Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Az első a Volhovi Vízerőmű Hatvanéves A GOELRO-tervet, a Szovjetunió villa­mosításának első tervét 60 évvel ezelőtt 1920 decemberében a Vili. összorosz­­országi Tanács kongresszusán hagyták jóvá. A GOELRO elnevezés annak a bizott­ságnak a rövidítése (Goszudarsztvenna­­ja Komisszija po Elektrifikacii Rosszii — Oroszország Villamosításának Állami Bizottsága), melyet 1920. február 21-én hoztak létre, s mely kilenc hónap alatt elkészítette a világ első villamosítási távlati tervét. A bizottság vezetőjéül Lenin G. M. Krzsizsanovszkij akadémikust nevezte ki. A bizottság tagjai között olyan neves víz­ügyi szakemberek voltak mint Alekszand­­rov, a Dnyepert vízerőmű tervezője, Graftio, a Volhovi és a Szviri vízlép­csők tervezője, Vinter és Vedenyejev víz­építő mérnökök és rajtuk kívül még vagy 180 kitűnő szakember. A Bizottság tagjai több mint 200 ta­nulmányt készítettek. Ezek képezték a terv alapját. Az 1920-as évek Oroszországának gaz­dasági helyzete katasztrofális volt. Éh­ség, nyomor mindenütt. A forradalom előtti Oroszországot az első világháború, majd a polgárháború teljesen tönkre­tette, a termelés visszaesett, s óriási gaz­dasági nehézségeket kellett legyűrni. És akkor egy zseniális ember egy jelszóval — „A kommunizmus = Szovjet hata­lom -f- villamosítás" — szó szerint lázba hozta az országot. Koncepciót adott mér-A szaratovi erőmű a Volgán nököknek, tudósoknak, munkásoknak. Teret és lehetőséget adott a hozzáértő szakembereknek. 1920. január 23-án Krzsizsanovszkij akadémikus a következő levelet kapta Lenintől: „Gleb MakszimiHanovics! A cikket megkaptam és elolvastam. Kitűnő. Több ilyen cikk kell. Aztán összeállí­tunk belőlük egy brosúrát. Sajnos, kevés az olyan szakemberünk, akiben van len­dület vagy „fantázia”. 1. A jegyzetéket egyelőre ki kell hagyni vagy le kell rö­vidíteni. Ennyi túl sok egy újságba (a szerkesztővel holnap beszélek). 2. Nem lehetne hozzáfűzni egy tervet — nem műszakit (ehhez, persze, sok ember kell, ezt nem lehet összecsapni), hanem poli­tikai vagy állami tervet, vagyis a prole­tariátusnak szóló feladatot? Körülbelül így: (10) (20!?) év alatt fel­építünk 20—30 (30—50!?) villanytelepet, hogy az egész országot ellepjük 400 (vagy 200, ha többre nem futja) verszt­­nyi hatósugarú központokkal, amelyek tőzeggel, vízi erővel, palával, szénnel, olajjal működnek, vegye sorra egész Oroszországot csak úgy (vázlatosan, nagy vonalakban). Máris hozzákezdünk a szükséges gépek és modellek beszer­zéséhez. 10 (20?) év alatt Oroszországot „villamossá" tesszük. Gondolom, ön elkészíthetne egy ilyen „tervet", ismétlem, nem műszaki, hanem állami tervvázlatot. Ezt most kell elkészíteni, hogy szemlé­letesen, népszerűén, a tömegek számára érthető formában mozgósítsunk a vilá­gos és ragyogó (ugyanakkor alapjaiban teljesen tudományos) perspektívával; munkára hát, s 10—20 év alatt egész Oroszországot, az iparit is, a mezőgaz­daságit is villamossá tesszük. Munkánk­kal elérjük, hogy ennyi meg ennyi (ezer vagy millió lóerő vagy kilowatt?? az ör­dög tudja) géprabszolgánk stb. legyen. Hát ha ehhez még hozzáadnánk Oroszország vázlatos térképét, a közpon­tokkal és hatókörökkel!? vagy ezt még nem lehet? Ismétlem, egy 10—20 évre szóló nagy programmal mozgósítanunk kell a mun­kások és öntudatos parasztok tömegét. Telefonon megbeszéljük. Híve Lenin” Az említett cikkben és brosúrában felvetett gondolatok hatására 1920 feb­ruár 2.—7.-én az O'sszoroszországi Köz­ponti Végrehajtó Bizottság ülése a kö­vetkező határozatot hozta: 12

Next

/
Thumbnails
Contents