Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
* Könyvespolcra AJÁNLJUK Tudományos disputa Esztendeje csők, hogy a nádtetős bihannagybajomi házban jártunk, s az ailászáiNott tölgyfagerendák alatt hallgattuk Szűcs Sándor bácsit. Mesélt, mesélt, s közben kifényesedett a szeme, mint mindig, ha a Sárrét múltjába viszszatekinthet. Tudtuk jól, akik az asztalánál ültünk, hogy Szűcs Sándor nemcsak a néprajznak, de a mesemondásnak is tudás embere, aki valami titokzatos egyszerűséggel varázsolja vissza korunkba a lápok és vizek elsüllyedt világát, mégis úgy odaszögeződtünk a székeihez, mintha akkor ismerkedtünk volna össze. S láttunk mindent, amiről beszélt, láttuk a nyerítő lókoponyán üldögélő esti pásztorokat, a hosszú bottal lépegető pákászakat, a darvászokat, a gyékényvágókat, a gyalogéri kurucokat, a nádasban búvá betyárokat és szépséges szeretőjüket. Hatalma van hozzá Szűcs Sándornak, hogy megidézze őket. A régi vízi világ „látó” embere ő ... És azt is tudtuk — egy előbbi látogatásnak köszönhetően —, hogy a vénségesen vén biharnagybaijomi házban egész gyöngysora rejtezik a csodás sárréti történeteknek. Tíz keményfedelű füzet a dióbarna komódban — a kézzel teleírt lapokon ezer és ezer gyöngybetű. Az öreg kéz reszketése meg sem látszik rajtuk. Pedig már túl hetvenedik esztendején terítette maga elé ezeket a füzeteket Sándor bácsi, hogy — miként ő nevezi — „tarka-barkáit" valamiképp megörökítse. Mégse vesszenek az elmúló régi Sárréttel. Hanem ezeket a tanka-'barkákat mégiscsak inkább a maga megörvendeztetésére rótta-rovogatta Sándor bácsi, s úgy rendelkezett, bogy nyomtatásba nem adja őket. Irt ő már elég köny-A környezetvédelem és a jog kapcsolata Hatékony környezetvédelem nem képzelhető el jogi szabályozás és kimunkált, egységes joggyakorlat nélkül. Sokan azonban jogi szabályozáson kizárólag az igazgatási jellegű feladatok rendezését értik. Kevesen ismerik fel, hogy a polgári jog nem csak a „mögöttes jog” szerepét tölti be, hanem maga is fontos része a környezetvédelem jogi szabályrendszerének. A magyar környezetvédelmi jog komplexitását tárgyalja mélyreható alapossággal Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog című könyve. A tanulmány első része a környezetvédelem polgári jogi eszközeit és ezeknek a bírói gyakorlatban történő használatát mutatja be. Kiemelkedő fontosságú a kárfelelősség és a szomszédjogok tárgyalása. A felelősség tekintetében a vétkességen alapuló forma mellett, a szerző új szempontok alapján vizsgálja a veszélyes üzemek felelősségi rendszerét és ezek egyre terjedő körét. Gyakorlati szempontból is fontos a könyv azon fejezete, amely a bírósági gyakorlat sokoldalú elemzése alapján a jogellenesség és a szennyezési határértékek kérdéseivel, a károk fajtáinak bemutatásával foglalkozik. A kánfedezési technikák sokrétű ismertetése adja a kötet második részét. Itt kiemelést érdemelnek a biztosítási jogviszonyok környezetvédelemmel kapcsolatos specialitásai. A nemzetközi gyakorlattal is megismerkedhet az olvasó. Gyakorlati problémákat tár fel a szerző a felek együttműködése és a kockázati kör taglalásával. A környezetvédelem napjainkban egyre nagyobb költségeket igényel, így a polgári jogi kártalanítás mellett a kármegelőzés anyagi fedezetéről is gondoskodni kell. A szerző — remélhetőleg erre soha nem lesz szükség — foglalkozik az atomlkántafanítás jógii területeivel is. Érdekes összehasonlításokra nyílik alkalom Itt. Az elmélettel behatóbban foglalkozó jogászok érdeklődésére tarthatnak