Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-12-01 / 11-12. szám

Megérkezik a komp ... utas Kenézlő, Vis, Bodroghalász, Sáros­patak meg a Hegyköz felé — mondja Gravicza József. Kis hajó kanyarodik a part mellé. A reggeli vonattal érkező munkásokat viszi a mérgesi szakaszhoz partot épí­teni. — Épül a hajóút — halljuk a ré­vésztől. Jó néhány víkendházat le kell bontani. De jobb így, télen nem akad meg a jég. Hanem híd, az nem lesz! Pedig olyan gyönyörű volt az a híd, hogy nem volt párja a Tiszán. Új honfoglalás Szabolcs alatt, amikor a part mellett haladtunk, arról beszélgettünk, hogy nem csupán a folyam-kilométertáblákat, hanem történelmünk mérföldköveit is magunk mögött hagyjuk. A folyónak is megvan a maga története: elindul va­lahonnan, tart valamerre, pusztít és épít... A Tisza nemcsak a mát, de múltat is gyöngysorra fűzi. Elfolyik Tiszabecsnél, ahol a Bajnok nevű dűlő őrzi Rákóczi hadainak és csatájának emlékét, de őrzi az emlé­kezet is, amely emlékművet szentelt a nagyságos fejedelemnek és hadainak. Szatmárcsekén Kölcsey szelleme jár. És elúsztunk a tarpai határban, ahol sosem feledték el, hogy a szépapák a kuruc zászlókra esküdtek fel. Érintettük Szatmár csücskét, azon a vidéken jártunk, amely a török hódolt­ság egyetlen, viszonylag önálló magyar államához, Erdélyhez tartozott. A feje­delemség kulturális és történelmi ha­gyományait éltette tovább. A XVI. század utolsó harmadában Gergelyiugornyán élt Beregszászi Pál, a reformátor pap, korának nagy klasz­­szika filológusa és hitvitázója. Ha a szatmári, beregi földön Rákóczi kurucaira kell emlékeznünk, lejjebb Szabolcsnál, ahol most járunk, a hon­foglalás korát idézhetjük fel. „Akkor elhatározták — írta Béla király névte­len jegyzője —, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akiktől a Csák nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Hirkának és nagyapja Gyulának, meg Zombornak, akiktől a Maglód nemzetség származik. Ezek, midőn Ár­pád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmi­féle ellenség nem szállt velük szembe. Másnap pedig a Tisza mentén a Sza­mos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van.” És Anonymus igazat írt. Hitelesítik ezt az ásatások, amelyet Sza­bolcs vármegye tudós főorvosa, Jósa András kezdett meg. Néhány kilométerrel lejjebb, Tisza­­nagyfalunál új honfoglalás játszódott le. Rákos Sándor költő, a Nyíregyházi Néplap egykori munkatársa így ír erről a honfoglalásról: „Tiszanagyfalunak 3100 lakosa van, s a lakosság legna­gyobb része nincstelen. A község ha­tára 4650 hold — ebből 3200 hold nagybirtok volt . . . Kimegyünk a határ­ba .. . Jobbra az országúttól van a fel­osztandó föld. Március 27-én, kedden délután fél 2 és 2 között vagyunk . . . Megkezdik a földmérést... A földmé­rők útjába lapályos réten meggyűlt víz áll, amely sok helyütt térden felül ér. Gondolkodás nélkül belegázolnak. A bizottság utánuk kiált: A vizet kerüljé­tek ki! Kis hiba nem számít. Az megvolt, amikor pénzért vettük a földet, akkor is. De ők visszakiáltják: Ezer esztendőben egyszer esik ilyesmi, hát akkor legyünk pontosak! És gázolják tovább a vizet rendületlenül . . ." Ahol a fejedelem járt Kikötünk Tokajnál, átellenben Raka­­mazzal, ott, ahol a hidak ívelik át. A hegy keskenyre szorítja a folyót. Átkelő­hely volt itt mindig, érthető, hogy a hadak gyakran vívtak érte. Megfordult errefelé II. Rákóczi Fe­renc is — a néphit szerint hol nem járt ő? —, 1849-ben pedig újabb harcok színtere volt a térség. Január 31-én a soraikat rendező, és a tavaszi diadalmas hadjáratra erőt gyűjtő honvédseregek vívtak kisebb ütközetet az osztrákok ötezer fegyveresével. Nem kerülte el a vidéket a második világháború sem: a visszavonuló néme­tek kemény utóvédharcokkal próbálták feltartóztatni az előretörő szovjet csa­patokat ... Tokaj alatt sem ér véget a történelmi táj. Tiszalöknél még él az emléke az 1849-es nagy égésnek, amikor a cári hadak fölgyújtották a községet. Tisza­­dobon, míg a mai gyermekorvost, és a valamikori Andrássy kastélyt nézzük, épp úgy gondolhatunk a kiegyezés első miniszterelnökére, idősebb gróf And­rássy Gyulára mint unokájára, And­rássy Katinkára, a földosztó gróf Ká­rolyi Mihály feleségére. Kanyarog a Tisza és minden kanyar­ban a nagy krónika egy lapja tárul elénk . . . Bürget Lajos—Speidl Zoltán Ideiglenes vízkivétel! mű Balassagyarmaton Balassagyarmat vízellátási gondjai­nak enyhítését jelenti az Ipolyból törté­nő ideiglenes vízkivételi mű, amely no­vember 9-e óta üzemel. Az Ipolyból ki­vett kb. 800 m3/nap nyersvizet búvár­­szivattyúval nyomják a vízműtelepen be­üzemelt MOBIL víztisztító kocsiba, ahon­nan gyorsszűrés és klórozás után kerül a városi hálózatba. A víztisztító kocsi a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat gyártmánya és a DMRVV bocsátotta az üzemeltető Nóg­­rád megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat rendelkezésére. A város vízellátásá­nak végleges megoldását az 1981 vé­gére elkészülő Nyugat-Nógrád Térségi Vízműhöz csatlakozó távvezeték jelenti, amelynek építését megkezdték. 38

Next

/
Thumbnails
Contents