Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
LADIKKAL A TISZÁN Vili Csatornák, víz kormán i/osok, révészek Egyre szélesebb a folyó, laposabb a part. A jobb oldalon a Bodrogköz, a bal parton a Rétköz. Nagyon rég megsüllyedt területek, talán még a pleisztocén kokban kínáltak helyet az irányt változtató Tiszának, hogy az Ér völgye helyett Tokajnak forduljon. Pataki diákok Mennyi, de mennyi érdekes apróság, mely a Rétköz egykori arcáról tudósít! Idős emberek mesélik Kéken: olyanok voltak itt a vándorlólápok, hogy a falu határában kaszálták a szénát, de a másik fáluban gyűjtötték be. Nagyhalászon a nagyon öregek tudják, hogy nagyszüleik tavasszal kihajtották a libát, s csak ősszel, a fagy idején hívták haza. A gazda errefelé a földjére is csónakkal járt. Nem hallgatni való oz sem, hogyan mérték ki a tiszaberceli határt. Megegyezés szerint egyszerre indultak csónakkal a patakiak, akik diákok voltak és a berceliek, akik bizony iddogáltak. A találkozásnál húzták meg a határvonalat. Nem vitás, ki jutott messzebbre. Demecserröl szóló feljegyzések írják: Tisza árja borította 8561 holdjából 4250 száraz. Trágya után mindent megterem a földje. Lápszénája, nádja, nagy bőséggel, hala pedig még nagyobb menynyiségben van. Egy múlt századi írás Gávát úgy említi, mint községet, mely 400 ölnyire van a víztől. Sűrű egymás útónban tűnnek fel a csatornabeömlések. Náddal benőtt keskeny járatok, amelyekben háborítatlanul fészkelnek a madarak, bújnak meg a vadak. A vízről is észrevenni azt a csatornarendszert, amely a Rétközt behálózza. Két éjszakát töltöttünk a rétközi parton. Hűvösebb volt mint másfelé. A nedves vidék nyáron is hidegebb, mint a környék, éjszaka a fagypontig is lehűlhet a levegő. Különálló táj ez Szabolcsban. A Nyír minden vize erre tart már régen, talaja öntésiszap, öntéshomok és kotu. Ez a terület már csak 83 méter magasan fekszik az Adria fölött. A különlegesség nem sok örömet okoz az itt dolgozó tsz-eknek. A dombrádi főagronómus mondta: — Határunk egy része nem művelhető. Sok táblánk van, amelyről nem vonul le a víz. Itt már csak a rendezés segít... Csatornák dzsungele Horváth Gábor kiteríti a vízügyi igazgatóság hatalmas térképét. Mint apró erek, úgy hálózzák a mappát a csatornák vonalai. Kirajzolódik az 1863-ban Jellegzetes szabolcsi szakasz épült Belfő csatorna, a 22 mellékcsatorna, amely összesen 185 kilométer hoszszú. Lejjebb a Lónyai-csatorna 44,6 kilométeres vonala. Vajon mi az, ami most változóban van? — Országosan kiemelt program kezdődik a Rétközben, mintegy egymilliárdos végösszeggel. Kisvárdától Tíszabercelig rendezzük a csatornák helyzetét. Erre azért van szükség, mert a főmű nem tudja gyorsan elvinni a vizeket. A kívánalom: tenyészidőben 1—1 és fél nap alatt a földekről eltűnjék a csapadék. Jelenleg ez nem megy. A fő ok, hogy kevés az üzemi csatorna, állapotuk nem jó. A tervek szerint 905 kilométer üzemi csatorna épül. Nem könnyű eligazodni a csatornák dzsungelében. A főmű a vízügyé. Az üzemköziek a társulások kezében vannak. Az üzemiek a tsz-ek, a tanácsiak pedig a községek kezelésében működnének. Az üzemi és tanácsi csatornák Gávai falurészlet kezelése nem megfelelő, szakember is kevés van, pénz még ennél is kevesebb. A mostani helyzeten változtat tehát a rétközi munka, amely felső-szabolcsi belvízrendezési terv néven ismert a szakkörökben. Hogy ennek mi a haszna? A legdrágább nyersanyag, a termőterület megnő. Nem gátolják pangó vizek a munkát. És milyen ez a föld! A Rétközben igen magas a humusztartalom. Demecserben, a tőzeges termőtalajon egy hektárnyi területen 8—900 mázsa sárgarépa termett tavaly! A közeljövő tehát ígéretes! Míg egy hatalmas területen a sok víz a gond, alig valamivel lejjebb, Gávavencsellő vidékén csapadékot váró homokon gazdálkodnak. Mintegy erre hívja fel a figyelmet a Lónyai-csatorna melletti vízkivételi mű. Bányai Sándor, Lukács Mihály, Végső József és Vasi István szivattyúkezelők, 36
