Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Szádlemezeket raknak a kishidmezőre lehetett volna, mivel a 12 m-es lemezek verésére egyetlen, korábban rendszeresített verőállvány sem alkalmas. A csonkok között beáramló víz nagy sebessége az úszótagok lavírozását, a lemezek befűzését, beállítását nagyon megnehezítette. Az ebből adódó nehézséget jól jellemzi, hogy amíg az első szádfal-sor építéséhez 106 óra, addig a mór nyugvó vízben a második, valamivel hosszabb szádlemez-sor veréséhez 25 óra volt szükséges. A két irányból szembe haladó szádfal zárása csak úgy volt lehetséges, hogy „kívülről' is „belülről” is egy-egy úszótag egymáshoz és a szádfalhoz Is rögzítve segítette egymást, s a hídmezők között verték le a záró lemezeket. Az így kényszer pályán leeresztett lemezeket a rohanó víz már nem bonthatta ki. A kétsoros szádlemezfalba, a budapesti, a pécsi, a szegedi, a nyíregyházi és a gyulai vízügyi igazgatóságok és az ÄBKSZ védelmi osztagai, több mint 1200 db CS1 és CS2 típusú, 6, 8, 10, 12 m hosszú lemezeket vertek. A Kettős-Körös 102+725 km-ében a jobb parton bekövetkezett szakadás elzárása az előbb bemutatott néhány műszaki jellemző alapján páratlan, a szó igazi értelmében vett kiemelkedő teljesítménynek nevezhető! Az idei árvíz során a Berettyó bal partján is bekövetkezett egy töltésszakadás, a 0+379 — 0+440 töltésszelvények között. Szerencsére éppen az úgynevezett halaspusztai szükségtározónál. Ezt a szakadást is sikerrel zárta el a debreceni vízügyi igazgatóság védelmi osztaga. Az elzárás 120 m hosszú, kétsoros vasszádlemezzel történt, cölöpsor erősítéssel ellátott jászolgát szerkezettel. Annak ellenére, hogy ez nem önálló szádlemez-sor vélt, mint a hosszúfoki, mégsem nevezhető „hagyományosan” végrehajtott feladatnak, méretei miatt. Védelmi osztag nélkül ez a feladat sem lett volna végrehajtható. A védelmi osztagok még sok — látványosnak nem nevezhető — nélkülözhetetlen feladatot láttak el. Ki kell emelni a vízi szállítás jelentőségét, melyet szintén maradéktalanul láttak el. Több mint 700 ezer homokzsákot kellett elhelyezni a szádfal sorok között, s mintegy 10 000 m3 terméskő elhelyezése volt szükséges a Hoszszúfoki kopolya meder felőli elzáráshoz, a -meder biztosításához. Be kellett hordani az 1200 db különféle méretű szádlemezt, egyéb felszerelésekről nem is beszélve. Erre a szállításra volt kiválóan használható az ún. kishídmező. A mentett oldalra áradt víz szabályozott visszavezetésénél is nélkülözhetetlen munkát végeztek az osztagok. A hoszszúfoki-csatorna bal partján 15—25 méter nyílású pátrialemez biztosítású „oldalbukókat" kellett létesíteni, korábbi depóniaszaikadásokat kellett helyreállítani, szintén pátrialemezek felhasználásával. Az osztagok feladata volt több pátrialemez biztosítású szivattyúállás építése is. A védekezésben nagy szerepe volt az ÁBKSZ robbantó- és búváregységeinek. A tervszerű vízvisszavezetés dűlőutak beton átereszeinek robbantását kívánta, de csatornák vízszállításának növelésére is kellett robbantást végezni (ún. kábeltöltetes robbantás). A munkát búvárok nélkül nem lehetett válna elvégezni. A két szakadás elzárása jelentős erők és eszközök, anyagok koncentrálását igényelte. Ezt a védelmi osztagok nélkül nem lehetett volna végrehajtani. A fejlesztés eredményeként igénybe vett CS típusú szádlemezek nélkül a két elzárást (hosszúfokit bizonyosan) nem lehetett volna végrehajtani. Beigazolódott, hogy az árvízvédekezés korszerű eszközöket, felszereléseket igényel, jól képzett és begyakorlott szakembergárdával. A védelmi osztagok ezéknek a követelményeknek megfeleltek, annak ellenére, hogy ilyen méretű elzárásra nem voltak felkészülve, s a rendelkezésre álló eszközök sem voltak erre a legalkalmasabbak. A munka jellegéből és az akadályozó körülményekből következően rögtönözni is kellett. Az eredmény szerint jól, sikerrel. Mohos Pál A zárólemezeket a rohanó víz nem bonthatta ki 9
