Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

A kutatókon is múlik...

A vízügyi energiatakarékosságért

A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Műszaki Fejlesztési Intézetében felkerestük Marton Emiilt, az energiatakarékos anyagmozgatási és szállítási technológiák kutatásfejlesztési munkáinak témafelelősét, hogy néhány közérdeklődésre számot tartó eredményről kérdezzük.

— Mikor kezdett a témával foglalkozni?

— 1978-foam, az Országos Vízügyi Hivatali (megbízásából, az anyagmozgatás és az energiatakarékosság — azon túl, hogy ágazati feladat —, kapcsolódik az országos műszaki -fejlesztési programihoz is, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság koordinálásával!.

— Milyen főbb területeken lát energ iamegtaka rítási lehetőségeket?

— A két alapvető energiaihordozó: a villamos energia és a kőolajtermékek vonatkozásában a legjelentősebb megtakarítás a legnagyobb fajlagos energiafelhasználást igénylő üzemviteli területeken érhető el. Ezek a vízrendezési és vízépítési munkahelyek és kapcsolódó szállítások üzemtechnológiái. Ezért elsősorban ezekkel foglalkoztunk. További lehetőségek vannak a változó szállítási tartományban üzemelő nagy teljesítményű szivattyúk gazdaságos megoldású fordulatszabályozása terén, valamint a benzin-üzem dizel-üzemmel történő kiváltásával az erőgépeknél és szállító járműveknél.

— Az eddigi eredmények?

— Az első, jelentős eredmény a Kaszaiky László által (kidolgozott ágazati géppark energiatakarékos szemléletű egységesítési javaslata és az ágazati földrnuakiagéppairk egységes üzemanyag -felhasználási normarendszere. Mindkét eredmény hasznosult, már bevezették őket, saját munkáimhoz pedig azóta is nélkülözhetetlen műszaki segédletként szolgálnak. Egyébként 1978- ban készítettünk el egy ágazati felmérésre épült alapozó tanulmányt, 1979- ben dolgoztuk ki területi bontásban a műszaki-fejlesztési irányelveket egy középtávú komplex műszaki-fejlesztési program formájában, 1980-ban pedig elkészült az energiatakarékos üzemtechnológiák haSznosítáisára alkalmas változata, amelyben a térbéli kapcsolatok egységes rendszerében vizsgáljuk a munkahelyi anyagmozgatást és a távolsági anyagszállítást. Jól érzékeli a probléma összetettségét pl. a víziszállítás, ami annál gazdaságosabb, minél nagyobb a hajóegység hasznos rakterűlete. De minél nagyobb a rakománysúly, annál nagyobb a merülés, ami viszont folyamatos vízszinttartást igényéi. Ez pedig összefügg az árvízvédelmi, a folyószabályozási, a meder karbantartási munkákkal. A folyót nem (kezelhetjük csupán víziútként, mivé! a komplex vízgazdálkodási rendszer szerves része. Mindezek befolyásolják a költségtényezőket is a gazdasági mutatók kialakításánál. Hasonló problémát jelent a közútnál a súly- és szelvénykorlátozás, a vasútnál pedig a pályakötöttség és

az átrakás. A példa érzékelteti, hogy a döntéseik a részletkérdéseknél is sokoldalú megfontolást igényelnek.

— Legutóbbi feladatának mi volt a gyakorlati célja?

— Egyrészt az energiatakarékosságban rejlő tartalékok ágazati méretű feltárása, valamint a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére alkalmas technikai és szervezési módszerek kidolgozása, másrészt a vízépítési anyagok nagyvoluimenű szállítására igénybe vett közlekedési ágaik közötti muinkamegosztáis gazdaságos arányainak vizsgálata. Ezenkívül egy komplex, egységesíthető üzemtechnológia javaslat kidolgozása, a 'közegészségügyileg veszélyeztetett települések 1 éven aluli csecsemőinek csomagolt ivóvízzel történő ellátáséira, természetesen energiatakarékos szállítási és terítési megoldással.

— Miben foglalhatók össze a hároméves munka eredményei?

— Elkészítettük az üzemi próbákra alkalmas, energiatakarékos komplex típusgép láncrendszer optimális szervezési sémáját, amely tervezési segédletként alkalmazható 9 vízépítési anyagfajtáihoz kapcsolódó üzemtechnológiái géplánc változatainak összeállításához.

— Mikrobiológiai vizsgálati eredmények, bakteriológiai szakvélemény alapján és az energiatakarékosság kritériumainak figyelembe vételével kialakított csomag olási, egység rakomány-képzési, szállítási, terítési, elosztási rendszert (képező optimális üzemtechnológiái javaslatot dolgoztunk 'ki a nitráttal szennyezett települések csomagolt ivóvíz-ellátására.