számot az USA és Anglia (mint angolszász jogrendszerek) és az NSZK (mint kontinentális jogrendszer) gyakorlati megoldásai — valami,nt a szocialista NDK jogi megoldásai. A közérdek fontosságát taglalja a harmadik rész. Megszívlelendő lenne sokak számára: ne csak az egyéni, közvetlen környezeti ártalmat tekintsük jogsérelemnek, lépjünk fel az olyan jogsértőkkel szemben is, akik (vagy amelyek) tevékenysége esetleg nem jár azonnal egyéni anyagi sérelemmel. A hatályos polgári jog és az érvényesítését szabályozó Polgári Perrendtartás nemcsak alapelvként mondja ki a közérdek érvényesülését, de egyszersmind biztosítja ennek gyakorlati realizálhatóságát is. A színvonalas szakkönyv a Jogtudományi Értekezések sorozatban jelent meg. (Sólyom László: Környezetvédelem és polgári jog. Akadémiai Kiadó, 169 oldal fűzve 22,— Ft.) Prohászka László vet életében — húsznál is többet —, kiadókkal, szerkesztőkkel nincsen már kedve tárgyalni. Ebből aztán nem engedett, hiába kérlelték Debrecenből, Budapestről. Minél jobban kérlelték, annál mélyebre rejtette a kézírásos füzeteket s a füzeteket díszítő rajzokat. Akkor, egy esztendeje aztán „megleptük" kicsit. Egyszerre négyen kocogtattumik az ajtaján, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ellenkezéséből kimozdítjuk. Sorra-rendre biztattuk: Fábián Zoltán az írószövetség titkára', dr. László Ferenc lapunk főszerkesztője... így esett, hogy Sándor bácsi végül rábiccentett: jó, válasszatok egy füzetet, s vigyétek magatokkal. Vitte is iársasáságunk negyedik tagja, Filadelfi Mihály költő, az Új Auróra című folyóirat főszerkesztője. Vitte egyenesen Békéscsabára, ahol a Kner nyomda az Új Auróra füzeteket szárnyra bocsátja ... Forgatom a karcsú, szép kis kötetet — a napokban hozta meg a posta. Bibliofil kiadás, ötszáz számozott példány . . . Első gondolatom a rácsodálkozás. Hát ez is lehetséges? Gyakorlatból tudom, Magyarországon egy-egy irodalmi mű két-három-négy esztendőt is vár, amíg a kiadói asztalról — a nyomdai útvesztőt megjárva — a könyvesboltok polcára kerül. A Tudományos disputa című Új Auróra füzet pedig néhány hónap alatt célhoz ért. Békéscsaba megajándékozott bennünket a tarkabarkák első kis csokrával. Miről mesél ezen az ötvenkét oldalon Szűcs Sándor, nem akarom most felsorolni. Mert mesél ő annyit szűikre fogotton is, mint más kétszáz oldalon. Oe hát tudjuk: csak a rossz író bőbeszédű. Hadd említsem most csak azt, ami leginkább megfogott: miként festette verseiben a sárréti tájat Arany János? Szűcs Sándor figyeltmeztet arra, amire eleddig nem is gondoltam. Hogy a Toldit bújtató nádast, a törököt veszejtő ingoványost csak az rajzolhatta ilyen megejtő szépséggel és hűséggel, aki maga is sűrűn megfordult benne. A nagyszalontai költőt ezentúl már úgy is látom, mint a rétek, lápok ember- s tenmészetfigyelő vándorát. Szűcs Sándor könyvéből 'másolom ide — igazolásként ezéket az Arany János-i sorokat: Az ellaipuló réteken feszíti magát a Kerezs, Lankadva bár — mint idegen, Ha éji megváltót keres. Habja ezüst, habja fodor, Föveny helyett aranyt sodor; Fürtjét az alkony hűs szele Lágyan borzolja fölfelé; Míg a kicsiny fényes halak Hűtőzni fel-felugranak. Mint tómadár — fészkén megül, A vén halász egy szó nekül, Hálóját meg-megemeli, A szűz vizet mérlegeli. Pihenve ring a méla komp, A locska habbal álmodik; — Messzünnen még egy-egy kolomp Dadogó nyelve haiiatik, Aztán karámhoz tér a nyáj; Aztán elcsendesül a táj, Csupán a fűzlevél zizeg, Hab háborog, szellő sziszeg. (kása) 31
