Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
Önkéntes rendőrök a Széchenyi fürdőben A napokban alászálltam a budapesti Széchenyi fürdő mélységes és titokzatos bugyraiba. Nem egyedül merészkedtem az idegen számára kiismerhetetlen labirintus pincerendszer becserkészésére, Ariadne fonala helyett Abonyi Pál üveges és Pozsgai Sándor kárpitos csoportvezető mutatta a helyes utat, a kijáratot a napvilágra. Nemcsak az jogosította őket, hogy a fürdő dolgozói, és műhelyeik a pincerendszerben vannak, s munkaidejük jelentős részét ott kell leélniök: ezúttal önkéntes rendőri minőségben is jártak 1 mindenütt málladozó falak, víztócsák, ~~ követhetetlen sötétbe futó csövek között. Kitűnő búvóhely az ilyen pince a világ elől magát rejteni akaró emberek, csövezők számára, hát nem árt állandóan nyitva tartani a szemüket a fürdőalatti világban sem. Az önkéntes rendőri szolgálat csoportként mindössze egy esztendeje él a Széchenyi fürdőben. (Egészen pontosan: 1979. október elsején alakult meg.) A csoport magját azok adták, akik a XIV. kerületi rendőrkapitányság irányítása alatt tevékenykedtek már évek óta. Abonyi Pál — a mostani csoportvezető — Pataki Sándor segédmunkás és Szőke István, azóta nyugdíjassá lett fürdővezető-helyettes is a XIV. kerületben volt önkéntes rendőr. — A Széchenyiben sokféle ember megfordul, akár a vendéglőkben vagy üzletekben. Nem egyszer garázda magatartás, máskor lopás miatt kellett értesítenünk a XIV. kerületi Rendőrkapitányságot — mondja a csoportalakítás indokát Abonyi Pál. Sokszor előfordult, hogy nagyon nehezen tudtuk „marasztalni" a rend és a közösség ellen vétőket a rendőrök érkezéséig. Az esetek tisztázására csak azután kerülhetett sor, s ez nehézkessé tette a hasonló ügyek megelőzését. Ha viszont intézkedésre jogosult önkéntes rendőrök veszik kézbe a dolgokat, hamarabb lesz eredmény. Mi pedig szerettünk volna eredményt felmutatni a szekrénylopások megszüntetésével, a közösségellenes magatartást tanúsítók megfékezésével. összehívták az osztályvezetőket, elmondták a célt, és javaslatokat kértek önkéntes rendőri szolgálatra alkalmas emberekre. így került szóba Csepregi Tamás uszodai csoportvezető, Czakó József úszómester, Barna Jánosné pénztáros, Samu István fürdő-szakmunkás az iszaposztályról, Basics Imre uszodai csoportvezető, Varga József kabinos, Latkó János úszómester, Cziriják József, a férfi gőz csoportvezetője, Gimesi György segédmunkás, Pozsgai Sándor kárpitos csoportvezető, Vincze József segédmunkás, Виду János csoportvezető-helyettes. A kárpitosműhelyben, ahol ezeket az adatokat írom jegyzetfüzetembe, tűkön ülök, minél hamarabb menekülnék a szabadba, hogy a sokszor elkárhoztatott poros-füstös pesti levegőből szippantsak egy egészségesen mélyet. Mert A Széchenyi fürdő önkéntes rendőrei számomra csaknem elviselhetetlen az a megfogalmazhatatlanul nehéz, minden lélegzetnél valósággal orrba vágó szag, ami a nedves-dohos pincelevegővel elegyedve kínoz. Pozsgai Sándor derül is ezen, azt mondja, ők már annyira megszokták ezt, hogy fel sem tűnik. Egyébként a nedves gőz masszírozó ágyain használt anyag ontja ezt az „illatot", és hiába van nyitva minden ablak, ez az elegy kiűzhetetlen innen. Aztán még megjegyzi, hogy a kárpitosműhely a legegészségesebb a fürdő műhelyei közül ... Nehogy puhánynak, kényeskedőnek tartsanak, többet nem hozom szóba a dolgot, hanem gyorsabban jegyzetelek, hogy hamarabb szabaduljak. Nézem a jelentéseket, és feltűnik, hogy eredményeit tekintve április óta élénkebb az önkéntes rendőri munka a Széchenyi fürdőben. Ebben a fürdőben sok az állandó vendég, ami a népszerűség egyik fokmérője. Az önkéntes rendőrök nemcsak a törzsközönség, de az egyszeri venr dég nyugalmáért, értékeinek megőrzéséért is sokat dolgoznak. A fürdőmesterek ezért igazoltatták az önkéntes rendőrök segítségével H. György Attilát, aki a pokrócokra, fűre rakott csomagok között sétált, és feltűnően rossz külsejével is felhívta magára a figyelmet. Azt mondta villanyszerelő, s bizonyságul felemelte közepes nagyságú táskáját, amiben egyetlen a szakmájára utaló szerszám sem volt, ezért jobbnak látta, ha kereket old, még azon az áron is, hogy „ott felejtette" a személyi igazolványát. Újabb jelentés, arról, hogy A. Dánielnét — 83 éves — a női termálosztólyon lepedőlopáson fogták, P. Géza 17 éves alkalmi munkást — eltűnés miatt körözte a rendőrség — felismerték, átadták a XVII. kerületi Rendőrkapitányságnak. A pincéből végre a napfényre vergődünk, mutatják, igencsak felújításra érett már a Széchenyi fürdő. Az egyik kabinos elkeseredve mondja Csepregi Tamásnak, hogy egy idős vendég három óra helyett hat óráig volt bent, de az újabb három óráért nem hajlandó fizetni. — Állandó az ilyen probléma — mondja a csoportvezető, aki most önkéntes rendőrként is intézkedhet, ha tovább makacskodna a vendég —, csak azt nem tudom, hogy mi lesz a sorsa azoknak a jegyzőkönyveknek, amit a nemfizetőkről írunk . . . Most kedvezőbb a helyzet. Lehet, azért, mert négyen megyünk, az öregúr meggondolja magát, és fizet, de nem győz lamentálni, hogy micsoda eljárás az ilyen, ő törzsvendégnek számít — bizonyságul előhúzza a bérletét —, és sehol sem látta kiírva azt, egy jeggyel csak három óráig szabad fürödni. A sors iróniája, hogy éppen a tábla alatt áll, kérjük forduljon meg, olvassa el. — Sikerült megszüntetnünk a szekrénylopásokat — mondja Csepregi Tamás. — Azok, akikről feltételeztük, vagy gyanítottuk, hogy be-benyúlnak a külföldi vendégek pénztárcájába, már nincsenek itt, stabilnak mondható a gárda. Most már az egyéb lopásoknak is jó lenne gátat vetni, de ez nem csak rajtunk múlik, sajnos, a vendégek egy része igen könnyelmű. Valamelyik nap egy Csehszlovákiából érkezett kislány panaszolta, hogy a táskájából, ahol japán kisrádió is volt, valaki elvitte a kvarcóráját, pedig azt neki felírták a határon, és mi lesz ha üzleteléssel gyanúsítják majd a vámőrök. Én nem láttam azt az órát nála, hiába kapacitált, nem adtam írást, nem adhattam igazolást az állítólagos lopásról. A tilosban járók számára visszatartó az önkéntes rendőri csoport léte és munkája a Széchenyi fürdőben, a becsületesek a közösségért tenni akarók számára pedig vonzó. Most három „újonc" kéri felvételét: Hegedűs Károly, Biczkó István fürdősegédmunkás, és Csengéi Éva az iszaposztólyról. Szabó Zsigmond 39
