Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

laikus szemében, drága kincs a tudomány birtokában ..

Lóczy Lajos arácsi villájának dolgozószobájában tanulmányozta és írta le a gyűjtött kőzetmintákat. Itt dolgozta fel az évekkel előbb Kelet-Azsiából hozott ásványokat is. A darabokat téglatest alakúra tördelte, a törmeléket a ház melletti vízmosásba dobta. Tréfásan emlegette, ha a távoli jövőben egy geológus az ő villája helyén kutat, ámulva látja, hogy a Balaton környékén ugyanazon ásványoik találhatók meg, mint Kína belsejében, a Kaukázusiban és az Alpokban. Vajon milyen bonyolult elméletet talál ki erről az a szegény kutató?

A Balaton fenekének talajviszonyait is tanulmányozni akarta. Ezért Zsigmondy Béla és Karafiáth Tivadar mérnökökkel fúróhajót tervezett, és azt egy komáromi hajóács készítette el. A hajó mozgatására motorcsónak szolgált, motorját Csonka János a Műegyetem gépészmérnöki kara műhelyének vezetője készítette.

Ez volt az első motorcsónak az országban.

„ .. . kis petróleum-motoros hajónkkal szállítottuk a fúróhajót egyik helyről a másikra. Balatonkövesdi halászembereket tanítottam be a munkához, akik Vass János motorhajóvezető vezérlete alatt csakhamar kitűnően dolgoztak. Alig hiszem, hogy valaha kisebb költséggel létesültek volna szárazon is fúrások, mint a mienk a Balatonon ..." Ezzel a kezdetleges fúróhajóval Lóczyék 80 méter mélyre tudtak a tó fenéktalajába lefúrni.

Vízmélységméréshez hosszú vasrudat kovácsoltatok, majd leengedték a tófenékre. A rúd nyomtalanul eltűnt az iszapban. így azután „fagallér”-ral látták el a következő rudat, hogy el ne merüljön a „latyakéban.

A fúróhajóról érdekes történetet mesél el Cholnoky Jenő „Utazásaim, élményeim” c. könyvében.

A haján különféle megfigyeléseket végzett, és este hatkor, amikor a tihanyi halászok hazamentek, egyedül várta, hogy Lóczy érte küldje a motorost. Lóczy azonban megfeledkezett erről. Az éjszakát igazi balatoni viharban; a szétesni készülő hajón töltötte Cholnoky, álmosan, fáradtan, éhesen, szomjasan. A Balaton vize akkor még iható volt.de a magas hajóoldal miatt vizet venni nem tudott.

Hajnalban Vas János — a motoros kezelője — Kövesden még békésen aludt, amikor felesége fellármázta azzal, hogy mi van a „tanár úrral”, vagyis Cholnokyval. Ekkor vették észre, hogy a fiatal mérnök kint maradt. Persze a motorossal azonnal kimentek a hajóra és az átfázott, kiéhezett tudóst kimentették kényelmetlen helyzetéből.

Emlékezzünk még néhány tudósról, akik részt vettek a Balaton vizsgálatában I

A tó mikroszkopikus élővilágának viszgálatával Raoul H. France (magyar származású) fiatal biológust bízták meg. Többedmagával a tihanyi kolostorban lakott, de személyi ellentétek miatt kivált a munkából, sőt az országból is kivándorolt. Münchenben telepedett le és sok népszerű munkát írt. Ezek jó része magyarul is megjelent, itthon halt meg.

Laczkó Dezső veszprémi tanár a palentölógiai kutatás nagy részét végezte. A veszprémi Jeruzsálem-hegy egyik feltárásában felfedezte a fogasteknős maradványait.

Részt vett a munkában Eötvös Lóránd, Böck János geológus, Kadic Ottokar barlangkutató, Tuzson János botanikus, Vadász M. Elemér geológus, Schafarzik Ferenc mJneralógus, Ballenegger Róbert talajkutató. Még folytathatnák a listát.

A sok tudós együttműködésének egyik legszebb emléke a Balaton és környékének geológiai térképe, amely ma is teljesértékű tudományos munka, sokféle bányászati kutatás és tervezés alaptérképe.

Wendl Aladár, Lóczy Lajos halála után, akadémiai emlékbeszédében a következőket mondta:

„Lóczy Lajos már évek óta ott álmodik szeretett Balatonjának partján, az arácsi temetőben . . . Emléke azonban még igen élénken él közöttünk. Sokáig fog még tartani, míg jóságot sugárzó alakja egészen ködbe -vész; de kortársainak elhaltával eljön az az -idő is. És akkor majd még sokkal jobban szembetűnnek munkásságának és alkotásának értékei. És az utókor bámulni fogja azt az alkotó őserőt, amely Lóczy munkáiban megnyilvánul, s kegyelettel fogja emlékébe zárni a lángeszű úttörő tudóst.”

dr. Horváth Árpád

Újváros gödörben

Már a második hete zuhogott júliusban, és reménytelenül. Csupa rekord a meteorológiában. E tájon (a Hortobágy szélén) legutóbb 1913 júliusában volt ilyen esős nyár. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság telefonoktól csöngő ügyeletén így tudják.

