Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
EMBER, VÍZ, TÖRTÉNELEM If IZÓRÁK ES If íze nn ELÜK „Addig még sok víz lefolyik a Dunán" szoktuk mondani, ha egy eseményről azt gondoljuk, csak hosszú idő múltán következik be. „Panta rei". Minden elfolyik, mondták a görögök, emlékeztetve arra, hogy az elfolyó víz, az idő múlásának jelképe. A víz elfolyik, az idő, akár az élet elsuhan. A víz azonban megfelelő körülmények között alkalmas lehet az elmúló idő mérésére. Vízórákat az ókorban kezdtek készíteni. A legegyszerűbb régi vízórák egyszerű cserépfazekak: „kifolyó", vagy „befolyó" rendszerűek. Kifolyónál az edény kiürülésének idejét mérték, befolyónál a megtelését. Ilyenek voltak az egyiptomi vízórák. Vízórával — ellentétben a napórával — egészen rövid időtartamok is mérhetők. Ezért a régi csillagászok, fizikusok (pl. Hevelius, Galilei) vizsgálataiknál szívesen használtak vízórát. BÁBUK AZ EMELETEN A leghíresebb ókori vízórát Ktezibiosz i. e. kb. 250 körül készítette. A nappali és éjszakai órákat valóságos tartamuk szerint mérte. A napot ugyanis — akárcsak ma — 24 órára osztották be, nyáron a rövid éjszaka miatt a nappali órák hosszabbak, az éjszakaiak rövidebbek voltak. Télen fordítva, az éjszakai órák nyúltak meg. Ktezibiosz órájának működése: A felső bal oldali tartályba víz folyik, a víz szintmagasságát túlfolyó biztosítja. Az állandóan egyforma erővel — mozgási energiával — kiáramló víz hengerbe folyik, melynek felszínén úszó van, ami szobrocskát tart. A szoboralak hosszú pálcával egy henger palástján levő vonalakra mutat. A középső hengerben a becsurgás hatására a vízszint emelkedik, egészen addig, amíg az edényből kivezető szivornya felső hajlatáig nem ér. A víz leszalad a bal alsó részen látható lapátkerékre és azt megforgatja. A feltöltődés 12 órás ciklusokban történik, melyek végén a lapátkerék áttételek útján a függőleges, vonalkázott hengert megforgatja. Minthogy a nappali-éjszakai órák különböző hosszúságúak, a jelzőpálca vége a nem párhuzamos vonalakon megy végig, jelezve, hány óra van. Az órának számos barokk rajza ismeretes, ezeket képzeletből rajzolták. Az eredeti óra működésére csak következtetni lehet, alakja ismeretlen. Későbbi időből való, az i. e. 75 (más adatok szerint 150) körül Athénben, az Agora-n (piactéren) épült Szelek tornya. Andronikusz Kirresztész szerkesztette, bejáratát vasrácsos ajtó zárja le. Belül évezredek alatt összetöredezett faragványok darabjai láthatók. Derek J. de Solla amerikai profeszszor szerint a vízóra működése a következőképp képzelhető el. Az Akropolisz felől ólomcsövön áramlott a víz egy tartályba, melyben az állandó vízszintet túlfolyó biztosította. Innét újabb tartályba ömlött a víz, melynek felületén úszó lebegett, és annak mozgását finom lánc vitte csigákon át az óralapra. Az óra számlapján aranykorongocska jelezte a Nap-ot; helyzetét az évszaknak megfelelően kétnaponként változtatták. A munkát végzett víz kis szökőkutat táplált. Az épület külső részén több napóra, szélirányt jelző nyíl, az égtájak jelzése szórakoztatva tanította a nézőt. Nem kevésbé érdekes vízórát épített az első és második évezred fordulóján a távol-keleten Su-Sung, a tudós kínai mandarin. Su-Sung a régi kínai iskolázás igen szigorú vizsgáin át jutott állami szolgálatba, és a Minden Bölcsesség Kollégiumában — a törvények és császári rendeletek előkészítő és megfogalmazó irodájában dolgozott. Később a pénzügyeket irányító hivatal legfőbb ellenőre lett. Több császári kitüntetést kapott, diplomáciai küldetéseket vállalt. Mellékfoglalkozásként naptárüggyel, csillagászattal, természettudományokkal foglalkozott. Hatalmas gyógynövénytani’, zoológiái és ásványtani munkát is írt, irányította a hivatalos Gyógyszerkönyv szerkesztését. Nyomtatásban megjelent munkái a régi kínai művelődéstörténet legfontosabb mai forrásai. Su-Sung sokat foglalkozott az időméréssel, óraszerkezetekkel és a császárnak indítványozta: építsenek nagy nyilvános órát, ami jelzi a fél és egész órákat, azonkívül megmutatja az égitestek mozgását. Az óramű hajtására vízenergiát ajánlott. Elkészítette az óra modelljét és azt 1088-ban Kai-feng-ben bemutatta a császárnak. A császár elrendelte az óra megépítését. Bronzöntők, kőfaragók, ácsok, fa- és bambuszfaragók láttak munkához, ötemeletes díszes, pagodaszerű épületet emeltek, és annak belsejében szerelték fel az óra mechanizmusát. Minden emeleten ajtó nyílt a szabadba, ezekben az ajtónyílásokban időnként bábu jelent meg, kezében feliratos tábla jelezte, hány óra van. Gongok, dobok és szép hangú faharangok elütötték az egész, vagy félórát. A harangokat a kalapács — az európai harangoktól eltérően nem belül, hanem kívül — ütötte. A pontos időt jelző ütéseket távoli utcákban is hallani lehetett. Az óraművet nagy vízikerék működtette. A nagy mű a kínai város dísze volt, messzi földről jártak csodálatára. Su- Sung halála után az óra egy ideig még kifogástalanul működött, de később villámcsapás és szélvihar rongálta meg. A megrokkant órát kijavították, 1126- ban Pekingbe vitték, ott egy ideig még működött. Aztán nyoma veszett. CSOBOGÓ ÓRA A RÁCZ FÜRDŐBEN Sok érdekes történet színesíti a vízórák világát. Egy keleti mese hősnője például, amikor szerelmesével találkozott, hajdíszéből kivett egy gyöngyöt és a vízóra lefolyójába dobta, amitől az óra lassítva járt tovább. így az együttlét ideje meghosszabbodhatott... Damaszkusz nagymecsetje előtt, a régi arab világban nagy vízóra jelezte az időt. Ehhez igazodott a müezzin is, amikor imához hívta az igazhitűeket. Harun al Rasid kalifa, Nagy Károly frank királynak 807-ben díszes vízórát küldött. Gyönyörű aranyozott szerkezete óránként bronztálra golyót hullatott. Az óralapon déli 12 órakor 12 lovag jelent meg. „Ilyen remeket a frankok nem láttak", jegyezte meg az egykorú krónikás. 42 Vízemelés gémeskúttal és archimédeszi csavarral
