Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM И Balaton kutatói Francois Beudant (1787—1830) francia geológus és mineralógus, kora egyik legszínesebb tudós egyénisége 1814- ben XVIII. Lajos királytól megbízást kapott nagyobb ásványgyűjtő tanulmányút megtételére. Útja során Magyarországra is ellátogatott. Bécs felől érkezett és több mint egy esztendőt töltött hazánkban; úti beszámolója jóindulatú megfigyelőre vall. Tapasztalatait három kötetes szép munkában foglalta össze: „Magyarországi földtani és ásványtani utazások 1818-ban" címen, s műve 1822- ben jelent meg. A munka második kötetének 455—512 oldalán a Balaton környékét ismerteti, ahol öt hetet töltött. Művében hat oldalon sorolta fel a Magyarországról száló földrajzi és egyéb munkákat, melyeket útja előkészítésekor elolvasott. A francia tudós figyelmét megragadta a Balaton-felvidék vulkanikus eredetű hegyeinek sajátos szépsége, a tájkép különössége. (Beudant rokonszenves alakjának emlékét Baiatonfüreden szép márványtábla őrzi.) A háromkötetes munkához később egy negyedik kötet is járult, tele geológiai szelvényekkel, térképekkel, stb. Ásvány- és földtani megfigyelései mellett ismertette az állami intézményeinket, közigazgatási, közoktatási és gazdasági körülményeinket. Beudant könyvét németre fordítva is kiadták, de úgy, hogy a hazánkat előnyösen bemutató részeket egyszerűen kihagyták. Magyar tudóskörökben jól ismerték Beudant munkásságát. Talán éppen ennek hatására a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban a következő szövegű pályázatot írt ki: „Adassák a Balatonnak leírása földtani, természettani és természetrajzi tekintetben és fejtessék ki azon befolyás, amely a Balaton vízszínének szándékolt lejjebb szállításából egészségi és természettani tekintetben is várható az állam- és közigazgatásra, állíttassanak egymással szembe pontos és számokra visszavitt adatok annak jó és rossz következtetéseiről.” Ez a pályázat régi tervvel volt kapcsolatos. Azokban az időkben, amikor a táj szépségét, az ember és a természet kapcsolatát nem vették figyelembe, valóban számos terv született a Balaton összezsugorítására, sőt teljes lecsapolására, de szerencsére a tervezgetésénél tovább nem jutottak. Figyelemre méltó, hogy az Akadémia a tüdősök tanulmányai alapján tisztázni kívánta: a Balaton vizének levezetése milyen eredményeket hozna. A pályázat batárideje 1860. március 31-én lejárt. A kitűzött jutalom 100 arany volt, mégsem pályázott senki. Különböző állami intézmények geodéziai, térképészeti felvételei már ismeretesek voltak. A bécsi Cs. és Kir. Katonai Földrajzi Intézet 1 : 25 000 arányú felvételi lapjai, az 1 : 75 000 léptékű részletes térképei már elkészültek, és — mai szemmel nézve is — rendkívül szépek, világosak, jól olvashatók voltak. A Földtani Intézet a környék geológiai felvételeiről is szép színes térképeket készített. Beudant és a svájci Forel munkássága keltette fel Lóczy Lajos magyar geológus és geográfus figyelmét, aki elhatározta, munkacsoportot hív össze a Balaton átfogó, nagyszabású tanulmányozására. (Lóczy 1849-ben Pozsonyban született, a zürichi egyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányai során annyira megkedvelte a geológiát, hogy hazatérve nem vállalt mérnöki munkát, hanem a Nemzeti Múzeum ásványtárában dolgozott. Innen hívta meg szakértőként Széchényi Béla ázsiai útjára. Az expedíció sajnos sokféle — főleg személyi — nehézsége miatt Lóczy gyakran külön utakon járt, saját zsebére végezve tanulmányait. Pénzhiánnyal, fáradtsággal, éghajlattal küzdve, gyalog bejárta Kína egy részét, két év alatt kb. tízezer kilométert téve meg. Elméleti úton kimutatta a Transzhimalája hegység létezését, amit jóval később Sven Hédin svéd utazó valóban felfedezett. Veszélyekkel teli útjáról könyveiben számolt be. Lóczy később az egyetem földrajzprofesszora, majd a Földtani Intézet igazgatója lett. 1919-ben nyugdíjazták. Himalájái gyopárral díszített sírja Balatonarácson van. Utolsó kívánságára geológus kalapácsát kezébe adták...) Lóczy a Balaton környékének geológiája és morfológiája c. óriási munkájában (617 oldal a mellékletek nélkül) így írt nagy vállalkozásáról: „Amikor hozzákezdtem a Balaton geológiájának és geomorfológiájának leírásához, nem sejtettem, hogy a megindult sokoldalú tanulmányok annyi sok új adatot és meglepő eredményt fognak hozni... A melléktanulmányok azonban mindinkább terjedelmesebbekké lettek és amilyen mértékben jobban bővültek, úgy növekedett a tőlem származó szöveg is, amely a munkatársak eredményeinek felhasználásával készült." A költségek fedezésére szükséges pénz jó részét Semsey Andor adta. Nagy jövedelmű földbirtokos volt, de ő maga takarékosságból gyertyafénynél dolgozott, szerényen élt, jövedelmeinek jó részét kutatások támogatására, gyűjtemények gazdagítására fordította. Szerelmese volt a szép ásványoknak, egyegy különleges darabért semmi pénzt nem sajnált. A kutatást sokféle intézmény, magános, stb. támogatta. Lóczy egy vastag, kockás füzetbe könyvelt, egyik oldalra a bevételt, másik oldalra a kiadást írta. A nagy munkát elindító nemzedékből már senki sincs életben, csak a megjelent kötetsorozat emlékeztet a vállalkozásra. Cholnoky Jenő 1914-ben kiadott munkájában így írt Lóczyról: „Lóczy sűrű lépteivel bukdácsolt a szőlőtőkék között. A szőlősgazda felismeri őt és akkor legyint a kezével . . . ja, a Lóczy... Rekkenő hőség, a szőlőtőkék közt megfülled a levegő, a nagy mester nehéz zsákot cipel, mely tele van mindenféle kővel, haszontalan a i Fúróhajó a Balatonon 30
