Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
lyén akkoriban csak nádas víz volt. A partszakaszt mi töltöttük fel, ha jól emlékszem fcb. 60 ezer m3 homokot raktunk arra a területre. Évekig tartott ez a munka a Balatonnál. Tavasztól őszig. Októberben, novemberben aztán a Siócsatornán visszahajóztunk a Dunára, ahol a munkánkhoz minden évben hozzátartozott a kikötőöblök bejárati kotrása. A téli nagyjavítás után újra a Balatonon kezdtük. Utoljára 1968-ban dolgoztaim a Balatonon: a keszthelyi Helikon Szálló mederhomokozá sónak befejezése után jöttem vissza véglegesen a Dunára. Tudóim, hogy a Helikon régen felépült, még nem 'láttáim, pedig szeretném megnézni... Akkoriban csupa sás, meg nád volt az egész part. Alig jött vissza végleg a Balatonról, a vállalat elküldte Bajára, egy újonnan épülő szívó-nyomó zagyelevátor műszaki átvételére, aztán évékig ezzel a 211-es elevátorral dolgozott a Soroksári Duna-ágban. — Nagyon megörültem, hogy kotrómester lehetők ezen a modern elevátoron: minden kabinban volt hideg-meleg víz, a szociális körülmények már sokkal jobbak voltaik, mint az öreg 204-esen. Azon fürdés, zuhanyozás nem volt, a tisztálkodás csak régi hajós módszerrel —1 vödörrel történt. Négy évig dolgoztaim ezen az elevátoron, aztán áthelyeztek az FK—131 -es vágófejes kotróra, ami akkor Százhalombattán az erőmű csatornakotrását végezte. Onnan elvontatták a kotrógépet a Tisza térségébe: Tiszafüred fölött a tiszabábollnai gázlónál végeztünk kotrási munkálat okát, majd levonultunk a Kiskörei Erőmű építkezéséhez, majd kicsit messzebbre a Tiszán — ott a Barátság II. olajvezeték csőágykotrását végeztük a folyó medrében. — Meddig élte ezt a vándoréletet? — Ameddig bírtam, és ma sem cserélném ©I semmi pénzért, még így utólag sem, a haijóséletet. 1978-ban a vállalatunk vett a hollandoktól egy 137-es jelű szívó-nyomó diesel hidraulikus kotrót. Prima gép, Magyarországon ez volt az első példány. Beosztottak rá, és bizony, a kezelését szó szerint meg kellett tanulni. Ezen a hidraulikus kotrón dolgoztam már második éve, Győr térségében, amikor észrevettem, hogy a gép rezonálása káros hatással vaft a szememre. Az egyik szememen ugyanis műszemlenose van, 1974 óta, amikor szürkehályoggal Baján megműtötték. Azóta a látással semmi problémám nincs, de a diese'es holland kotró rezonálása megártott. Orvosi tanácsra és személyes kérésemre áthelyezett a vállalat egy csendesebb munkagépre, a 201-es elevátorra, és nem sokkal később, tavalyelőtt novemberben megkérdezték, van-e kedvem elvállalni itt a kikötőben a kikötőparancsnok-helyettesi munkakört. Nyugodtabb, csendesebb életem lesz. A feleségem is azt mondta, csavarogtam már az országban eleget, jobb lesz, ha egy helyen dolgozom. — Jobb lett? — Bizony jobb. Úgy ismerem az egész kikötőt, meg az embereket is, mint a tenyeremet. Napközben a hajóállításoknál felügyelek, irányítóik, munkaidő után, négykor vagy hatkor — nálam „kötetlen" a munkaidő — lemegyek a lakóhajóra. Kicsit beszélgetünk, szaikácskodunk, főzünk, tévét nézünk, olvas gátunk. Csoda tudja, este úgy elszalad az a pár óra . .. Reggel aztán újra itt vagyok az irodában, de előbb szétnézek a kikötőben. Nagyon jó ez így . . . nappal a víz partján dolgozom, éjszaka a Duna hullámai ringatnak álomba. Hét végén, pénteken aztán megyek haza, otthon vár a család, a kis kert és hétfőn reggel újra itt vagyok megint. Ha van írnivalóm, mert egy kis adminisztráció mindig akad, bejövök este ide az irodába, csend van, elvégzem, amit kell. Ad egy (kis munkát az is, hogy pártvezetőségi tag vagyok, szervező titkár. Rólam tudják az emberek, hogy mindig Itt vagyok, megta lálhatnak bármikor... És meg is keresnek, ha szükség van rám. Feri bácsi a kapuig kísér, és csak „menet közben" ejt néhány szót arról, hogy a vállalatitól háromszor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, a Vízügy Kiváló Dolgozója is, és 1979-ben meg-Csada Ferenc, a FOKA-kikötőparancsnok-helyettes kapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Nem is titkolja a büszkeségét, amikor búcsúzóul hozzáteszi: — Én painaisztcsalládban születtem, otthon részesairatással, feles földekkel foglalkoztunk. A kislányom tizennégy éves, pályaválasztás előtt áll, a nagyobbik fiam személyzeti előadó Kalocsán. A kisebbik fiaim meg tavaly végzett a hajózási főiskolán, jelenleg fedélzeti tisztjelölt a MAHART állományában. Most már ketten vagyunk hajósok a családban. Ö talán eljut a tengerekre is... (Alföldi) „Engedély a távozásra", aki adja: Csada Ferenc a kikötő pk. helyettese, akik kapják: az önjáró uszály hajósai 27 parancsnok-helyettes
