Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
mm зоо. No0. m 100 in 200. ISO. 160. 100. 110. 100. 80. 60, 00. 10. 0 I ^ <t -g s ? ft NYÁRI (vh Ml-MU HAVI) CSfíPfíDEИÖŐSZ EST К ftTLftGOS ÉRTEKEI AZ fíLFÖLDÖN [ft Kecskeméten, Békéscsabán, Püspökladányban és Debrecenben mért 3 havi összegek átlagai, j «I ППвв-Юв mm (1871-1979 [űzött) ft CSAPADÉK MELYEN A sok évi ATL. ALATT VOLT PERIÓDUS fíTL.. (mm) s 33 7Г ТГ 7T ТГ II II II II TT“ ~1Г~ II П— II II —П— —П lo 8 § § о & s О § о 8 § g $ со Ch CT. Cn Ch cr> 9? hagyott vizsgálódásaim során elkészített —az 1871—1970 közötti nyári hónapok átlagos csapadékösszegeit feltüntető — grafikont (amely a 40. számú Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztatóiban 1972-ben közreadásra is került). A legutóbbi tíz év adataival így kiegészített — mellékeit — grafikon azután teljes mértékben igazolta a gyanúmat: a legutóbbi 12 év alatt az ezt megelőző 85 év átlagánál 27 %-kol több eső esett a nyári hónapokban (ugyanakkor a fe'l'hősebb időjárás miatt kevesebb volt a párolgás, így a legutóbbi 12 évben jóval több nedvesség állt a növények rendelkezésére, mint korábban). Ez visszavetette a hazai öntözést, ezzel szemben lehetővé tette mezőgazdaságunk gyors fejlődését, évről évre újabb termesztési rekordok elérését. A mellékelt grafikonból kiderül az is, hagy nem a klíma általános megváltozásáról van szó, hanem csak ennek a „hullámzásáról". Ugyanis a legutóbbi 12 évihez hasonló, csapadékbő periódus száz évvel ezelőtt (1872—1884 között má>r volt egyszer az utolsó 130 év állott. A grafikon magyarázatot ad arra is, hogy — miért született meg 1937-bein az Öntözési Törvény és az Öntözésügyi Hivatal (mert 1928—1937 között — 10 éven át — állandóan nagyon száraz időjárás uralkodott hazáinkban), és —■ miért volt nagyarányú az öntözés fejlődése hazánkban 1958—1964 között (mert az 1956—1964 közötti 9 óv mindegyikében jóval az átlag alatt volt a nyári csapadékösszeg), — miért esett vissza a fejlődés 1969- től (mert az 1969., 1974. és 1975. években a sokévi átlag másfélszerese esett a nyári hónapokban, 1970-ben pedig a kétszerese). Az Alföldünkre tehát az elmúlt 12 évinél jóval szárazabb (és melegebb) nyári időjárás a jellemző és számítani kell arra, hogy rövidesen ismét erre fórdal át az 'időjárásunk. Az öntözőműveiinlkre tehát — minden valószínűség szerint már rövidesen — újból nagy szüksége lesz a mezőgazdaságunknak, mégpedig nemcsak a zöldség növények, a burgonya és a cukorrépa termesztésénél (ahogy Te írtad), hanem csaknem valamennyi szántóföldi növényfajtáinál, a legelőkön, a szőlőkben és a gyümölcsösökben Is) annál is inkább, mert az elmúlt 10 év alatt mezőgazdaságunkban az intenzív termelési rendszerek elterjedtek, ezek pedig a szárazságra sokkal érzékenyebbek — a magasabb termelési költségek miatt —, mint az extenzívebb termelési formák. A gazdaságossági kérdések is egészen más megítélés alá fognak kerülni a szárazabb időjárás mellett, mint jelenleg). Ezért sürgősen ei kellene végezni a vízhasznosítási főműveink tervezett rekonstrukcióját és be kellene fejezni (a majd szükséges vízmennyiség biztosítása érdekében) a Kiskörei Víztározó építését, végül pedig hozzá kell majd kezdeni az újabb főművek megvalósításához is (mert ezek a munkák hosszú időt — sok évet — vesznek igénybe). Egyidejűleg gyorsítani kellene a hazai öntözési technika műszaki fejlesztését is (de nemcsak az egyszerűsítés irányában — ahogy írtad —, hanem sokoldalúan, mivel nemcsak az olcsóbbá tétel a cél, hanem — többek között — az energiával és a munkaerővel való takarékosság is). A fentiekből — úgy gondolom — nyilvánvaló, hogy a hazai öntözésnek nemcsak küzdelmes múltja van, hanem népgazdasági'liag is nagyon jelentős, sökat ígérő jövője is. így tehát érdemes volt — kettőnkön kívül a többi, többszáz, lelkes hazai öntözési szakembernek is — „egy életet fordítani” az öntözés fejlesztésére. Baráti üdvözlettel Budavári Kurt 21
