olyan földfék művelésre való alkalmassá tétele is, amelyekre a vízügynek már nincs szüksége. Ebben anyagilag is érdekelték, mivel a művelésre alkalmassá tett és átadott földek értékét a földkivonásért fizetendő térítésibe a földhivatalok beszámítják. A talajjavítás — melioráció — közös feladatot jelent a mezőgazdaságnak és a vízgazdálkodásnak. Az elkövetkező tervciklusban milyen kiemelt területeken kerül sor nagyobb szabású talajjavító munkára, és ennek sorrendjét hogyan határozza meg mezőgazdasági ágazatvezetésünk? A komplex meliorációval megjavítjuk a termelés természeti feltételeit, megóvjuk, növeljük a talajok potenciális termékenységét. Konkrétabban a melioráció feladata a talaj vízgazdálkodásának a szabályozása, a szél és vízerózió pusztításának csökkentése, a talaj kémiai anyagokkal és fizikai eljárásokkal történő javítása. A termelést akadályozó természeti tényezők, képződmények megváltoztatása mellett a meliorációinak kell ellensúlyoznia a termelés intenzifikálásával fellépő káros jelenségeket is, mint pl. a talajsavanyodás, a másodlagos sziíkesedés, az elmocsarasodás. Az üzemi meliorációt tehát a társulati és főművi fejlesztésekkel összhangban keli megvalósítani, máskülönben a termésfokozó hatása csalk részben érvényesül. A VI. ötéves terviben — az összhang és a hatékonyság fokozása végett — bevezettük a meliorációs állami támogatás odaítéléséinek pályázati rendszerét. A térségi meliorációs pályázatokat tárcaközi szakbizottság — amelynek az OVH képviselője is tagja volt — értékelte és rangsorolta. A térségek rangsorolása az alábbi 4 fő szempont figyelembevéteiéveí történt: — a fajlagos beruházási költség alakulása, — a főművi és üzemközi művek fajlagos beruházási költségeinek az üzemi művek fajlagos beruházási költségeihez viszonyított aránya, — a fajlagos hozamnövekedés alakulásai, — az 1 tonna GE hozamnövekedésre jutó beruházási költség alakulása. A pályázaton részt vevő 35 térség közüli 15 fejlesztését támogatjuk. Döntő többségűik a legbelvízveszélyesebb területekre esik. Mostanában gyakran kerül szóba elsősorban környezetvédelmi szempontból a szennyvíz felhasználása, elvezetése és tisztítása. Állattenyésztő telepeink körzetében — a szakosított telepeken — nagy mennyiségű trágyalé halmozódik fel. Hogyan tudja a mezőgazdaság hasznosítani a talajerő visszapótlásához oly nélkülözhetetlen szerves trágyát? Ven-e új megoldás a hígtrágya kezelésére és felhasználására? A kérdés első része a szennyvíz feHihaisznátósára vonatkozik. A kommunális szennyvizeik megfeféiő kezelés után felhaszinálhotáaik a mezőgazdaságiban. Ez a tehetőség nem korlátlan, és a beruházásigénye meglehetősen magas. Mindenesetre ezen a területien is együttműködünk a társszerveikkel és a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet több éve üzemelő kecskeméti telepének adatai alapján már konkrét eredményekről is számot adhatunk. Ugyanilyen céllal, támogatásunk mellett épül a ceglédi szennyvízelhelyező telep is. A kérdés második részével kapcsolatban pedig elmondhatom, hogy az OVH és a MÉM szakemberei körében már régen elfogadott alapállás: a hígtrágyát nem szabad szennyvíznek tekinteni. Éppen azt kell szakszerű kezeléssel megakadályozni, hogy a hígtrágya szennyvízzé váljon. A hibát régebben ott követték el a fejlesztők, hogy ezt az értékes összetevőket tartalmazó anyagot igyekeztek a természetes [körforgalomból kiiktatni, a szennyvízkezelésben kialakult gyakorlathoz igazodva „megsemmisíteni”. Az újabb eljárások már lényegesen egyszerűbb elveket követnék. Már a keletkezés helyén, az istállóban megtörténik az első beavatkozás. A vízpazarlás csökkentésével, más technológiák bevezetésével — alímozás — csökken a hígtrágya tömege. Az almostrágya viszont