Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
A térségben 1974-ben az OKI által végzett részletes vizsgálataik szerint a talajvíz-szennyezettség kb. 0,8 (an2 területre terjedt ki. A kővetkező évben a részben 'körülhatárolt szenynyezési felhő 2,1 -km2-re nőtt meg és a talajvíz-áramlás szerint évente ikb. 200'—-500 m sebességgel DK-i irányba mozog, a vízben az arzéntartalom kisebb mértékű felhígulása ugyain észlelhető, de a talajból az arzénvegyületek ikimosódása lassú folyamait, így a szennyezettség terjedésével évekig számolni lehet. A szennyezési területen feltételezett szennyező forrás körül 50, 100, 150, 250 és 750 m távolságiban 'készített 'kutató f úrásök szerint a talajban a legmagasabb, 100 mg/íkg értéket is meghaladó arzénimennyiséget egy tanya 'közelében találták, de attól ÉNy-ra a talajvíz áramlása ellentétesen 250 és 750 m távolságban is jelentős arzén szennyezettséget tapasztaltak. Ezit a talajvízminták is megerősítették. A talaj és talajvíz szennyezettsége feltehetően arzéntartalma pesztleidből származott, elsősorban a feleslegessé vált maradék elásása, esetleg kútba dobásával. Több éven 'keresztül történt 'ismételt arzénes peszticid-felhasználás következtében a felszíni talajréteg airaénkoncenitnáoióia a több száz mg/kg -os szintet is elérheti. Kedvezőtlen 'körülmények iközt az arzén a csapadékvíz hatására a mélyebb talajrétegekbe és végül a talajvízbe juthat. A bugaci térségben nem zárható ki az utóbbi szennyeződési mód kialakulása sem. Igen figyelemreméltó, hogy az arzéntartailmú peszticidek használatát hazánkban kb. 10 évvel ezelőtt betiltották. A 'bugaci térségiben 'kialakult helyzet jól mutatja', hogy nem megfelelő kezelés esetén a nehezen barmié mérgező anyagok a csapadékvíz hatására a talajvízbe kerülhetnek. A szennyeződés nem azonnal álfáikul ki, csak igen laissan, de viszonylag kis mennyiségek esetén is 'nagy területre terjedhet ki. A szennyeződés meg szüntetése csak hosszú idő után várható. Gyáilan egy növényvédő szereket előállító nagyüzem lerakott ipari 'hulladéka a 'községben két helyen is talajvízszennyezést cikázott. Az egyik esetben a gödörben elhelyezett hulladék hatására a közeli ásott kutak vizsgált vízében tíz esetben HCH-, DDT- és DDE-szennyezés jelent meg, és emelkedett a vizek szulfáttárbal'ma. A másik esetben közeli kutak vizét az ipari szemétből a talajba és innen a talajvízbe kerülő bórsav szennyezte. A püspökladányi Fatefl'ítő Vállalat telepén a talaj oly mértékben szennyeződött kátránnyal, hogy a talajvíz a közeli lakótelepen ivásra alkalmatlanná vált. Bizonyos 'ipari üzemekben, elsősorban a bányászati, fcbhászati üzemekben és a hőerő művöknél, nagy mennyiségben keletkezik salak, pernye és különböző ipari zagy. Ezek a hulladéka nyagoik a talajt és a talajvizet nagy területen szenynyezhetiik, sőt a hányák felszínéről felkapott por a mezőgazdasági művelést is akadályozhatja. Ilyen 'ipari zagy a timföldgyártásnál keletkező vörösiszap is. A Magyaróvári Timföld Műveik vörösiszap-terétől ik'b. 500 m távolságra 5000 m3/nap teljesítményű vízmű van. Meghatározott távolságra a vízmű és a vörösiszaptér közé csőkutaikat telepítettek. Ezekből, valamint a már 'korábbi figyelőkutaikból vett minták vizsgálati eredményei szerint a szennyező anyag kb. 250—270 m távolságra közelítette meg a vízmüvet. Ez a távolság akkor sem változott jelentősen, amikor a vízmű huzamosabb időn 'keresztül kétszeres teljesítménnyel üzemelt. A vízmű vízének csak 1/7-e származik a szennyezett terület felől, így kétszeres vízkivétel esetén sem várható egyelőre a vízmű vizének számottevő romlása. Ennek ellenére szükségesnek látszik a talajvíz minőségének figyelemmel kísérése és a megfelelő műszaki intézkedések megtétele. Különböző ciánvegyületeket tartalmazó ipari hulladék is gyakran o'koz szennyezést, és ilyen hulladék a nehezebben ellenőrizhető kis üzemeknél is előfordul. Kisüzemi galvanizáló műhelyek nehézfém- és ciánitactail“ mű szennyvizeinek a talajba történő elszikkasztása során fellépő talajszennyezést vizsgálták Gyálon és Maglódon. Azt találták, hogy a szennyezés a természetes talajvízé romlással néhány hónap alatt 100—120 m-re is eljutott. Ez utóbbi két eset arra mutat rá, hogy a hulladékkal egészen kis üzemek is Okozhatnak olyan komoly talajszennyezéseket, amelyek az emberek egészségét közvetlenül veszélyeztetik. A felvázolt példákból is látható, hogy a talaj és a víz, hulladék általi szennyezésének (ez utóbbi részben a talajon keresztül, részben közvetlen szennyezés útján) csökkentése, esetleg elhárítása a