Az alá nem csatornázott falvakban a zöld árkok miatt fenyegetett elöntéssel a belvíz. A gyom, a gaz (a külterületeken főleg) ellop a szivattyúk teljesítményéből. Közben a magas Hajdú-hátról a talajvíz vándorlásra kényszerül, a Hortobágy felé tart.

De máshol is csillogtak Hajdú-Biharban a falvak: Létavértesen huszonegy tűzoltószivattyú és fordított céllal fölhasznált öntözőberendezés ontotta orránszáján a vizet. A megyében hatvannégyet fogtak működésbe. Hajdúdorog községi területéből negyvenöt hektárt foglalt el magának a nemvárt égi áldás. Nyírábrány sem úszta meg, épp ellenkezőleg: Nyírábrány is úszik. Balmazújváros, ahol a legnagyobb esők estek nem szerepel a Hajdú-Bihar megyei Tanács Július 28-i „vizes" listáján. Épp ezért nézzük meg közelebbről ezt a községet! A balmazújvárosiak a tatárdúlás óta a Kadarcs völgyében: a „gödör alján" laknak.

A Keleti-főcsatorna több olyan eret, „kadarcsot" átvágott, amelyben most lomha, lefolyástalan vízágyak híznak. Oda ágyazott magának az említett régi fekete szántókra a sok lecsorgás, mivel hogy nincsen bújtató mindenhol, ami át- és elvigye a Keleti-főcsatorna alatt a vizet.

Bent a faluban a vízvezetékes házak gazdái füstölögnek. A talajvízszint egyezik a terepszinttel minden ősszel és minden tavasszal. Nincs az a csodacement, melyen a szivárgás pórusokat ne találna! Ezért bújik most mindenki vederrel az aknájába és mer. Mer hajnaltól délig.

A kertek tavak. Rég betemetett, nagy árkok helyére emlékeznek a Halász közben, az Északi soron. Most júliusban átvágták az udvarokat. Ehhez azonban szép szó kell és rimánkodás, mert aki meghordta a kertjét a földbányából nem enged. Ha meg rákényszerítik, bedúrja az alkalmi csatornát s örök harag, öregek strázsálják kapával a házuk előtt kitorkosított keréknyomokat. Újra és újra nekiesnek a keréknyomárkolásnak, ha betemette munkájukat egy arra csúszkáló Zetor. (Balmazújváros 60 kilométer útjából csak 6 kilométer köves!) Valaki keresztben hasította át a szekérutat, tengelytörés nélkül nem lehet rajta átdöccenni. A fuvaros veszi elő a szívlapátot. No itt még rudat akasztanak! Alkonyaikor karóra tűznek egy piros, megálljt jelző műanyagtubust. A viharlámpát ellopnák? Jaj a tudatlan kocsisoknak az önkényes vesztegzár előtt.

Furcsa dolgok derülnek ki ilyen időkben. A falu levezető ősi árka visszafolyik. Zárókaput kellene elé állítani s arra meg eqy szivattyúállomást a Karácsony-foknál. A tervek a műszaki csoport szekrényébe kerültek az 1967-es belvízrendező térképpel együtt. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság két falurésznek: a Bániaknak és a Darunak geodéziai pontosságú belvízleeresztő dokumentációját dolgozta ki akkor, de elaprózódik a falu lehetséges, átfogó belvízrendezési munkálata.

Szivattyúja sincs a falunak. Ha van, akkor ezeket vagy bérelik vagy kérik a termelőszövetkezettől, a vízügytől. Az ám! Szivattyú az aratatlan búzaföldekre is kell!

S hogy miért nem eresztik el az árkok a vizet? A lakosság ugyan felszólítható, hogy a háza előtt mindenki takarítsa ki, de az a kétszáz-háromszáz községi áteresz ki nem tisztul a felszólítástól.

A kábái cukorgyár lebetonozott rakterületéről csak a napokban derült ki, hogy a házvégekre lejt. ..

Azért „vidám" történet is akad. Emlékeznek még egy cserépleszedőre, aki a vizes világban örömmel áztatta az esővel a pucér gerendákat, tán még locsolta is az OTP kölcsön reményében, de azért a balmazújvárosiak belvízhelyzete valóban szomorú volt. Jól mondják, hogy a gödör alján laknak. (Szalai)

31