már hagyományos anyaga a talajerőgazdállkodáisnalk, a kezelésével nincsenek lényeges gondok. A hígtrágya kezelésének számos isimért, a gyakorlatban bevált módszere van, amelyeket a környezetvédelmi előírások szigorodásával egyre szélesebb körben alkalmaznak. A hígtrágya által Okozott környezeti veszély az utóbbi években csökkent, hiszen már 4—5 éve nem épülnek olyan szarvasmarhatartó telepeik, ahol hígtrágyára alapozott a technológia. Sertéstartásban nehezebb a helyzet! Itt csak csökkenteni lehet a hígtrágyát, elkerülni nem. Merőben új hígtrágyalkezélési technológiáik tehát nincsenek, a megoldáshoz mégis közelebb juthatunk azáltal, hogy az ismert technológiai folyamatokat körültekintőbben kapcsoljuk össze. Kísérletiképpen létrehoztunk néhány biogáztelepet is. Azért mondom, hogy kísérletképpen, mert a biogáz előállítása már régóta ismert, ebben a mi szakembereink úttörő szerepet vállaltak. A nagyüzemi hasznosítás azonban világszerte nagyon drága. Évek óta visszatérő téma vizeink tisztaságának a megőrzése. Különösen jelentős ez a természetes tavaink — Balaton, Velencei-tó, Fertő-tá — esetében, hiszen üdülőövezetekről van szó. A mezőgazdaság milyen megelőző lépéseket tett vagy tesz, hogy növényvédő szerek károsan ne terhelhessék emberi üdülésre alkalmas tavaink vizét? A felhasználás során о környezetbe kijuttatott növényvédőszerek a talaj felszínén, a növényzeten az erős külső fizi kai hatások — napfény, adszorpció, csapadék — következtében általában gyorsain elvesztik a Ibiollógifai aktivitásukat. A talajba juttatott növényvédőszereik bomlásait a környezeti hatásokon túl a mikrobiológiai szervezetek is segítik. A növényvédőszerek mozgása a talajban erősen korlátozott, így az élővizeikre elsősorban a levegőben el sod ródott permedé illetve a lejtős területekről a nagy mennyiségű csapadékkal elmosódó inövényvédőszer-mairadványök jelentenek veszélyt. A vízi élővilágra veszélyes növényvédőszereket oz élővizek partjától számított 200, indokolt esetekben 500 méteres sávban tilos felhasználni. Külön tilalom vonatkozik a Balaton 1 kilométer széles parti sávjána és a vízgyűjtő terület vizeinek parti sávjáira. A környezetkímélő inövényvédélmi technológiáik mielőbbi szélles körű élterjesztése is elsősorban a kiemelt védelmist igénylő tavaink körzetében indokolt. A korszerű inövényvédőszerék okszerűbb alkalmazása szintén nagymértékben csökkentheti a terhelést. Kérjük, foglalja össze az idei évre azokat a feladatokat, gondokat, amelyekben szükségesnek látja a szorosabb együttműködést. A mezőgazdasági vízgazdálkodás minden területén szükségesnék tartom, hogy a MÉM és az OVH az eddigiékhez hasonlóan szorosan működjön együtt. Meg kell találnunk azokat a legfontosabb, rövidebb távra szóló együttműködési feliadatokat, melyek a távlati terveink megvalósulását is szolgálják. Együttműködésünk alapjait és irányát 1978-ban a mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciójában megfogalmaztuk. Együttműködésünk eredménye a MÉM meliorációs hosszú távú koncepciója is. Idei feladatunk az él élmi szer-termelés VI. ötéves tervben előírt céljainak az időarányos teljesítése. Terveink megvalósítása végett elengedhetetlenek tartjuk a vízhasznosító létesítményeink szükség szeriinti kihasználását, a vízkárelhárítás hatékonyságának a növelését. Földjeink termőképességét a gyorsabb ütemű meliorációval igyekszünk növelni. Ennek érdekében szükséges, hogy a vízgyűjtő területeken belül a különböző írendeltetésű és tulajdonú művek létesítése és működtetése összhangban valósuljon meg. Lépjünk előre a megtevő műveink állagának megóvásában ! Fejlesztéseink során pedig közösen keressük azt az optimumot, amellyel a lehetséges legjobb hatékonyságot el tudjuk érni. F. Gy. 5
