Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
akár a monitorrendszerek megbízhatóságát, vagy a rendelkezésre álló választékot tekintjük, tapasztalataim és a műszaki adatok szerint is sokszor jelentős különbség van a japán gyártmányú műszerek és a fejlett ipari országok műszerei között. Ami pedig a berendezések árát. illeti, a magasabb műszaki színvonaf ellenére általában alacsonyabb, mint a hasonló amerikai vagy nyugat-európai gyártmányoké. Japán erőteljes exportnövelési törekvései következtében a külföldre kerülő berendezések esetében a különbség még jelentősebb. — Lát-e lehetőséget a vízminőség-védelmi kutatások területén japán—magyar tapasztalatcserére? — Tainulimányutaim legfontosabb tapasztalata talán az volt, hogy a rendszeres tapasztalatcsere mindkét ország vízminőség-védelemmel foglalkozó szakemberei számára rendkívül előnyös lenne. Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, 'hogy más kárán idejében tanulva, még elkerülheti a fejlődés nemkívánatos mellékhatásait. A japán kutatók pedig — akik többségben tőlem hallottak először az itthoni vízügyi kutatásokról — nagyra értékelték eredményeinket, és szeretnék, ha — több kutatási témában legalább rendszeres információcsere formájában, együttműködés jönne létre a két ország között. (Ilyenek például a nehézfémekkel kapcsolatos kutatások.) Nyilvánvaló, hogy a két ország vízügyi szakemberei nemcsak a vízvédelem területén fedezhetnek fel tapasztalatcserére alkalmas témákat. Ez beleillik abba a tendenciába is, miszerint Japán nemzetközi kapcsolatait gyors ütemben akarják bővíteni. Déri József VÍZVÉDELMI PÁLYÁZAT Az Országos Vízügyi Hivatal és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az elmúlt esztendőiben vízvédelmi pályázatot hirdetett úttörőiknek. A vízügyi igazgatóságokra az előzsürizésre 3000 pályamunka, rajz, dolgozat, fotó érkezett. A legjobb munkákból ikiállliitásokat rendeztek februárban és márciusban a megyeszékhelyeken, Budapesten és a megyékben. Az országos kiállításra Budapesten kerül sor május 16-án a TIT Természettudományi Stúdiójának Bocskai úti szókházá'bain, ahol mintegy 300 pályamunka Ikerül kiállításra. Képünk a Baján rendezett vízvédelmi kiállításon, a díjátadáson készült. Dr. Szenti János vízügyi igazgató átadja a dolgozat kategória győztesének, Ficsor Angélának a megérdemelt jutalmat. Kultúrtörténeti érték Takáts Sándor vízügyi történeti írásai A vízügy történetét kutatva gazdag anyagot jelentenek azok az írások, amelyek a XIX. század végén és a XX. század elején jelentek meg Takáts Sándor tollából. Nem érdektelen tehát, ha csaik néhány sorban is, bemutatjuk ezeket az írásokat, illetve Takáts Sándornak azokat a cikkeit, amelyek kapcsolódnak a vízügy témaköréhez, és adatokat adnak azok számára, akik a vízügyi történeti kutatással foglalkoznak. Most, amikor egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek régi értékeink, a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemléből sem érdektelen ki gyűjtenünk a vízügyi történeti írásokat, hiszen általuk közelebb kerülünk a múlthoz, az elődök által végzett feladatokhoz. Okkal-joggal vetődik fel a gondolat, hogy nem kellene-e összegyűjteni Takáts vízügyi vonatkozású írásait, hiszen munkája értéket jelent. Túl a vízügyi történetírás nagy egészén, kultúrtörténeti értéket is. Takáts Sándor cikkeiben az adatok gazdagsága mellett a stílus gazdagsága az, amely elsősorban figyelemre méltó. Magas szinten művelte a tudomány népszerűsítésének mesterségét. Tudományos kutatóként adatok sorát tárta fel a