környezetvédelem egyik jelentős törekvése kell hogy legyen. Éppen ezért a veszélyesnek minősülő ipari hulladék megfelelő kezelésének veszélyt nem jelentő formáiban történő átalakításának, illetve ártalmatlanítáisánaik rendkívül nagy jelentősége van. A megoldás útja Az előzőekben említett példáik arra figyelmeztetnek, hogy a mérgező hulladékok elhelyezésénél a hosszú távra kiható következményekkel is számolni keli, mivel a ma élő generáció nemcsak a jelenért, hanem a jövőért is fe'lélős. E téren mindenkinek van bőven tennivalója, a háziasszonytól kezdve a termelőüzemek vezetőiig, a kis diákoktól kezdve a környezetvédelem kérdéseivel „hivatalból" foglalkozó tüdősökig, á l'lcmigazigatási vezetőkig. A tudományos technikai forradalom eredményeként bekövetkezett ipari fejlődés hatására az utóbbi években jelentősen 'megnőtt a hagyományos, kommunális hulladékoktól eltérő fizikai-kémiai tulajdonságú fölösleges anyagok mennyisége. Az ilyen anyagók már nem kezelhetők együtt a háztartások szemeteivé!. Vannak közöttük nehezen bamiló, a környezetre ártalaimos, sókiszor mérgező, tűz- és robbanásveszélyes anyagok is, amelyék 'kezelésénél aiz eddig alkalmazott módszerek, megoldások gyakran nem felelnek meg a 'környezetvédelem követelményeinek. Az a hulladék, amely helytelen módon, ellenőrzés nélkül került a környezetbe, szennyezi a talajt, az élővizeket és a levegőt. Ugyanakkor értékes anyagok 'kerülnek ki a természetes körforgásból, számottevő társadalmi munkaráfordítás is veszendőbe megy. Nem véletlen, hogy a kormányzati 'Szerveink 'is rendkívül nagy figyelmet fordítanak a hulladék-problémára. Ezt jól 'igazolja, hogy a Minisztertanács a közelmúltban hagyta jóvá a Gazdasági Bizottság tájékoztatóját a VI. ötéves terv 'hulla dék- és másodonyag-hasznosítási programjáról. A program azt irányozza elő, hogy 1985-re a másodlagos anyagfelhasználás megkétszereződjék s értékben 'közelítse meg az évi 12 milliárd forintot. A feladatok megoldására az érdekelt szervék részletes intézkedési tervet dolgoznak ki. Annak érdekében, hogy a növekvő hullád óktömeg ne veszélyeztesse környezetünket, ne szennyezze vizeinket, a talajt és a levegőt, igen sokoldalú műszaki, hatásági, szervezési stb. intézkedésre van szükség és nem utolsósorban a korábban kialakult helytelen szemlélet megváltoztatására, amely a „használd és dóbd el" jeliszó eluralkodásából fakadt. Ez a jelszó természetesen nemcsak a környezeti ártalmaikat előidéző hulladéktömeg gyors ütemű növeléséhez vezetett, hanem e mellett mérhetetlen nyersanyag-pazarlást vont maga után. Az eddig kialakult problémáik felszámolása és a további bajok megelőzése érdekében teendő intézkedések szempontjából látnunk kell, hogy a keletkező hulladékok mennyisége, összetétele és minősége alapvetően meghatározza a hulladékok környezetszennyezővé válásának elkerüléséhez szükséges feladatokat. A cél az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül 'keletkező hulladék miméi nagyobb része terüljön újrahasznosításra, a nem hasznosítható ■hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a legkisebb mértékben terhelje a természetet. A következőkben a konkrét tennivalókat kíséreljük meg röviden áttekinteni. Dr. László Ferenc kandidátus Irodalom: 1. Barbara Ward—René Dubos: Csak egyetlen föld van. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest, 1975. 2. Bonnyai Zoltán: Kutatási program a hulladékkérdés megoldására. Búvár, 1981. 2. sz. 3. Gerle György: Környezetvédelem Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1974. 4. Ipari hulladék újrahasznosítása vagy megsemmisítése. OMFB tanulmány, Budapest, 1978. 5. Jócsik Lajos: Az öngyilkos civilizáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1971. 6. Jócsik Lajos: Környezetünk védelmében a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1976. 7. A KGST tagállamok és a JSZSZK együttműködésének közös, széles körű programja 1980-ig a környezetvédelem és a környezetfejlesztés, valamint a természeti erőforrások ezzel kapcsolatos ésszerű felhasználása területén. KGST Titkárság, Moszkva, 1974. 8. Lackó, Rastislav: A környezetvédelem közgazdasági kérdései. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. 9. Dr. László Ferenc: A környezetvédelem szervezése. Egyetemi jegyzet. Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1980. 10. Dr. Papp Ferenc: A települések vízi környezetének fejlesztése. Települések vízgazdálkodása c. kiadvány 4. fejezete. VIZDOK, Budapest, 1978. 11. 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről. Magyar Közlöny, 1976. 26. sz. 13
