Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

A gépházban VÍZVÉDELEM A kutatás során meghatároztuk az elsősorban a vízm i nőség -védelem miatt szükséges védőterületeket és a vízkész­let védelme miatt kialakítandó védőido­mot. Ez utóbbi főként az esetleges táv­lati bányászati beavatkozások ellen nyújtana védelmet. Ezért a védőidom vízjogi megvalósítása sürgős feladat. Különösen lényeges a közvetlenül a vízmű területére engedély nélkül oda­települt (!) víz- és levegő-szennyező kisüzemek megszüntetése. Ezek műkö­dése egyébként sem lenne megenged­hető az Aggteleki Tájvédelmi Körzet kapu jóiban. A szalonnal forrás vizében kimutatott összes keménységi fok emelkedést már az itt működő útfenntartó telep só­­depóniái okozhatták. Lényeges a hulladéklerakónak hasz­nált bányaudvar kitakarítása, rendezése és — nem utolsó sorban esztétikai szempontból is — a terület mielőbbi parkosítása. Energiatakarékosság A karsztvíz kiemelését biztosító beru­házási költségek (1979. évi árszinten) az alábbiak voltak: Előkutatások 250 eFt Aknaépítés 1400 eFt 3 db búvárszivattyú 350 eFt (technológiai szereléssel és energiaellátással) összesen 2000 eFt Tehát a vízkiemelés fajlagos beruhá­zási költsége rendkívül alacsony: 2000 eFt , 3200 m3/nap = 625 eR/m /naP A vízkiemeléshez hozzáadva a mű­tárgy- és nyomvonal jellegű főművi építmények (hálózati gépház, szolgálati medence, nyomásfokozó szivattyúakna és 9,7 km nyomóvezeték) 'költségeit, a teljes beruházás 21 655 eFt-ba kerül, így a beruházás fajlagos költsége: 21 655 eFt 3200 m3/nap = 6767 eFt /m3/noP amely a hegyvidéki vízbeszerzések or­szágos átlagköltségének csak egytizede. A karsztvízmű üzembe helyezésével az ellátási körzetre eső Vililaimosenergia­­félhasználás jelentősen csökkent. A Szuha és Ormosbánya felől történt 2200 m3/nap vízátemelés energiakölt­sége évente 650 eiFt-ot tesz ki. Most vi­szont Szuhogy felől ugyanennyi vízho­zam mellett csak 525 eFt szükséges, tehát az elektromos energ ia megtakarí­tás értéke 125 ©Ft/év. Orbán Endre—Szala Pálné — Szlabóczky Pál DR. SZEBELLÉDY LÁSZLÓMÉ Súlyos veszteség érte a vízügyi szol­gálatot. (Elhunyt dr. Szebellédy László­­né Gaál Józsa, aki több mint 40 éven át dolgozott, mint tudományos kutató. A Pázmány Péter Tudomány Egyetemen szerzett (kémiai döktori oklevelet 1935- bea, s már ekkor mint tanársegéd be­kapcsolódott az analitikai kutatásokba. Férjével 1939-ben kötött házasságot, majd amikor 1944-ben férjét súlyos be­tegség következtében élveszítette, két gyermeke neveléséről is (neki kellett gondoskodnia. Dr. Szebellédy Lászlóné 1953-bain került a VITUKI-hoz, ahol 1964-től a Felszíni Vizék osztály vezetője volt. Ne­véhez fűződik az élső hazai öntözővíz­­minőségi norma meghatározása, majd 1953-tól a vízügyi víziminőségi labor­­hálózat megszervezése. Ez ma az ország vízminőség- és környezetvédelmi adat­gyűjtő rendszerének egyik legfontosabb egységét képezi. 1968-ban megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa cí­met. Csaknem száz tudományos dol­gozata jelent meg, s egyik kezdeménye­zője volt a korszerű szenmyvízhasznosí­­táisolk érdekében meginduló hazai ku­tató-fejlesztő munkának. Sokoldalú munkásságával Szebellédy Lászlóné ki­vívta a hazai és külföldi szakemberek elismerését. Miint vezető és szakértő ál­landó résztvevője volt a KGST tudomá­nyos tanácsüléseinek és tagja több nemzetközi munkabizottságinak. Elő­adott a nemzetközi hidrológiai to­vábbképző tanfolyamon — készítette a tanfolyam tananyagát. Szakmai fel­készültségének és szervezőkészségének elismerése volt, amikor az OVH víz­minőség -szabályozási mimtaterüietek UNDP/WHO project iroda igazgatójá­nak nevezték ki 1972-ben. Innen vonult nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után sem tu­dott elszakadni a munkától, s lakhe­lyén, Solymáron a víz- és csatornamű társulat vezetőjeként tevékenykedett. Társadalmi munkájának elismeréséként a tanácstól megkapta a „Solymárért" emlékplakettet. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával kétszer tüntette ki az Elnöki Tanács és több alkalommal nyerte el a Kiváló Dolgozó (kitüntetést. Munkáját mindig a szakma iránti ra­jongás, a mérhetetlen munkavágy és munkaibírás jellemezte. Hivatásszenete­­ténél csak az akaratereje volt nagyobb. Nagy részvéttel helyezték örök nyuga­lomra hamvait. Barátai, munkatársai, mindazok, akik szerették úgy emlékez­nek majd rá, mint a vízügy fáradhatat­lan, áldozatkész kutatójára. 6

Next

/
Thumbnails
Contents