levéltárak és a könyvtárak mélyéről. A legértékesebbet a török világ hétköznapjainak feltárásával, a gyűjtött adatok feldolgozásával nyújtotta. De azok a cikkei, amelyek a vízügy történetével foglalkoznak, vagy valamilyen módon kapcsolódnak a vízügyi történeti kutatás témaköréhez, számunkra felbecsülhetetlen értéket jelentenek. Vízügyi tárgyú cikkei három nagy témakörbe sorolhatók. Az első témakörbe tartoznak a halászattal foglalkozó írások. A második témakörbe csoportosíthatók azok az írások, amelyek a vízszabályozással, a csatornázással, a lápok lecsapo- Iásóval foglalkoznak. A harmadik csoportot azok a cikkek alkotják, amelyek a hajózás, a hajóépítés kérdéskörébe tartoznak. Külön csoportba soroltuk azokat a cikkeit, amelyek ugyancsak kapcsolódnak a vízügy témaköréhez, de a fenti három csoportba nem tartoznak. 1897-ben jelent meg a Magyar Gazdaság történelmi Szemle hasábjain Takáts Sándor: A komáromi vizahalászat a XVI. században című írása. Ezt követte ugyancsak a halászat témaköréből az az írás, amely 1903-ban: Az alsódunamenti halászat. .. címmel jelent meg. 1900-ban látott napvilágot a: Vizafogó Vácz és Buda között 1528-ban című munkája. Nem érdektelen megemlítenünk azokat a halászattal foglalkozó cikkeit, amelyek nem a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében, hanem a Budapesti Hírlapban jutottak el a közönséghez. 1904-ben a Budapesti Hírlapban jelent meg: Hazafias halászok 1759 című írása, majd ezt követte 1926- ban: A gyalimos vagy szegedi halászok címmel megjelent munkája. Később ezt az írását átdolgozta, majd részben bővítve és jegyzetekkel kiegészítve az: Emlékezzünk eleinkről (Bp. 1929) című kötetébe is besorolta. A Szamos szabályozása a múlt században című munkája 1898-ban jelent meg. Ezt követte az az írása, amely a: Duna csatorna terve Pest és Szolnok között címmel látott napvilágot 1902-ben a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében. 1904-ben jelent meg az az írása, amely a Debrecen és a Tisza közötti csatorna tervét mutatta be. Ennek az írásnak a címe: Csatorna terve Debrecen és a Tisza között 1727-ben. Ehhez a témakörhöz sorolható az az írása, amely: Az ecsedi láp eresztése a múlt században címmel íródott, még 1899-ben. 1900-ban jelent meg Takáts Sándor tollából az az írás, amely: A dunai hajózás a XVI. és XVII. században címmel jutott el az olvasókhoz. 1902-ben ezt követte egy másik, ugyancsak hajózással foglalkozó írása: Kísérlet a Vág folyó hajózhatóvá tételére 1713-ban. A következő írások már hajóépítéssel, illetve a hajósok vállalataival foglalkoznak. Itt kell megemlíteni az 1903-ban: A pozsonyi hajósok vállalatai 1806-ban címmel megjelent írását, ezt követte a: Hajóépítők telepítése a 16., 17. és 18. században című munkája. Az említett csoportokba nem tartozó írások közül a: Francia vízemelőgép Selmecbányán 1633-ban című írása 1899-ben jelent meg. Ugyancsak ide soroljuk a: Régi pesti vízvezeték című írását, a: Maiomkakivitel a XVI. században, valamint A rohicsi víz harmiinczadmentessége 1677-ben című írásokat is. Voltak olyan írásai is — ugyancsak a vízügyi történetíráshoz kapcsolihatóan — amelyek nem a Gazdaságtörténelmi Szemlében jelentek meg. Egyes munkái a Századak hasábjain kaptak helyet, nagyobb terjedelmük miatt. Ilyen tanulmánya volt az 1907-ben megjelent: A magyar molnár, majd: A magyar malom címmel írott munkája. A török világ hétköznapjainak nagy kutatója ezekkel a cikkekkel teremtett kapcsolatot a magyar vízügyi történeti kutatással, ahol ugyancsok úttörő munkát végzett. Szilvágyi Irén 17
