Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 11-12. szám
„ENYHÍTSEN ÉLŐ FORRÁSA...” Az első artézi 73 lábnyira van fentebb a Duna legkisebb állásánál vagy 0 felett. Ezért marad a térszín 20 lábnyival alul'1. A köz számára állított közkutakat eleinte obeliszk formájú, fából készült házikóval fedték, majd ezeket művészi kivitelű kútfők váltották fel. Ilyen díszkút volt a Ferencesek terén álló kútépítmény 1835-ből, amelyről a „Honművész" című lap 1835. október 18-i számából a következőket olvashattuk: „Ama nyilvános kút Pesten a'Ferencz szerzet piaczán, melly eddig deszkahajlékkal volt bekerítve, Pest város költségén most igen díszes alakúvá változott..., melly Pest városa terén szobrászati művel ékesíttetett”. Az obeliszket Fesl József kőfaragó készítette, a rajta álló két Najád alakjainak készítője Uhrl Ferenc. Antik mintákat követő megformálásukkal pompásan beleillettek a klasszikus stílusú épületekkel gyarapodó város képébe. (1899-ben a szobrot Kőbányára vitték át, a Liget térre, ahonnan, a Felszabadulás tér rendezése során ismét visszakerült eredeti helyére.) Az egykori Hal tér díszítésére — Dunaiszky László alkotása — „Halászlány” szobrával ékeskedő kút „állíttatott a polgári halász-czéh által" 1862- ben, ahogy a Vasárnapi Újságban olvashattuk. (Mindkét kút vizét a Dunából kapta az e célra épített vízvezetéken keresztül). Hazánk és különösen az Alföld ivóvízellátásában az 1880-as év nevezetes fordulópontot jelentett. Ebben az évben készült el Hódmezővásárhelyen az ország első nyilvános használatra készült artézi kútja. Az Alföld népe, amely eddig csak a sokszor szennyezett, fertőzött talajvizes kutakból vagy ritkábban egészségtelen folyóvizekből volt kénytelen ivó- és háztartási vízszükségletét fedezni, örömmel üdvözölte a korszakalkotó változást. Sok helyütt díszes, sőt művészies kútfelépítmények épültek, és a közkutakat sokszor valóságos építészeti műremeknek képezték ki. E díszes felépítésű artézi kutaknál azonban még nem vették figyelembe a vízzel való takarékosság szükségességét. Tisztán szépészeti szempontokból vezérelve és a régi díszkútformákhoz ragaszkodva, szökőkutak mintájára építették meg az artézi kutak felépítményét. A feltörő víz a fővezetékből közvetlenül a négy világtáj felé elágaztatott szűkebb kifolyókon át korlátozás nélkül ömlött. Ez volt az ivóvíz, míg a medencében tárolt vizet itatásra, locsolásra és egyéb háztartási célokra használták fel. A medence fölös vizét a túlfolyókon vezették el. Az alföldi artézi kutak díszes kútfelépítményű sorozatát a legrégibb artézi kút, a Zsigmondy Béla mérnök által készített hódmezővásárhelyi első közkút nyitotta meg. Halaváts Gyula így írta le a díszes kút felső részét: „A fúrólyuk felett homokkőből faragott négyszögletű díszes oszlop áll, melynek felső részén, A hódmezővásárhelyi Nagy András János-féle kút A Hal-téri „Halászlány" kutszobor A Magyar Vízgazdálkodás 1980. év 5. és 6. számában közölt „Kutak kutatója", illetve „Kutak útja" című cikkek folytatásaként röviden meg kell emlékezni a XVIII. századbeli pesti és budai kútszobrokról is. Ebben az időben sok ház udvarán készült a lakók használatára kút. Vízvezetékről még nem is volt szó akkoriban. A kutakat legtöbbnyire egy-egy szoboralak díszítette, amely valami módon mindig kapcsolódott a kút, a forrás és a víz fogalomköréhez. Általában női alakot szerettek a kútra állítani, s a nők vízmerítő poharakat vagy korsót tartottak a kezükben. Az alakok archaikus megjelenésükkel görög szobrok másolatainak hatását keltik. A szobrok anyaga többnyire homokkő, amelyeket ügyes kőfaragók, szobrászok készítettek. Ezek között a kútszobrok között igen sok figyelemre méltó mű is van. Megemlíthető ebből az időből a Dorottya utca 6. számú ház udvarán levő empire-kút, a Loyd palota udvarában levő kútszobor alakja, a Mária Valéria utca 3. számú ház udvarában álló kútszobor, a Bálvány utca 19. számú ház udvarában álló kútszobor, és az Attila körút 32. számú ház udvari kútjának szobordísze. Az első hazai artézi kutak között van az 1831-ben elkészült 27 ölnyi (51,13 m) székesfehérvári kút, amelyben „magát feladó és kifolyható, jó víz találtatott' s a tanácsi döntés szerint ,,A’ kút kifolyásához márvány medence készíttessen”. A következő említésre méltó kút Budán az Alkotás utca 273. számú, a „Teremtéshez” (Zur Schöpfung) címzett ház kertjében készült. Itt a háztulajdonos Heinrich János „jobb és használhatóbb ivóvízre kívánva szert tenni egy artézi kutat kezde furatni" és „az álhatatos vállalkozó csakugyan szerencsés lön .. . eleven vízforrásra akadni". Megemlítendő ama felírás is, mely e kút feletti emlékoszlopon olvasható. Ez híven tükrözi azt a rendkívüli hatást, amelyet a kút építésekor kiváltott. Az oszlop első oldalán: „Buda-Pesten ez az első artézi kút; legelső vendégei május 1-én 1843 látták így elkészülve. Enyhítsen bár eredeti élő forrása minél többeket, kívánja felkeresője”. A második oldalán: „Csüggedetlenség fúrt sziklán is keresztülfolyvást 3 évig 475 lábnyira le, itt a Svábhegy alján". A harmadik oldalán: „1833. október 4-én Ferencz királyunknak napján lövelt fel legelőször a megtalált ér. Neki vidámodott munka 15-én Teréz napján (olvashatatlan rész) ... híva mostani magasságig”. A negyedik oldalán: „A kút víztükre 28
