Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
A gépházban VÍZVÉDELEM A kutatás során meghatároztuk az elsősorban a vízm i nőség -védelem miatt szükséges védőterületeket és a vízkészlet védelme miatt kialakítandó védőidomot. Ez utóbbi főként az esetleges távlati bányászati beavatkozások ellen nyújtana védelmet. Ezért a védőidom vízjogi megvalósítása sürgős feladat. Különösen lényeges a közvetlenül a vízmű területére engedély nélkül odatelepült (!) víz- és levegő-szennyező kisüzemek megszüntetése. Ezek működése egyébként sem lenne megengedhető az Aggteleki Tájvédelmi Körzet kapu jóiban. A szalonnal forrás vizében kimutatott összes keménységi fok emelkedést már az itt működő útfenntartó telep sódepóniái okozhatták. Lényeges a hulladéklerakónak használt bányaudvar kitakarítása, rendezése és — nem utolsó sorban esztétikai szempontból is — a terület mielőbbi parkosítása. Energiatakarékosság A karsztvíz kiemelését biztosító beruházási költségek (1979. évi árszinten) az alábbiak voltak: Előkutatások 250 eFt Aknaépítés 1400 eFt 3 db búvárszivattyú 350 eFt (technológiai szereléssel és energiaellátással) összesen 2000 eFt Tehát a vízkiemelés fajlagos beruházási költsége rendkívül alacsony: 2000 eFt , 3200 m3/nap = 625 eR/m /naP A vízkiemeléshez hozzáadva a műtárgy- és nyomvonal jellegű főművi építmények (hálózati gépház, szolgálati medence, nyomásfokozó szivattyúakna és 9,7 km nyomóvezeték) 'költségeit, a teljes beruházás 21 655 eFt-ba kerül, így a beruházás fajlagos költsége: 21 655 eFt 3200 m3/nap = 6767 eFt /m3/noP amely a hegyvidéki vízbeszerzések országos átlagköltségének csak egytizede. A karsztvízmű üzembe helyezésével az ellátási körzetre eső Vililaimosenergiafélhasználás jelentősen csökkent. A Szuha és Ormosbánya felől történt 2200 m3/nap vízátemelés energiaköltsége évente 650 eiFt-ot tesz ki. Most viszont Szuhogy felől ugyanennyi vízhozam mellett csak 525 eFt szükséges, tehát az elektromos energ ia megtakarítás értéke 125 ©Ft/év. Orbán Endre—Szala Pálné — Szlabóczky Pál DR. SZEBELLÉDY LÁSZLÓMÉ Súlyos veszteség érte a vízügyi szolgálatot. (Elhunyt dr. Szebellédy Lászlóné Gaál Józsa, aki több mint 40 éven át dolgozott, mint tudományos kutató. A Pázmány Péter Tudomány Egyetemen szerzett (kémiai döktori oklevelet 1935- bea, s már ekkor mint tanársegéd bekapcsolódott az analitikai kutatásokba. Férjével 1939-ben kötött házasságot, majd amikor 1944-ben férjét súlyos betegség következtében élveszítette, két gyermeke neveléséről is (neki kellett gondoskodnia. Dr. Szebellédy Lászlóné 1953-bain került a VITUKI-hoz, ahol 1964-től a Felszíni Vizék osztály vezetője volt. Nevéhez fűződik az élső hazai öntözővízminőségi norma meghatározása, majd 1953-tól a vízügyi víziminőségi laborhálózat megszervezése. Ez ma az ország vízminőség- és környezetvédelmi adatgyűjtő rendszerének egyik legfontosabb egységét képezi. 1968-ban megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa címet. Csaknem száz tudományos dolgozata jelent meg, s egyik kezdeményezője volt a korszerű szenmyvízhasznosítáisolk érdekében meginduló hazai kutató-fejlesztő munkának. Sokoldalú munkásságával Szebellédy Lászlóné kivívta a hazai és külföldi szakemberek elismerését. Miint vezető és szakértő állandó résztvevője volt a KGST tudományos tanácsüléseinek és tagja több nemzetközi munkabizottságinak. Előadott a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamon — készítette a tanfolyam tananyagát. Szakmai felkészültségének és szervezőkészségének elismerése volt, amikor az OVH vízminőség -szabályozási mimtaterüietek UNDP/WHO project iroda igazgatójának nevezték ki 1972-ben. Innen vonult nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után sem tudott elszakadni a munkától, s lakhelyén, Solymáron a víz- és csatornamű társulat vezetőjeként tevékenykedett. Társadalmi munkájának elismeréséként a tanácstól megkapta a „Solymárért" emlékplakettet. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával kétszer tüntette ki az Elnöki Tanács és több alkalommal nyerte el a Kiváló Dolgozó (kitüntetést. Munkáját mindig a szakma iránti rajongás, a mérhetetlen munkavágy és munkaibírás jellemezte. Hivatásszeneteténél csak az akaratereje volt nagyobb. Nagy részvéttel helyezték örök nyugalomra hamvait. Barátai, munkatársai, mindazok, akik szerették úgy emlékeznek majd rá, mint a vízügy fáradhatatlan, áldozatkész kutatójára. 6