— Vízépítési feladatokra alkalmazott, döntéselökószítéisre szolgáló, maternati'kailag egyszerűen kezelhető energiamegtakarításra orientált rendszermodell kialakítása, az optimális szállítási út és közlekedési ág megválasztására. Alkalmazását egy regionális térségre vonatkozó esettanulmánnyal mutatjuk be.

— Műszaki szervezési javaslatot készítettünk a ráfordítás nélkül lehetséges energiamegtakarításra, az ágazati szállító járműállomány üzemvitelének műszaki-gazdasági szabályé zásával.

— Milyen elképzelései vámnak a továbblépést tekintve?

— Ami a típus gépláncterveket illeti, jelenlegi eredményeink alapján felesleges tovább kutatni. Az eddigi eredményeket át kél'l vinni a műszaki gyakorlatba, ugyanis egy műszaki-fejlesztési eredmény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Egyértelműen tisztáztuk, hogy mit 'kell csinálni, mivel és hogyan. Téhát javaslatainkat meg kell valósítani — az ágazati főhatóság döntéséhez igazodva — a 'nagyobb vízügyi igazgatóságok és a Vízépítőipari Tröszt bevonásával, kihasználva a próbaüzem lehetőségeit, pl. egy folyamatban (levő nagyobb vízépítési feladat (keretében. Legalább egyéves próbaüzemi tapasztalat alapján elvégezhetők lesznek a legszükségesebb korrekciók.

— A szállítási rendszerek modellezésére vonatkozóan az a vélemény, hogy érdemes továbbfejleszteni a következő okból: az országos közlekedéspolitikai (koncepció integrált szállítási rendszerre van építve, amelynek szervezettségi és technikai színvonalához kell 'illeszkednie valamennyi népgazdasági ág saját rendszerének, amennyiben van saját rendszere. A KPM-nék és az ÉVM-nek pl. van. Mint ahogy ez Vizsgálatainkból (kiderült, (komolyabb technikai nehézségek nincsenek, mivel a termelós-száJlítás-'beépítés kapcsolatai a számítógépi 'algoritmus rendszerében könnyen megfogalmazhatók. Az adatmennyiség és a szükséges számú iteráció 'indokolttá teszi a gépi feldolgozást, ami az emberi szubjektivitás csökkentése szempontjából is előnyös a költséggazdálkodást befolyásoló döntéseknél. Van a kérdésnek egy másik gyakorlati oldala is, a következő: a nagy teljesítményű szárazföldi és vízi járművek beszerzése, a kikötői és közúti átrakási csomópontok technikai felszerelése, a beruházási 'költségigényt tekintve, általában meghaladja egy-egy gazdasági egység teherbíró képességét, és nem is gazdaságos. Ezért célszerű lenne, ha az egy földrajzi térségben települt vízügyi, tanácsi és más tárcákhoz tartozó vállalatok egyes távolsági száll lltásókat közösen bonyölító cólfuvarozási társulásokban tömörülnének, közös teherviselés állapján. Ilyen módon a költséges üzemi nagy járművek ikapacitáslkihasználláisa is a maximális mértékig fokozható.

— Kérem beszéljen munkamódszeréről és arról, Ihogy milyen segítségben részesül?

— Ami a hivatalos segítséget illeti, természetesen mind az OVH, mind a VITUKI Műszaki Fejlesztési Intézete gazdasági vezetésétől minden esetben megkapom a 'maximális műszaki támogatást. Módszeremre vonatkozóan anynyit, hogy alapvetően a team munka híve vagyok, a gyakorlatban is ezt alkalmazom. Szoros kapcsolatom van az osztályunkon, vagyis az üzemtechnológia-fejlesztési Osztályon dolgozó munkatársakká1!, ai társosztályokkal, de a társintézeteklben dolgozó munkatársakkal is. Valamennyi ük tapasztalatára és véleményére igényt tartottam munkám során. Együttműködésben dolgoztaim az OVH több főosztályával. Az OVH hivatalos segítségével, még 1979-ben ágazati méretű team-et alakítottam, valamennyi vízügyi szervezet bevonásával, így mindenütt van egy szakmai partnerem. De ezenkívül együttműködtünk más tárcák kutatóhelyeivel, a tanszéki kutatóhelyekkel, továbbá a nagyobb üzemeltetőkkel, mint pl. a MÁV, a MAHART, a VOLÁN. A feladat sokrétű és sok, különböző szakterület bevonását igényli, másképpen nem is lenne alapos a kutatómunka. Mindezekre tekintettel, az elért eredményeket nem csupán saját eredményeimnek tekintem.

Déri József

7