Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

Csoda Ferenc, volt kotrómester ma pairaocsnökhelyettes a FOKA Budapesti üzemiga zgatásá g á -nak Cserhalom utcaii kikötőjében. Kis irodájának ablakából rálát a Dunára, a lehorgonyzóit vagy éppen útnak induló uszályokra, jóformáin a kikötő egész területére, a parthoz simuló lalkóhajóra, ami hétköznap az otthona. Az Igazi otthona Foktőn van, ahová hét végén mindig hazaváirja a család.

Kopogtatnak, ajtó nyílik, munkások jönnek különféle problémákkal. „Feri bácsi kérem, mit csináljunk?" „Feri bácsi, most hogy legyen?" Mondanivalójuk végén mindig ott van ez a kérdés — és Feri bácsi magyaráz, eligazít, ha 'kell, fogja a telefont és intézkedik. Egyik, másik probléma miatt szívesen kimernie a tett színhelyére, de mert ott vagyok és a beszélgetésünkkel feltartom egy kicsit, „csak telefonon” intézkedik. — Mióta kikötőparancsnok-helyettes? — Csak második éve, de már huszonhét éve dolgozom a vállalatnál. 1954 augusztusában kezdtem, mint segédmunkás. A Révész utcai kavicstelepünkön szeneltem, és lestem, vártaim, mikor kerülök hajóra. Voltunk ott foktő'iek jó néhányon és mindnek az volt a vágya, hogy hajóra kerülhessen. Egy hajóslegény már mégsem „csak" segédmunkás, és hct alacsony fokon is, de az ember hajósnak nevezhette magát. Ott jobb volt a kereseti lehetőség is, és én akkor már nős voltaim . . . Aztán két hét tartalékállomány után Lágymányoson behajóztak a 105-ös kotróra és négy éven át ezen a kotrón hajóslegénymunkakört töltöttem be.

— Milyen egy hajóslegény „munkaköre"?

— Hajaj, nagyon szerteágazó! — folytatja Feri bácsi és jót nevet a kér-Kilátás a FOKA-kikötőből

ÉJJEL —NAPPAL A KIKÖTŐBEN

Kotrómesterből

Megrakják az önjáró uszályt a FOKA-kikötőben

dósén. — Attól függ, hogy miilyen műtárgyról van szó. Vannak kotrók, elevátorok, vontatóhajók, és minden egyes munkagépen mások a körülmények. Például a kotrógépen a hajósilegány segédmunkaerő — csődöket kezel, kötelekkel dolgozik, de elvégzi a karbantartást, a takarítást is. Mindent a világon! Később aztán a 204-es szívó-nyomó elevátorra kerültem, megint hajóslegényként, de egy éven belül fedélzetmester beosztást kaptam, megint később megbízott kotrómesteriként dolgoztam. Végül 1962-ben lettem kinevezett kotrómester — hat évvel a szeneslapát után. De kitanultam a szakmát és 1965-ben elvégeztem a kotrómesteri tanfolyamot is.

— Merre járt a hazai vizeken az elmúlt jó húsz esztendő alatt?

— Sokfelé. Igazán elmondhatom, hogy részt vettem az „Ismerd meg Hazádat” mozgalomban. 1962 tavaszán a már említett 204-es szívó-nyomó elevátorral lekerültünk a Balatonra, ahol aztán a keszthelyi öböltől a kenesei sarokig homokozást végeztünk azokon a partszakaszokon, ahol strandok épültek. A Marina Szálló ás az Annabella he-26