Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
a GOELRO-terv „Figyelembe véve a villamosítás elsőrendű jelentőségét, felmérve a villamosítás jelentőségét az ipar, a földművelés, a közlekedés ... stb., stb . . . szempontjából, az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elrendeli: meg kell bízni a Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsot azzal, hogy a Földművelésügyi Népbiztossággal karöltve kidolgozza a villamos erőművek hálózata kiépítésének tervét.. A terv elkészült. Elkészült a térkép is azokkal a bizonyos központokkal és hatókörökkel. Lenin állandóan figyelemmel kísérte a Bizottság munkáját. A terv első kefelevonatát is személyesen ellenőrizte. A tervnek nagyon sok ellenzője volt. Országon belül és kívül is, neves személyiségek is élesen bírálták a tervet és annak ihletőjét. Az ellenzők legtöbbet hangoztatott érve az volt, hogy „legalább részben helyre kell állítani a régit, mielőtt az újat építenők”, de nyomtatásban is megjelentek olyan lekicsinylő szójátékok is, mint például „az elektrifikáció — eléktrofikcióra hasonlít; miért nem gazifikáció” ... stb. A külföldi szakemberek nyíltan utópiának nyilvánították a tervet. 1920 októberében Lenint a Kremlben meglátogatta az ismert angol író, Herbert Wells. Ez a világhírű fantaszta, aki oly jól látott a jövőbe, képtelen volt felismerni a GOELRO-terv realitását, s szóban, majd később „Oroszország ködben” c. könyvében is irreálisnak, megvalósíthatatlannak tartotta a tervet. A terv, amely 10—15 évre szólt, és előirányozta 20 hőerőmű és 10 vízerőmű (a dnyeperi, szviri, volhovi stb.) építését összesen 1,5 millió kWó kapacitással és az összes körzeti villamos erőművek kapacitásának 15 év alatt körülbelül 1,75 millió kW-órára való növelését, idő előtt megvalósult. A teljes évi villamosenergia-termelést 8,8 milliárd KW-órára tervezték. Ezt a tervet lényegében már 1931-ben teljesítették. Ekkor a Szovjetunió villamosenergiatermelése elérte a 10,7 milliárd kW-órát. A GOELRO-terv alapján megvalósított első vízerőmű a volhovi erőmű volt, mely 1926-ban lépett üzembe 58 MW teljesítménnyel. Története szorosan összeforrott a Szovjetunió történetével. Az erőmű a Volhov folyón Leningrad közelében épült. A Volhov folyó átlagvízhozama 500 m3/sec, maximális vízhozama 2700 m3/sec, a sokéves átlag lefolyása 18,3 km3. A tározó hasznos térfogata 38,5 millió m3. A vízlépcső erőműből, 212 m hosszú betongátból, egykamrás hajózsilipből és hallépcsőből áll. Az erőműben a 10,5 m esést 8 fő és 2 segédgépegység hasznosította. A gépek egy részét svéd cégek szállították, a generátorok többségét a leningrádi „Elektroszila” gyártotta. Ez a vízerőmű 1928-ban Leningrad energiaellátásának 63%-át biztosította. Évi energiatermelése 225—485 millió kWó volt. 1929-ben az erőmű kiszolgáló személyzete merész újítást hajtott végre a vízlépcsőn. A gát elzáró szerkezeteit ideiglenes faszerkezettel 2,13 m-rel megmagasította, mely lehetővé tette, hogy kisvíz idején a felvízszintet az árvízi szint magasságában tartsák, s ezzel az erőmű évi energiatermelését 10 millió kWóval növelték. Ennek az újításnak a bevezetésével 1932-ben a gépegységek rekonstrukciója nélkül azok teljesítményét 7 ezer kW- ról 8 ezer kW-ra, az erőmű teljesítményét 58-ról 66 ezer kW-га növelték. Az évek egyes szakaszaiban az erőmű leadott teljesítménye elérte a 82 ezer kW-ot is. 1941 augusztus végén a németek elvágták a Leningrádba menő távvezetékeket. Szeptember 11-én elrendelték az erőmű leszerelését és a berendezések evakuálását. Evakuálták a nyolc főgenerátort, a transzformátorokat és az elosztó berendezéseket, az elzárószerkezetek meghajtó műveit. A turbinák járókerekeit nem szállították el. Tovább üzemelt a két segéd-gépegység, mely villamos energiával látta el Volhov városát és a volhovi frontot. Az aggregátorokat gömbfa ácsolattal és homokzsákokkal védték a belövések ellen. A bombatámadások és belövések okozta károkat a helyszínen maradt kis létszámú személyzet folyamatosan helyreállította. Leningrad blokád alatt volt. A hőerőművek nem jutottak tüzelőanyaghoz. A város még működő erőművei 2300 kW-ot teljesítettek mindössze. Ezért, amint azt a hadihelyzet megengedte, 1942 áprilisában megkezdték a vízerőmű elszállított berendezéseinek visszaszállítását és összeszerelését. Augusztusban már három gépegység üzemképes volt, és szeptember 23-án Leningrád elektromos blokádját áttörték. A Ladoga-tó fenekére fektetett 10 kV-os kábelben, majd a 60 kV-os légvezetékben 15—17 kV teljesítménnyel álltak a leningrádi hadiipar rendelke-Az 500 KW-os transzformátor alállomás szerelése Ingur mellett 13
